Pearl Jam - A könyv

Pearl Jam - A könyv

2010.06.24. | Rálf atya

Annak idején (90es évek) én is rákattantam a Pearl Jam-re, aztán a Vitalogy album és a Sportcsarnokos buli után elvesztettem a kapcsolatot a zenekarral, minden különösebb ok nélkül. Hiszek a sorsban, ami nem hagyta, hogy ők és én külön utakon járjunk és elintézte, hogy egyszer csak késztetést érezzek, hogy meghallgassam az akkor megjelent Backspacer albumukat. A kihűlt szerelem újra lángra kapott, egyértelmű volt, hogy elolvasom a könyvet. A könyv jó.

Hogy miért jó és hogyan lehetett volna tökéletes, íme: 

A könyv eredeti címe: Pearl Jam & Eddie Vedder. A magyar fordításból Eddie már lemaradt, ami azért is furcsa, mert tényleg végig ő van a középpontban, ahogy a színpadon is frontember, úgy a oldalról oldalra rajta keresztül lehet olvasni a zenekar dolgairól. Ez egyrészről számomra azért aggályos, mivel nem akarom elhinni, hogy a siker összetevői közül ő lenne a legnagyobb. A Pearl Jam zenéjét nem egyértelműen a szöveg viszi el, a zenét pedig nagyrészt Stone Gossard és Jeff Ament, illetve Mike McCready szerzik. Másrészről azért jogos az Eddie hegemónia, mert a zenekar körüli zenei bulvár jellegű fennforgások mind hozzá fűződnek: vajon tényleg olyan hányatott sorsú gyerekkora volt, mint ahogy azt szövegeiben megénekli? Ezt elég tényszerűen leírja a könyv, de mégis az olvasóra van bízva a döntés. A Vedder - Cobain ellentét is végül a két zenekar ellentéte lett, talán még a rajongóké is, aztán a végén egy, az egész zenekarra és Vedderre is jellemző szép emberi gesztussal tettek pontot a végére. Mind a két zenész közti párhuzamot, mind az ellenséges időszakot és a békülést is szépen levezeti a könyv, ezen kívül a zenekar sok-sok emberi és rendkívül szimpatikus megnyilvánulását nagyítón keresztül mutatja meg. 

Természetesen megvannak a kötelező elemek: hogyan születek a dalok, mi ihlette őket, mi köze van a Ten lemeznek Stevie Ray Vaughan-hoz. Betekintést nyerhetünk a side projectek születésébe, ami a zenekar létrejöttét megelőző Temple of the Dog esetében bőséges és élvezetes (már amennyire egy halott zenésztárs emlékére íródott lemez élvezetes lehet), viszont a Three Fish és a zseniális Mad Season esetében nekem édeskevés volt, szomjaztam volna még az infót és a sztorikat. 

Jó érzékkel és dramaturgiával mutatja be a könyv a zenekar csúcsait és hullámvölgyeit: ahogy a megalakulás után 5 héttel már szerződést kap az Epic-től a zenekar 8 albumra, ahogy megvívja és gyakorlatilag elveszti harcát a Ticketmasterrel szemben. Ahogy sikeresen visszatérnek a Binarual lemezzel és ahogy megélik a Roskilde fesztivál katasztrófáját. 

Akit hozzám hasonlóan megcsapott a 90-es években a Singles életérzés, az garantáltan élvezni fogja a könyvet, de aki akkor erről lemaradt, vagy csak egyszerűen akkor még túl fiatal volt, az is kiolvassa fél nap alatt, hisz egyszerűen jó olvasni olyan emberekről, akik élvezik, hogy zenélhetnek és mindnet megtesznek azért, hogy örömüket megoszthassák mással is.  

A könyv okozta élmények után már nem is érdekel, hogy a végén a diszkográfia botrányosan hiányos, a Pearl Jam egy kurva jó rock zenekar és ez nem csak az időt álló dalaikon keresztül jön le, de a könyvön keresztül is. Itt a Fixer klipje, alább meg az Amongst Waves egy koncertfelvétele.

A könyvért nagy köszönet a Cartaphilus kiadónak!

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr742104974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aranyláz 2010.06.24. 11:50:04

Jó kis zenekar, én is időről-időre "beléjük botlok". Legjobban az első két lemezük tetszik, de újra és újra összehoznak egy-egy figyelemre méltó lemezt, mint pl. a tavalyi Backspacer, előtte meg a No Code volt nagyon jó szerintem.

3aTi3 2010.06.24. 12:04:37

én csak a 92-es pinkpop fesztiváli fellépésük alapján ismerem őket, de az vmi hihetetlen. ami még hihetetlenebb, azután megnézni a belinkelt felvételt. teljesen megváltozott vedder, csak a gesztusok (az arcé, a többi ugye hiányzik) ugyanazok. látszik rajta hogy fiatalon kellőképpen kiélte magát.

www.youtube.com/watch?v=QOe3Sb_CKN4

annyi energia van benne.. mindig összerándul a gyomrom ha megnézem.

kezike · http://gertarauss.blog.hu/ 2010.06.24. 14:10:16

az egész sorozat legrosszabb könyve.

Gadling 2010.06.25. 10:18:20

Kötelező olvasmány.

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!

süti beállítások módosítása