Basszus!

Basszus!

2008.10.28. | Rálf atya

Azon felesleges talán vitatkozni, hogy ki a világ 3 legjobb basszgityósa, de az vitathatatlan, hogy az erős élboly krémjében is nagy respect övezi a Stanley Clarke, Marcus Miller és Victor Wooten neveket.

Na, ők hárman egyszerre léptek fel  vasárnap este a Millenárison. Olyan érzés volt ez, mintha egy frequent flyer jumboját Maverick és Iceman vezetné, a földről meg meg maga John McClain gondoskodna a zökkenőmentes landolásról. Vagy egy hivő fülnek hallani, amint a pápa és a dalai láma istenről vitáznak, jambikus pentameterekben. Kényelmes, kényeztető, bizsergető, de mégis kiszámíthatatlan, mint amikor nem tudod, hogy a csajod/faszid hova leheli a következő csókot. Akkor lenne ennyi kreativitás egyszerre egy helyen, ha Andersen, Stephen King és Benedek Elek egyszerre lenne ovis és a dadus megkérdezné őket: ugyan gyerekek, miért nem tudtok elaludni ebéd után? Hasonlóan egyszerű kérdésekre ők a hasonlóan követhetetlen válaszokat basszgitárral adják meg.

Adott volt egy dobos, egy billentyűs és a három maestro, azaz őrült, ahogy ők nevezték magukat. A szó legnemesebb értelmében őrültek voltak, mert normális embernek nem jutnak eszébe ilyen basszustémák. De ha egy random generátor segítségével mégis jönne az ötlet, nem lenne aki eljátssza. A nemrég megjelent Thunder lemezükről virgáztak és persze mindhárman szólóztak egy nagyon kövéret. Wooten a moren zsenit adta elő, Miller a csőlaza ámde feszes bugyinedvesítő grooveorgiát, Clark pedig egy nagybőgőn tekert pár olyat, amit John Petrucci gitáron szokott, ez utóbbiba belefért egy Michael Jackson téma is (Smooth Criminal), csak hogy még eklektikusabb legyen.

Mindeközben annyira szerények voltak a tanár urak, már-már nem tudtam, hogy ők jöttek miattunk, vagy mi értük. Egymás szólói alatt félreálltak, figyeltek, mosolyogtak végig, mint egy kisgyerek aki először van Disneylandben. Két órára megállt az idő a Millenárison, vagy legalább is ezt szerettük volna.

A koncert előtt a helyi szervezők megkérték, hogy ne készítsünk hang- és videófelvételt. Én ezt komolyan vettem, az előző bulin pedig volt aki nem, ő ezt látta és hallotta.

SMV Live:

A Youtube tele van egy szervernyi hasonló videoval, akinek inge, az próbáljon fel párat.

U.i.: Miután hazaértem, ha nem lettem volna annyira fáradt, kedvem lett volna kézbevenni a basszusgitárom, minden olyan egyszerűnek tűnt....

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr7735432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2008.10.28. 11:37:14

Hm. Ez tipikusan a "Do not try this at home!" kategória :-)

Vekk 2008.10.28. 11:40:46

Én is menni akartam, már bánom, hogy kihagytam....áá

Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2008.10.28. 15:56:36

:) Szép.

Ellenben én elkezdtem izgulni, 4 óra és Queeeeeeen.

fotelban · http://www.hangzorro.hu 2008.10.29. 09:29:30

olvastam volna hosszabban is erről a koncertről..
jó kis cikk

Lucky · Http://direkthamis.blogspot.com 2008.10.31. 10:10:14

nagyon nagy volt. Én egy Biohazard és e között haboztam egy darabig, de ezt választottam, és már most érzem, hogy milyen jól tettem.

Alázat, jókedv és zenei humor a köbön. Legendary...

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!

süti beállítások módosítása