Hatvanhárom éves lenne ma a jó öreg Syd (nem, nem Syd Meyers, és nem is Syd Vicious, hanem Syd Barrett, a Pink Floyd néhai gitárosa), ha nem hal meg csendben kettőezer-hat nyarán. Előre szólok, rengeteg zárójelet fogok felhasználni. Így megy ez.
Én Woodstock kezdése előtt pár nappal születtem, pár hónappal később jelent meg az Ummagumma (~kamatyolás), amit Syd (és a Floyd egyik) legjobb száma, az Astronomy Domine1 nyit meg, ám ekkor Syd már körülbelül egy éve nem szerepelt a Floydban. Kevesen bírják a folyamatos lecsózást anélkül, hogy széthullana az életük. Ő sem bírta ki.
Pink Floyd - Astronomy Domine
Syd elég nagy előnnyel indult kortársaihoz képest, ugyanis szülei nem tettek keresztbe zenei karrierjének, sőt. Inkább bátorították, és szerencséje volt abban is, hogy Cambridge szülötte volt, így apja halála ellenére bekerülhetett a helyi művészeti kollégiumba: anyja éppen diákoknak adta ki a lakás Syd testvérei által (öten voltak) addigra elhagyott szobáit. Ha bárkit is érdekel, a Syd nevet névrokona, egy helyi dzsesszdobos után vette fel, az azonban sokkal érdekesebb, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem volt a Pink Floyd alapító tagja. A társaság akkoriban egy azóta teljesen elfelejtett Rado (Bob) Klose nevű gitárossal cserélgetett sűrűn neveket, volt Meg(g)adeth(!) is (a kubai rakétaválság közeli emlék volt még), amikor összefutottak Syddel, éppen talán Abdabs néven szerepeltek, és lőn szerelem első látásra, mivel Klose csak hobbinak tekintette a zenélgetést. Érdekes az is, hogy bár alig múlt tizenkilenc, két év alatt vezére lett az érkezésekor már eléggé húsz feletti átlagkorú társaságnak.
Akit a kronológia, meg mindenféle adatok érdekelnek, az inkább lapozgasson (online) enciklopédiákat, a történet hangulatát viszont a Wish You Were Here albumon keresse, mert tényleg telitalálat (és az alábbi videón csak a zenére figyelni, az zseniális, a képanyag javarészt borzalmas).
Pink Floyd -Wish You Were Here
Syd egyénisége valóban lenyűgöző lehetett, a lábjegyzetben linkelt videón lehet látni, hogy ő kezdte el a bandánál zene és a színpadkép összehangolt kezelését, ami aztán (a Floyd esetében) az Earl's Courtban érte el a csúcsot, ám már Syd nélkül. Ha még nem írtam volna: lesz bőven zárójel.
Nem ez volt az egyetlen jellegzetessége a Pink Floydnak, ami éppen hozzájuk kapcsolható Watersszel, aki vele ellentétben a zenekar legidősebbje volt. Több más dologban meglepően hasonlítottak egymásra azon túl, hogy már első keresztnevük a Roger is azonos volt: viszonylag korán (Waters pár hónapos, Syd kábé tizenhat éves korban) elvesztették apjukat, és talán mert egyaránt valamiféle képzőművésznek (na jó, építésznek) indultak, sohasem csak zenében gondolkodtak, annak ellenére, hogy Syd ösztönösen, míg Waters egy idő elteltével rendkívül tudatosan terelte a zenekart abba az irányba, aminek valódi végállomása a már említett Fal koncert volt.
Biztosan közhelyesnek tűnik mára a kép2, amit a (brutálisan profi) Have a Cigar fest elénk, ám ne felejtsük el: az Elvis, Buddy Holly és mondjuk a Beatles sikerén felbuzdult lemezkiadó menedzserek hihetetlenül fiatal emberekkel kötöttek szerződéseket, és még nem tudták, ezek a fiatal emberek mérhetetlen kockázatot jelentenek majd. Syd egyszerre volt jó és rossz helyen, amivel akkoriban nagyon nem volt egyedül, és őszintén kimondható: a szerencsésebbek közé tartozott, ha életútja hosszúságát nézzük, ám a pechesebbek közé, ha zenei, művészi karrierje alakulását tekintjük.
A Pink Floyd második, 1968-as, (számomra) az elsőhöz képest óriási ugrást jelentő A Saucerful of Secrets albumán már szinte alig működött közre, és mint arra a Shine on You Crazy Diamondban3 utalás is van, addigra több koncerten nagyjából katatón állapotba került, és lehet, túlzásnak tűnik, de én úgy érzem, élete végéig így maradt. Közvetlenül a szakítást követő karrierje fájdalmasan rövidre sikerült, és (számomra) kevés újat hozott az első Floyd lemezhez képest, még ha csendes depressziója előre is mutatott a Meddle és a Final Cut felé — említettem már, hogy rokon lelkek voltak Watersszel?
