Létezik egy műfaj, vagy skatulya, vagy mi, amit jobb híján post rocknak neveztek el. Nincsenek neki éles határai, mint ahogy manapság egyre kevesebb mindennek, de azért elég könnyen felismerni, ha valaki post rockra adja a fejét. Az olyan bandák, mint pl. a Mono, Godspeed You! Black Emperor, 65 Days of Static vagy az Explosions in the Sky elég jól körvonalazzák, mi is az a post rock. De a manapság méltán egyre népszerűbb Sigur Ros-t is ide sorolnám, annak ellenére, hogy nem vegytisztán azok, különösen a legutóbbi lemezük.

Engem nagyon magával ragadott ez a vonal és a fent említett bandák, igyekszem is minél jobban beleásni magam. Ha már B-oldal, legyen egy TOP 5, amiért szeretem a post rock-ot:

• nagyrészt instrumentálisak a dalok, nincs ének, ami elronthatná
• ebből fakadóan a zenének kell kifejezni mindazt, amit a szövegek adnának, mindenki magának fejti meg, "mire gondolt a költő"
• mivel a gitárnak, vagy valami hasonló hangszernek kell vinnie a dallamot, a 2-3 gitár egymás melletti játéka teszi izgalmassá a zenehallgatást
• a dalok nem 3-4 percesek, a hagyományos dalszerkezetekkel köszönőviszonyban sincsenek, így jóval izgalmasabbak
• nemcsak érzéseket, érzelmeket közvetítenek, hanem atmoszférát is (nem találtam jobb szót), igaz ez azt is jelenti, hogy vagy nagyon elkapod a fonalat, vagy teljesen esélytelen

Kis országunkban is nemcsak, hogy egyre többen esnek a post rock rabjává, de több zenekarunk is van már ezen a szintéren. A négy szimpatikus győri fiatalember alkotta Rosa Parks az egyik, velük beszélgettem egy jót egy városligeti koncertjük után.

Íme a beszélgetés "szakmai" része:

B-oldal: Mutassátok be a zenekart. Mire számíthat az aki elmegy egy koncertetekre? 

Rosa Parks: Győriek vagyunk, talán ez a legfontosabb. Egy osztályba jártunk, elkezdtünk zenélgetni, de nem volt basszusgitárosunk. És Flóri, a régi barát és iskolás társ odacsapódott hozzánk, úgy másfél éve, azóta vagyunk négyen. Hárman csak egy koncertet adtunk. Hogy mire számíthatnak? Ének nem lesz. Olyan dalokat hallhatnak, ami belülről jön, nem kliséket próbálunk meg saját képünkre formálni. Ez nekünk külön öröm.

B-oldal: Hogy jött ez a névválasztás?

(Rosa Parks: 1913-2005, a feketék polgárjogi mozgalmának emblematikus alakjává vált, amikor 1955-ben nem volt hajlandó felállni és átadni a helyét egy fehér embernek és elballagni a busz végébe, a feketéknek fenntartott helyek egyikére. Állítása szerint csak fáradt volt. Ez a fáradtság indított be egy komoly láncreakciót, mely a Martin Luther King által vezetett liberális, valamint a Malcolm X és a fekete párducok által képviselt radikális mozgalmakban csúcsosodott ki.)

Rosa Parks: A mi zenénk nem igazán szövegcentrikus. A számcímekben és a zenekar névben szerettünk volna kevésbé elcsépelt és közhelyes dolgokat üzenetként továbbítani. Ez a név ugyan nem egyedüli, de számunkra mindenképpen tisztelgést jelent.

B-oldal: Hogyan tértetek rá erre a post rock vonalra?

Rosa Parks: Nem itt kezdtük el, az elején, amikor elkezdtünk négyen együtt zenélni, még más számokat játszottunk, egyrészt zeneileg sem voltunk elég képzettek (most sem vagyunk azok), másrészt akkor még azt hittük, énekes project lesz. Ekkor főleg feldolgozásokat játszottunk, Joy Division, Interpol, stb. Aztán úgy kezdődött, hogy írtunk egy számot, amire nem volt meg az ének és utána az úgy maradt. Ez volt az első lépcső. De egyébként azokban a számokban, amikben volt ének, ott is az instrumentális részek voltak a meghatározóak. Nem hittük el, hogy hasonló témákat mi is el tudunk játszani, és amikor sikerült, boldogok voltunk és elkezdtünk több energiát belevinni. Érdekes, de egyre kevésbé hasonlított arra, amilyennek az elején szerettük volna, hogy legyen.

Take the Last Rose from Srebrenica

B-oldal: Nem érzitek, hogy ez a post rock stílus, vonal a kreativitást kicsit keretek közé zárja?

