Pár (ezer) szerencsés ma megtapasztalhatja, hogy miért is az egyik legjobb koncertbanda az AC/DC. A hozzám hasonló lúzereknek, akiknek nem jutott jegy, vagy nem voltak hajlandóak azt többszörös áron üzérektől megvenni, pedig nem maradt más, mint hogy otthon, vagy a kocsiban, esetleg a munkahelyen hallgassuk és mondogassuk magunknak, hogy de jó ez a banda! Egyszer már megírtuk, mennyire jó az AC/DC, hisz ezer okunk van ezt gondolni, lássunk ebből ötöt:

1. Megmaradtak egyszerű embereknek, nincsenek sztárallűrök

Több évtizede fürdenek a népszerűségben, gyűjtik a pénzt a bankszámlájukon, sok mindent megtehetnének, de nem tesznek. Nincs miről cikkezni velük kapcsolatban, talán szerencsétlen Bon Scott halála volt az utolsó dolog, amin csámcsogni lehetett, az meg ugye régen volt. Ha nem a színpadon vannak, a lehető legszerényebb és legcsendesebb emberek. Angus Young pl. egy holland kisvárosban él és a szomszédai se nagyon tudják, hogy ki is ő. Sőt, annyira jelentéktelen figura, hogy egy nem régi interjúban elmondottak szerint kimehet a pólóárus pultig, senki sem szólítja le, a sulis egyenruha nélkül fel sem ismerik.

2. Nem okoznak meglepetéseket

Amit pár előadóban szeretünk, sőt elvárunk tőlük, az az AC/DC-nél kifejezett hátrány lenne. Ők nem változnak, sem fazonban, sem zenében. Ugyanazt nyomják '73 óta. Valószínű nem is tudnának mást, de ne is akarjanak, tőlük ezt várjuk. Ha vesz az ember egy AC/DC lemezt, azt kapja amit vár, nincs csalódás. És épp ez benne a csodás, hogy a kiszámíthatóság nem megy a zenei élmény rovására. Minden egyes hallgatásnál beindul az ember lába, meg feje.

3. Egyszerű dolgokról szólnak egyszerűen

Nem akarnak világot megváltani, politizálni, megmondani, okosak lenni. Arról dalolnak, ami a legtöbb embert, főleg persze a faszikat, foglalkoztatja, ami Új-Zélandtól Izlandig és Fokvárosban is ugyanolyan jelentéssel és fontossággal bír a hétköznapokban. Amit mindenki ért és amitől mindenki boldog.

4. Ezer éve a színpadon vannak és nem törik a lendület

Egészen pontosan 1973-ban alapította a bandát a Young testvérpár. A banda túlélte Bon Scott halálát, jó pár tagcserét, a Ballbreaker és a Stiff Upper Lip relatív sikertelenségét és 2008-ban a régi lendülettel és a legjobb albumaikat idéző dalokkal tűzdelt Black Ice lemezzel rukkolt elő, mindenki örömére.

5. Maga az AC/DC.

A zene. A T.N.T.-től kezdve a Money Talks-on és a Back In Black-en át az Anything Goes-ig mind-mind nagyszerű dal. Aki nem is barátkozott meg az összes lemezükkel, albumonként legalább 2-3 nótát fejből tud mondani, "ami azért jó". Annak idején felénk még a diszkóban is nyomták a Thunderstruck-ot. Ez a zene mindenkinek imponálhat, nem válogat. A top menedzser audijában is ez szól, valahol a tengeren egy olajfúró tornyon, bármelyik tinédzser szobájában, de nem lennék meglepve, ha Obama is elárulná, hogy van az iPod-ján AC/DC.

Let There Be Rock.

 AC/DC: Anything Goes