Syd Barrett - The Madcap Laughs
Hetvenkettőben még próbálkozott a Starszal, volt pár meghívása ide-oda, próbáltak belőle producert csinálni (például Damned), sok sikere annak se lett. Na jó, semennyi. A Floydtól persze kapta a csekkeket a számai után (talán a világon a legtöbb ilyen-olyan néven kiadott hivatalos albuma a Floydnak volt, köztük temérdek kompiláció, persze Syd szerzeményeivel is), tehát volt miből élnie, mégis visszaköltözött a régi otthonba, és kétezer tájékán ismét festegetni kezdett, mint valamikor nagyon régen. Az igazi Pink Floyd rajongók közben mindvégig fél szemmel figyelték, mert mégis csak ő volt Syd, néha hájpolták a The Madcap Lauhghst, mert olyan igazi ős Pink Floyd, aztán csendben eltávozott két és fél éve, de ezt talán említettem már. Rák, akárcsak Wright esetében. Így megy ez.
Syd egyszer még belépett a Pink Floyd életébe, és bár több millióan látták ennek eredményét, a film egyik leghíresebb jelenetét, szinte senki sem tudja, hogy mi köze ennek Sydhez.
Aki látta A fal című filmet, biztosan emlékszik arra a jelenetre, amikor a Pinket játszó Geldof leborotválja (többek közt) a szemöldökét. Érdekes története van ennek. Syd 1975-ben mindenféle bejelentés nélkül ellátogatott a Shine On You Crazy Diamond stúdiófelvételeit megnézni. Wright és a többiek is egybehangzóan azt mondták később, egyáltalán nem ismerték fel, Waters sírt, amikor megtudta, ki érkezett oda bejelentés nélkül. Pedig alig több, mint hat éve nem látták.
Dagadt volt, kopasz, alig szólt pár szót, és le volt borotválva a szemöldöke.
Így megy ez. De mintha ezt is írtam volna már.
1 az Astronomy kiváló példa arra, két eltérő gondolkodású zenész miként tudja majdnem ugyanazt előadni nagyon másként. Syd bottleneck technikát (slide guitar) alkalmaz a két verse közt, míg Gilmour pár villanásnyi barrét leszámítva inkább bontásokra épít, a szám mégis majdnem ugyanúgy szól, csak Syd előadása inkább R&B, Gilmouré kicsit rockosabb, no de ez már a technikából önmagában következik. Bónuszként érdemes megnézni a Voivod csodálatos feldolgozását is, az megint más műfaj. vissza
2 „The band is just fantastic, that is really what I think, oh by the way which one's Pink?” vissza
3 „Now there's a look in your eyes like black holes in the sky.” vissza
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rálf atya 2009.01.06. 08:41:11
Az írás meg szép munka.
Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2009.01.06. 09:44:09
Kb. olyan ez, mint a Show must go on (kivételesen nem a Floyd Wall-féle, hanem a Queen-féle). Meg se született volna, ha...
Mi lett volna ha kérdések, asszem feleslegesek. Ezeknek így kellett történnie... Sajnos, vagy nem sajnos.
RIP
Azazello007 2009.01.06. 10:14:59
mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.06. 10:29:17
mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.06. 10:30:28
asszem fülinapra azt a könyvet kérem ... :-)
Azazello007 2009.01.06. 10:38:59
IGe · http://vilagnezet.blog.hu/ 2009.01.06. 10:54:48
Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2009.01.06. 11:09:41
Bastille · http://labdabiztos.blog.hu 2009.01.06. 11:23:16
pl a rats, dark globe, octopus.....mind kurva jó kis egyszál gityós számok.érezni rajta a magányos barett melankóliát, de katatóniát semmiképp.
pingwin · http://pingwin.blog.hu 2009.01.06. 11:27:22
eloszor toluk hallottam, aztan megszereztem a pink floyd lemezt is, nekem tetszik.
magyar-magyar szótár 2009.01.06. 11:33:12
Annyit teszek hozá, ami még sejtelmes motívumként a sorok közül sem olvasható ki innen, hogy lényegében Syd széjjelszívta az agyát. LSD. stb.
Frank Zappa mondatával: Egy ember, akinek nem kellett vóna annyit szívnia.
Eggen. Nem kirakták a zenekarból, hanem ellehetetlenült, Gilm' eleinte csak segédgitáros volt.. de Syd-del egyre kevésbé lehett beszélni is, szétesett. És hát jelentős figura, pl szerintem jelentősebb, mint az egész Beatles, de hát én valamennyire monomániás hülye is vagyok, tehát a fene tudja, hogy igazam van-e.
