Valahol olvastam egy nagyra tartott bőgőstől származó mondást, miszerint: "Minden basszerosnak kell egy modern öthúros hangszer, egy nagybőgő és egy jazz bass." Ezt a Jazz Bass dolgot járnám most körbe, miért is van ennek a hangszernek ekkora jelentősége?

A Fender Jazz Bass meghatározó szerepet tölt be a világ ritmusszekcióinak nem jelentéktelen hányadában. 1960 óta töretlen a sikertörténet, de lényegesnek tartanám megemlíteni az előzményeket.

A 40-es években a bandák kezdték megunni, hogy mindig a nagybőgős csávóra kellett várni, bármekkora Cadillac-kel mentek fellépni, a csomagtartóba nem fért bele a bőgő, a hátsó ülést meg a csajoknak foglalták buli utánra. Ha rosszul sikerült a buli, akkor pedig szaladni sem volt könnyű egy ekkora hangszerrel, ahhoz pedig drága volt, hogy csak úgy hátrahagyják és még verekedni sem lehetett vele. Valami ilyesmi felfedezése lehetett Leo Fendernek és betömte ezt a piaci rést, elsőként kezdett ipari mennyiségben elektromos basszusgitárt gyártani, a piacra dobott modell a Precision Bass lett. Ez még 1951-ben történt, ezután még 9 évet kellett várni és megérkezett Leo - basszus fronton - második dobása, a Jazz Bass.

Az új modell tervezésének a legfőbb inspirációja az volt, hogy egy megfeleő alternatívát nyújtsanak a nagybőgősöknek, akik a remények szerint tömött sorokban fognak állni a hangszerboltok előtt, hogy lecseréljék régi hangszerüket egy elektronos basszusgitárra. Két újítással kívánta az új hangszert vonzóbbá tenni a P-Bassnél:

• nagyobb lehetőséget biztosítani a hangszínek, hangzások változatosságában. Erre az volt a gyógyszer, hogy a Precision hangszeren egymás mellett eltolva található két hangszedőt ketté választotta, az egyiket ott hagyta, ahol a P-Bass esetében volt, a másikat pedig a húrláb közelébe tette. A két pickup hangerő potmétereit szabadon állítgatva így mindenki kikísérletezgethette a maga kedvenc hangzását.
• a vékonyabb és jobban lekerekített nyakkal pedig a könnyebb játszás lehetőségét szándékoztak biztosítani.

1960 óta a Jazz Bass 9 különböző szériát élt meg, megannyi színben, aktív hangszedőkkel, fretless, 5 vagy akár 6 húros változat, mifene. Érdekes lenne egy virtuális gyárlátogatás is, de inkább azt nézzük meg, mit köszönhet a rock 'n' roll a Jazz Bassnek.

Kezdjük a kiválasztott kaszttal. Hangszergyártó cégeknél bevett marketing húzás, hogy egy termékük híres és ünnepelt használójának készítenek egy speciális, a sztár segítségével és iránymutatásával kialakított modellt. Ez nem csak hangszeres cégeknél, sportszergyártóknál is él, emlékezzünk, Forrest Gump is miből vette a cipőt meg a buszjegyet, a rákhalász hajóról nem is beszélve. Jazz Bass signature modellek jelenleg a következő zenészek nevéhez köthetők:

Geddy Lee: A Rush bőgőse. Olyan kaliberű arcokra volt hatással, mint Steve Harris, Les Claypool, John Myung, Cliff Burton. Az ő gityóját kinézetre átlagosnak mondanám. Akkor szépül meg igazán, ha Geddy hozzányúl.

Jaco Pastorius: Ő volt az, aki kiszedte a bundokat, megalkotva ezzel a fretless basst, a Jazz Bass-e és az Ampeg Acoustic 360-as motyója élete tragikus végéig elkísérte. Csak a húrlábhoz közeli pick-upot használta, a másik potmétere le volt mindig tekerve. Több posztot is lehetne írni jelentőségéről (fogok is), nagyon nagy pofont adott az akkori idők "basszgitár helye és szerepe egy zenekarban" képnek. A világ legjobb basszusgitárosának mondta magát, nem túlozva. Lehet, hogy ma egy Victor Wooten jobbnak tűnhet, de a dicsőség Jacoé. Életrajzi könyve letehetetlen, személye és jelentősége kikerülhetetlen. Az ő hangszere ütött-kopott, de szép darab.

Marcus Miller: Multi-instrumentalista, zeneszerző, producer, session zenész. Több, mint 500 lemezen játszott. Több Grammy díja van. Aki ma slappelésre adja a fejét, gondoljon rá, vagy hívja fel, ha elakad, mert ebben a témában sokat köszönhet neki a basszer társadalom. Egy kifejezettem szép, fickós signature Jass Bass gitárja van. Érdekesség, hogy Gáspár Laci is egy ilyet kapott ajándékba a Megasztár után...

Reggie Hamilton: Legendás session zenész, 5 éves kora óta gitározik, elég gyorsan basszusra váltott, 19 évesen már 2 nagyzenekar vezetője is volt. Kifejezetten jól néz ki az ő fekete gityója, aktív-passzív kapcsoló, drop-D hangoló, full extra. A pick-up-ok pedig lásd Frank Bello.

Roscoe Beck: Szintén van a polcán Grammy, együtt dolgozott többek közt Leonard Cohen-el. Az ő modellje elég jól néz ki, mindkét hangszedő dupla.

Steve Bailey: 12 éves kora óta nyűvi a basszust, majd amikor átment az autójával véletlenül a gitárján, fretlessre váltott. Tavaly óta endorsere a Fendernek, akik egy rendkívül impozáns és tekintélyt parancsoló 6 húros, bundos és fretless Jazz Bass csináltak neki.

