Na, kérem szépen. Kaptam egy dalt, mely bekúszott az agyamba. Nem enged és én sem engedem el. Sőt, képeket hozott magával, melyeket tálcán kínált fel számomra. Hirtelen nem látok mást, csak a fesztiválokat és nem hallok mást, mint a mindenhonnan szálló és egymással összeérő hangokat. Színpadok hangjai, melyek összegabalyodnak, emberek, akik sodródnak, nappali bódulat, félmeztelenkedés, fonal elvesztés és újra megtalálás. Barátok elvesztése és mások találása, sok nem fogadott hívás. Fesztiválok, nyitott helyek, tetőteraszok. A nappal és az éjszaka szabályainak egyesülése.

Azon gondolkodom, ha az alábbi szám 12 órája menne, vajon észrevenném-e, hogy már 12 órája megy. Sajnos, így röppen el minden évben a nyár, de szerencsére most ott vagyunk, ahol - remélhetőleg végre - elkezdődik. Kezdődjön hát!