Rosa Parks: Oké, a műfajnak vannak bizonyos keretei, de ezek a keretek inkább egy zenekaron belül vannak. Lehet, hogy vannak határai, de mivel nincs ének, sokkal tágabb, mint a többi műfaj, mert ha azt mondod, hogy "220 felett átértékeled magadban a világot", akkor az adott mit jelent. Az exprimental jelző meg pont arra utal, hogy mások kísérleteznek, hogy hol vannak a zene határai, ének nélkül mit is lehet kihozni egy számból. 

B-oldal: Mit gondoltok, ebben a műfajban milyen reálisan elérhető célok vannak? Mik a zenekarral kapcsolatos álmaitok? Netán a kettő fedi egymást?

Rosa Parks: Készül egy EP, ha ezt már ki tudnánk adni, az egy nagy álom megvalósulása lenne. Illetve az már meg is valósult, hogy külföldi zenekarok előtt felléphettünk. Elmondhatatlan érzés az, hogy eljönnek emberek a koncertjeinkre és odajönnek, hogy tetszett, amit csinálunk. Azt is szeretnénk, ha lennének olyan számaink, amikkel nagyrészt elégedettek vagyunk. Sajnos maximalisták vagyunk, sokszor húzzuk a szánkat egy-egy buli után. Igazából nagy célokat nem tűztünk ki. Megnehezíti ezt, hogy a négyünkből hárman Pesten tanulunk, próbálni csak hétvégén, otthon tudunk. Ez a zenekarosdi mára kicsit több lett,mint hobbi, jóval komolyabban vesszük. Igen, az talán a legnagyobb cél, hogy jól játsszunk. Hogy össze legyen rakva, amit előadunk, hogy mi nagyon  elégedettek legyünk a végeredménnyel. Ha ez másnak is tetszik, attól még boldogabbak vagyunk. Ha úgy jövünk le a színpadról, hogy minden jól sikerült, akkor kurva jó.

B-oldal: A dalok azok mennyire jammelgetésből születnek, vagy inkább próbákra lehozott témákat építgettek?

Rosa Parks: Vegyes. Volt már mindkettőre példa. Az a jellemzőbb, hogy egy kis dallam ötletre játszunk rá és ebből születnek a számok.

A Twinkle in the Tenzing's Eye

B-oldal: A dalok címei mennyire a számok megszületése után jönnek, vagy vannak a fejetekben képek, érzelmek, amiket a zenétek nyelvén szeretnétek megjeleníteni?

Rosa Parks: Mindenki tudna címeket adni a daloknak érzelmi alapon, de nyilván mindenki más címet adna. Embere válogatja, hogy kiben milyen emlékeket idéz fel, milyen érzéseket. Eddig úgy történt, hogy elkészült egy szám és az adott hangulatból jön a címe. Pl. egyszer felvettünk egy dalt a próbán, otthon hallgatgattam és pont akkor olvastam újra arról a beteg kislányról, akit az anyukája eutanáziával segített át a másvilágra. Végül Göncz Árpád felmentette az anyát, kegyelmet kapott. Ezután még jobban elmélyültem a cikkek között, amik erről a témáról íródtak, és megtaláltam az angol párt. A következő próbán javasoltam is, hogy mi legyen a szám címe. Ha valaki megnézi és beírja a keresőbe, hogy Pretty vs United Kingdom, elolvashatja a történetet.

B-oldal: A post rock-ra mennyire jellemző a Rock n Roll szentháromság (sex, drugs, rock n roll)?

Rosa Parks: Nem éljük. Nem annyira jellemző az a kirúgunk a hámból dolog. Magára erre a műfajra nem tudom ráhúzni a szentháromság dolgot, inkább a mainstreamre. Mi például ilyen visszahúzódók, félénkek vagyunk, haha.

B-oldal: TOP5 banda, előadó, aki hatással volt rátok, akire felnéztek, szerettek?

Rosa Parks: Marionette ID, Explosions in the Sky, This Will Destroy You, Joy Division, Sonic Youth.

B-oldal: Most pedig küldjetek egy számot az olvasóinknak!

Rosa Parks: This Will Destroy You - A Three-legged Workhorse

Annyit még mindenképpen el szeretnénk mondani, hogy nagy köszönettel tartozunk a tatabányai barátainknak (marionette ID), akik a kezdetek óta nagyon sokat segítettek nekünk, Köszönjük az összes koncertlehetőséget, mindenkinek aki valaha egy kicsit is hozzátett, hogy játszhassunk és megmutathassuk magunkat.

Rosa Parks a világhálón:

• http://rosaparks.extra.hu/
• http://www.myspace.com/rosaprks

 Matisyahu - a haszid reggae királya | Cigányok hátán a világba