Egyszer játszott Jimi Hendrix-szel, kb '67. novemberében. Vagy februárban? Most fejből hirtelen keverem...
Ja, és jó ez az anekdot. (A ff képen látható is látható is:)
Volt egy pink színű Cadillac-je. Egyszer odament hozzá egy csávó (úgylátszik, az angolokba is szorult mélymagyar irígység :) ) valami olyasmivel, hogy Hunnan van mibűvan mennyivót, egy ilyen fiatal kiscsákónak??!?? Erre Syd a fószer kezébe nyomta a kulcsot azzal, hogy akkor tessék, az övé, vigye, ahová akarja.
magyar-magyar szótár 2009.01.06. 11:37:07
Lánykoromban (gondolom a másodkézi szemét copyrmányokból, afféle tizenegyedikkönyvírók, mint U.T. volt, nyomán) az a mese járta Syd-ről, hogy lendkerekes autókkal játszik a kastélya folyosóin.
magyar-magyar szótár 2009.01.06. 11:42:06
magyar-magyar szótár 2009.01.06. 11:45:18
Valamint a pszichedelikus Beatles csak ezután jött (hümm, ha a Bors' az...)
mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.06. 11:54:03
oké, szerintem se essünk emiatt egymásnak ... :-)
mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.06. 11:58:36
két szóló lemeze volt (The Madcap Laughs illetve Barrett), az első anyagából van az utolsó videó.
mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.06. 11:59:19
„Annyit teszek hozá, ami még sejtelmes motívumként a sorok közül sem olvasható ki innen, hogy lényegében Syd széjjelszívta az agyát. LSD. stb.”
Khm.
„Kevesen bírják a folyamatos lecsózást anélkül, hogy széthullana az életük. Ő sem bírta ki.”
Bastille · http://labdabiztos.blog.hu 2009.01.06. 12:23:34
nekem meg a the madcap laughs van meg...
be kell szerezzem a továbbiakat, mert egy cimbora értesített, h van egy harmadik is, amin maradék felvételek vannak, ez az 'opel'
Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2009.01.06. 13:16:46
Reméltem h a LIVE8 elindít valamit...
Életem álma hogy egyszer Gilmourt lássam élőben, hátha...
mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.06. 16:17:35
Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2009.01.06. 17:09:15
mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.06. 17:41:41
pingwin · http://pingwin.blog.hu 2009.01.06. 17:49:15
_fá_ · http://www.langologitarok.hu 2009.01.06. 20:00:10
magyar-magyar szótár 2009.01.07. 02:19:59
Más. Lánykoromban írtam egy gyerekregényt (mindenki vagy robinzont ír vagy időjárást...) aminek lényege, hogy Syd nem őrült meg, hanem Beretzky Szidor néven átplántálódott (uchronia) ide, az Osztrák-Magyar Monarchiába, ami az Észak-Amerikai polgárháború miatt megzúzott NyugatEurópa elé került a fejlődésben.. Az OM tele amcsi menekültekkel, Elvis von Pressl-lel pl .. Csak a gépelt kézirat elázott a kerthátuljában a lakásfelújításkor. Néha hátramentem, megnézni: nőtték be a piszkebokrok.
mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.07. 07:25:45
pingwin · http://pingwin.blog.hu 2009.01.07. 17:22:04
www.youtube.com/watch?v=hu5TIvd2Q1Y
sajnos nem ismerem az eredetit :(
mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.07. 18:00:43
mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.07. 18:06:14
irrelevant 2009.01.09. 21:06:51
Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2009.01.10. 02:03:41
Péter: jó kis lemez az, kétségtelen (sőt, ha a következőt, a The Saucerful Of Secrets címűt mögévágva folytatólag hallgatod, még jobb, nem véletlenül adták ki később egyben A Nice Pair címen). De szerintem a csúcs egy olyan "lemez" (nekem van is ilyen, 23 perces kazettán), aminek az A oldala a drámai Atom Heart Mother, a B pedig a lírai Echoes.
mavo · http://polmavo.blog.hu 2009.01.10. 05:51:53
szerény, de szélsőséges véleményem szerint van rajta pár jó szám, de amatőr munka egyébként.
dzsefi 2009.01.10. 13:15:20
irrelevant 2009.01.10. 13:17:54
pingwin · http://pingwin.blog.hu 2009.01.10. 21:16:30
koszi, a psychic tv ment magatol :) kesobb megleltem az eredetit is, ami youtube korszakban azert nem olyan nagy nehezseg:)