La Bambára ugrálni Székesfehérváron?! Egészen kicsi volt a valószínűsége annak, hogy ez valaha is megtörténik velem, és mégis - a chicano rockzenekar, a Tito & Tarantula a Székesfehérvári Zenei Napokon (FEZEN) elérte nálam.

Persze ehhez az is kellett, hogy a La Bamba előtt eljátssza saját legismertebb számait - meg néhány olyat is, amit most hallottam először. Az együtténeklésből ítélve a közönség nagy része hozzám hasonlóan Robert Rodriguez filmjeiből ismeri Tito Larriva zenéjét, ami nem baj, csak furcsa, hiszen annyira jó zene ez, hogy saját jogán is sokkal ismertebbnek kellene lennie. Tito ugyanis már 60 éves, 1978-ban alapította első punkzenekarát, és azóta folyamatosan zenél (meg színészkedik is: 30-40 filmben játszott, elsősorban epizódszerepeket, nyilván sötét tekintetű, latin rosszfiúkat). Jelenlegi együttesét, a Tito & Tarantulát 1992-ben indította útjára Peter Atanasoff gitárossal, eleinte kávéházakban játszottak, de miután közreműködtek Rodriguez 1995-ös Desperado című filmjének zenéjében, majd 1996-ban "főszerepet" kaptak az Alkonyattól pirkadatig című vámpírfilmjében (a Titty Twister bár "házizenekaraként" megtáncoltatták Salma Hayeket, majd vámpírrá változtak) - a kávéházat fel kellett cserélniük a világ kisebb-nagyobb fesztiválszínpadjaira.

Az volt benyomásom az idei FEZEN első napján, hogy Tito egyáltalán nem bánja ezt a cserét! A koncert alatt végig fülig érő vigyor ült a képén, s bár megfogadtam, hogy soha nem fogom leírni a végtelenül modoros "örömzene" kifejezést - nem tudom nem megemlíteni, hogy mennyire felszabadultan, jókedvűen, energikusan nyomta végig a koncertet. Basszusgitárosként dögös nagylánya, Lolita Carroll Larriva, gitárosként Peter Atasanoff, a doboknál a kölyökképű Victor Ziolkowksi adta alá a lovat. De a koncertet egyértelműen Tito vitte el - mennyire szeretnék én hatvanévesen így tombolni!

A koncert fénypontja az Alkonyattól pirkadatig leghíresebb száma volt, a valaha alkotott legerotikusabb zene, a lüktető After Dark, melyet már sohasem tudunk úgy meghallgatni, hogy ne látnánk közben Salma Hayek tökéletes testét vonaglani egy kígyóval a nyakában... Valahogy így érezhet Tito is, talán ezért hívott fel a színpadra vonaglani vágyó, na meg az ő közelségét áhító rajongókat a szám alatt. Együtt vonaglott hát pár buflák férfi és néhány, többé-kevésbé vonzó nő a csaknem 7 perces szám alatt - kedves volt és vicces a jelenet (ha nem is erotikus, de legalább nem kínos). Azért a fehér rövidnadrágos, fehér pólós szőke lány megmentette a műsort...

A ráadás pedig a végletekig elcsépelt La Bamba punk verziója volt - a többit már tudjátok. Ugráltam. Sőt, ha belegondolok, végigtáncoltam az egész koncertet - köszönöm Tito Larrivának, hogy megmutatta: még végig bírok táncolni egy másfél órás fesztiválkoncertet!