Már kedden reggel úgy ébredtem és azt éreztem, hogy aki nem volt ott a hétfői Zechs Marquise koncerten, az kihagyta az idei év egyik legjobb koncertjét. Ma még inkább így gondolom ezt.

Tudtuk, a Rodriguez-Lopez familiánál nincs durvább család, aki a rock-pszichedelia vonalon utazna, de most nem a Mars Volta, hanem a kisöcsik bandája, a Zechs Marquise érkezett a hajó fedélzetére. Átnéztem, hogy idén milyen koncerten voltam (és még mire szeretnék elmenni) és rájöttem, a hétfői koncert tuti az idei év TOP5-jében lesz. Azaz már van. Hihetetlen energia áradt a srácokból, szétverték a házat, az összes zenész ezer fokon égett a teljes két órás buli alatt. Én meg álltam a harmadik sorban és a hang levitte a fejemet.

A koncert után érezhető volt az áhítat a teremben, a zenészek és a nézők versenyt futottak a merch pultig, ahol mindenki kedvére dumálhatott a srácokkal, sőt, látszott, ők is mennyire meg vannak hatva az európai fogadtatástól. Ezt nem én találom ki, Marfred Rodriguez-Lopez mondta nekünk, majd a Richard Dreyfuss-szakállhasonmás gitáros (Matthew Wilkinson) is megerősítette ezt.

A banda zajos sikere ellenére maga pakolta le a cuccot, majd várta őket egy mikrobusz, amit már a koncert előtt méregettünk. Ezzel jöttek volna? Hát igen, ráadásul ezzel is mentek el... Aki pedig átnézte a következő turnédátumokat, láthatja, hogy a srácok nem kikapcsolódni jöttek Európába, hiszen a következő 12 napban 11 koncert vár rájuk, szerteszét a kontinensen. Valószínűleg puhább ágyban alszom az elkövetkező napokban, mint ők, mégis van egy pici irigység bennem... 

Jó utat, srácok, jó lenne, ha visszajönnétek!