Victor Bailey: Játszott és turnézott egy stadionnyi híres zenésszel, köztük Jaco volt bandájával, a Weather Reporttal és Stinggel is. Kifejezetten szép Jazz Basst csinált neki (a mester elképzelései alapján) a Fender.

Tony Franklin: Ő szoktatta a fretless basszushoz a rokkereket és metálosokat. Olyan figurák mellett virgázott, mint Paul Rodgers, David Gilmour és Jimmy Page. Kívánatosan elbűvölő basszust csináltak neki.

Frank Bello: Az Anthrax (majd Helmet) volt négyhúrosa nem a kifinomult és iskolázott stílusáról ismert, de ahhoz túl sok tinit inspirált a banda a zenélésre, illetve olyannyira jó fej a srác, hogy csináltak neki és neveztek el róla egy hangszert. Érdekessége, hogy a nyakhoz közelebb eső hangszedő egy pár, precision elhelyezéssel. Full fekete, számomra ilyen egy metál basszgitár. Ha választanom lehetne a Frank Bello signature és Halle Berry között, buzinak hinnétek.

Ha a kedves olvasónak vele született tehetsége van és kitartóan gyakorol 10-15 éven át napi 1-3 órát, könnyen lehet saját signature modellje. Az alábbiakban, teljesség igénye nélkül felsorolt, B-oldal közeli (értsd: nagyon szeretjük őket és leborulunk előttük) művészek sem kisebb kaliberű bőgősök, viszont nekik nincs saját modelljük, pedig megérdemelnék, zenészi pályájukban viszont fontos szerepet töltött be a Jazz Bass:

Juan Alderete: Nem titkolom, nálam a The Mars Volta az aktuális évezred legnagyobbra tartott zenekara, ebben Juan A. is nagy szerepet tölt be kimért, de ahol kell intenzív, mindig kreatív basszustémáival. Nemhiába Jaco az ő nagy példaképe, Omar karmester mellett sokszor a basszus önálló életre kel. A ládán non-stop ott feszít a mexikói zászló. Amikor jelentkezett a The Mars Voltaba meghallgatásra, két napot jammeltek a bandával, majd Juan mondta, hogy igyekszik dolgozni még a Roulette Dares témáin, mert az őrült dob ütemekre nem érezte megfelelőnek a saját megoldását. Omar azt mondta neki erre, hogy dolgozzon is, mert csütörtökön fellépés van. A Frances the Mute albumon már ő játszik, többnyire fretless Jazz Bassen. Időközben eladta az összes Fender Jazz Bass gitárját, köztük egy Geddy Lee signature-t is, a pénzt jótékony célra költötte, illetve beruházott egy Lakland basszgitárba. (Ez utóbbi a Jazz Bass és a Musicman előnyeit próbálja összekovácsolni.)

Matt Freeman: A Rancid basszerának elég egyszerű és lényegre törő megközelítése van: Egy gitár, négy húr, egy erősítő, direktbe, semmi effekt meg pedál. Az erősítőt is csak akkor cseréli le, ha tönkremegy. A bandabéli társa Lars Frederiksen a világ legjobb basszusgitárosának aposztrofálja, ami látva és hallva a felhozatalt, kicsit túlzásnak tűnik, de meg kell hagyni a műfajában valóban egyedülálló. 

Les Claypool: A Primus őrült bőgőse. A Metallica-ba is jelentkezett Cliff Burton halála után, de Hetfield szerint azért nem vették fel, mert túl jó volt, azt tanácsolták neki, hogy csináljon egy saját bandát.

Adam Clayton: Adam elhitette a többiekkel, hogy tud játszani, illetve neki volt csak erősítője, így a bandában maradt. Később rájöttek, hogy néha nem találja a helyes hangokat, de összeszedte magát. Ma se játssza le a csillagokat, de nem is ettől lesz jó egy dal, a U2 pedig (az Achtung Baby-ig legalábbis) jó dalokat nyom. Ő is a Lakland felé kacsintgat.

Tim Commerford: Lemezborítón Timmy C. Rage Against the Machine és Audioslave. Megkockáztatom, hogy egy az egyik legnagyobb groovemájszter evör, legalábbis az odabaszósabb zenék között. A mérföldkőnek számító debüt albumot még Musicmannel vette fel, de az Evil Empire lemezen és az összes Audioslave albumon már Jazz Bass hallható. Valamit tudhat a Lakland, mert ő is beszerzett kettőt amikor újra összeállt a RATM. Alderete országos cimbije.

Flea: Megérkeztünk. Mindenki (köztük én is) szeretne úgy játszani, olyan bandában játszani, mint Flea. Egy szeretnivaló bohóc, zeneőrült. Nem gondolom, hogy be kellene mutatnom. Azt viszont lehet, hogy nem mindenki tudja, hogy ő játszotta fel az első The Mars Volta lemez basszustémáit. Amikor megérkezett a stúdióba, lerakta a cuccát, Omar azt mondta neki, hogy "elő se vedd, ezen fogsz játszani", és odaadott neki egy Jazz Bass-t.

A kistesó: aki előreláthatólag nem fog tudni soha pénzt keresni a zenéléssel és nincs is legalább 200 000 Ft-ja egy Jazz Bass-re, de nem szeretne nagyon leadni a a Fender Jazz Bass hangzásból, annak többek véleményét megerősítve tudom ajánlani a cég sajátmárkás, "gazdaságos" Squier cuccait.

Marcus Miller bácsi utat mutat: