Közelgő utazásomhoz nagy erőkkel válogatom a zenéket és próbálom az mp3 lejátszómon megteremteni az egyensúlyt az ismert és a számomra még ismeretlen albumok között. A mai vizsgán Paul Kalkbrenneren, illetve az Icke Wieder című új albumán volt sor.

Hát, Palikám, ez nagyon kevés lesz a jövőt illetően. A Berlin Calling szépet ütött, kicsit divatossá is tette a Kalkbrenner nevet, hiszen nagyjából a nagyközönség e filmnek és zenéjének köszönhetően ismerte meg a nép Pált. Az Icke Wieder című album azonban nemhogy nem fog elkísérni utamra, de kábé e cikk megírása utána a Shift+Del billentyűkombináció szomorú áldozatává fog válni. Biztos törli? Biztos.

Ez a zene semmi másra nem jó, mint az Aranypart vágóképei alá bevágni, vagy egy kicsit pumpálni rá, már akinek arra van szüksége. Az egyedi hangzás nagyon könnyen vált balladai homállyá, 1-2 szám kivételével tényleg csak arra emlékszem, hogy a bevezető taktusok után jött az ütemszerű basszus, mely 3-6 percen át lüktetett és ennyi. DJ Siófok. Sajnos. Utálok csalódni. Ez egy kegyelemkettes. Kérem, kapcsolják ki.