Úgy érted, erről az új lemezről? Vagy a TOP5 Cave-lemezre vagy kíváncsi a több mint húszból (harmincvalahányból, ha a filmes és színházi soundtrack-eket is hozzászámítjuk)? Vagy az öt legnépszerűbb számát keressük? Az öt legjobb balladát? Az öt legzúzósabb rockot...? Esetleg a világ öt legszebb szerelmes dalát? – mind az ötöt Nick Cave írta!
Cave egy ikon, Bob Dylanhez, Tom Waits-hez, Johnny Cash-hez, David Bowie-hoz, Joni Mitchell-hez mérhető zenei egyéniség, így összesen öt dalt kiválasztani a pontosan negyven éves pályafutásából szinte lehetetlen. Nem is annyira a művészi termékenység miatt, hanem a páratlanul egyenletes – egyenletesen magas színvonal miatt. Azóta, hogy 1973-ban megalapította első zenekarát, nem alkotott egyetlen olyan lemezt sem - bármelyik együttesét, bármely szóló munkáját tekintjük -, amely ne lenne figyelemre érdemes, egyedi hangvételű, különleges minőségű. Nincsenek mélypontok, csak jó és még jobb számok, melyek közül sokat a rockzene legmaradandóbb mérföldköveinek nevezhetünk. Elfogult vagyok kedvencemmel kapcsolatban? Lehet.
Nick Cave folyton megújul, mindig új hangokat talál magában – ha pedig már nem tud új dalokat komponálni a régi zongoráján, akkor átvált a gyerekei játék-szintetizátorára… (ugyebár így készült a 2008-ban kiadott Dig, Lazarus, Dig!!! -album). Legismertebb dala, melyet az 1996-os Murder Ballads albumra vett fel Kylie Minogue-gal: a Where the Wild Roses Grow – talán az egyetlen száma, mely a kereskedelmi rádiók toplistáira repítette. De ha már a Murder Ballads lemezt említjük, akkor számomra sokkal izgalmasabb a P. J. Harvey-val készült Henry Lee – ebből igazi szerelem lett ugyanis, fájdalmas szakításuk nélkül sosem született volna meg a következő, The Boatman's Call című lemez…
Hagyjuk a szép szavakat, álljon itt öt mérföldkő, szubjektív kiválasztottjaim – a sorrend mindegy is. Mindegyiket a Nick Cave and the Bad Seeds zenekarral, harminc éve fennálló (bár többször átalakított) formációjával készítette.
TOP5 Nick Cave-dal EVÖR:
1. Into My Arms
2. Red Right Hand
3. Ship song
4. The Mercy Seat
5. The Weeping Song
Sajnálom, hogy nem fért bele a Do You Love Me, a Nobody’s Baby, a Far from Me, a Love Letter, a Fifteen Feet of Pure White Snow, a Deanna, a Metallica által is feldolgozott Loverman. A későbbi remekművek közül kötelező a Nature Boy, a Dig, Lazarus, Dig!!!, a Grinderman-zenekarral készült No Pussy Blues. Legújabb, 2013-as lemezéről pedig a Jubilee Street kéredzkedik a be sorba .
Végezetül ajánlok még egy Cave-dalt, ami semmilyen szempontból sem tipikus, koncerteken is ritkán tűnik fel, mégis végtelen sokszor hallgatható: a szőrösebb szívűek szerint is kedvesen giccses szerelmes dalt, a Breathless-t. Így lett a TOP5-ből TOP20 – ráadásul biztosan kifelejtettem valami fontosat…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
biciklis bakter · http://hovamegyavonat.blog.hu/ 2013.08.07. 16:18:59