A magyarországi Gary Moore Fan Club volt olyan kedves, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az alábbi rövid beszélgetést Gary Moore-ral, ami a gitárzseni őszi turnéján készült Skóciában, természetesen még a budapesti koncert előtt.

Hogy érzed magad, elégedett vagy a koncertekkel?
Gary Moore: Köszönöm, nagyszerűen! A bulik közül több teltházas, de mindenhol nagy az érdeklődés.

Az interneten talált kritikákból - melyek többnyire pozitívak - kitűnik, hogy egyre kevesebb dal fér bele a programba, viszont azok egyre hosszabbak.
Gary Moore:  Igazából nem játszunk lényegesen kevesebb dalt. A program általában egy és háromnegyed óra, mindössze a "Have You Heard" című dalt hagytam el mostanában, mert már kezdtem megunni (nevet). Az "I Love You More Than You'll Ever Know" lényegesen hosszabb lett élőben, az intro és a hosszú gitárszóló miatt, de nagyon jól működik ebben a formában, az emberek nagyon kedvelik. Egyébként én is szeretem másképp előadni a dalokat koncerteken, mint ahogy azokat a stúdióban rögzítettük. Talán idővel unalmasak is lennének a közönségem számára, ha élőben is azt kapnák vissza, amit már a lemezeken is megismertek.

Tavalyi magyarországi fellépésedhez képest várható-e különbség a programban a november 13-i budapesti koncerten?
Gary Moore: Igen, több számot fogok játszani legutóbbi "Bad For You Baby" című lemezemről, mint tavaly nyáron, hiszen akkoriban a lemez még meg sem jelent, úgyhogy a mostani programba 5 dal is bekerül, ami így egy kicsit karcosabb hangvételű lesz.

Milyen volt az első benyomásod Magyarországról?
Gary Moore: Élveztem nagyon, nagyszerű volt játszani a Balaton partján, de már várom, hogy Budapesten is felléphessek. Korábban még nem volt alkalmam Budapesten koncertezni.

Kóstoltad a magyar borokat legutóbbi látogatásod alkalmával?
Gary Moore: Mindenféle bort szeretek, de különösen a fehéreket. Meg is kóstoltam jó néhányat a hotel éttermében tavaly, amikor nálatok jártam.

Hogyan látod a különbségeket közönségeid között a turnéid során? Van lényeges eltérés?
Gary Moore: Az amerikai és japán közönség nagyon hangos, de itt nálunk Angliában ez már nem annyira mondható el. Itt inkább csak figyelnek (nevet), de például Skóciában szintén nagyszerű a közönség, rengeteget kapsz vissza tőlük. Úgyhogy ez nagyon változó tud lenni országról országra, még így Nagy-Britannián belül is, ahogy utazunk Angliából Walesbe és Skóciába.

Azoknak akik nem ismerik, bemutatnád a zenekarodat?
Gary Moore: Brian Downey már nem a zenekar tagja. Helyette Steve Dixon lett az új dobosunk, Pete Rees játszik basszusgitáron és Vic Martin a billentyűsünk. Úgyhogy ketten a régiek a bandából, de a dobos új a tavalyi bulikhoz képest. Karácsonykor történt a csere, amikor meghívást kaptunk az orosz elnöktől, hogy játszunk a Kremlben a szokásos újévi privát partiján. Elég furcsa volt (nevet). Mindössze 35 percet játszottunk, miközben a vendégek társastáncokat lejtettek. Nagyon különös volt.

Egy korábbi interjúban említetted, hogy egy akusztikus blues albumot készülsz felvenni. Mennyire érzed kihívásnak egy akusztikus anyag elkészítését.
Gary Moore: Nem valószínű, hogy meg fog valósulni. Beszéltem a kiadómmal, és hogy őszinte legyek, szerintem ők jobban szeretnék, ha a következő lemezem is egy blues-rock album lenne. Szóval megy a kukába, nem kihívás többé (nevet). Egyébként nem lenne annyira nehéz egy ilyen lemezt összehozni, két legutóbbi lemezemre is készült egy-egy ilyen dal, úgyhogy kezdek belejönni. A kérdés inkább az, hogy milyen arányban tartalmazna az album saját szerzeményeket illetve tradicionális blues dalokat. Még nem jeleztek vissza, úgyhogy nem tudom mit szeretnének, de valószínűleg jobban preferálnának ismét egy elektromos blues-rock albumot.

Mostanában sokat dolgozol együtt az egyre népszerűbb amerikai blues muzsikussal, Otis Taylorral.
Gary Moore: Néhány éve találkoztam először Otisszal Brightonban. Az újságban olvastam róla és nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Úgyhogy leugrottam megnézni, majd a koncert után beszélgettünk, megadtam a számomat is. Korábban nem hallott rólam, nem igazán ismerte a munkáimat, de egy héttel később felhívott, hogy lenne e kedvem játszani az új lemezén. Azóta folyamatosan dolgozunk együtt, segítünk egymás lemezein és közös turnékat csinálunk. Jó barátokká váltunk és igen sokat tanulok tőle. Tipikus új utakat kereső zenész, hiszen a bluest nem csak a hagyományos megközelítésből játssza. Lemezein sok érdekes dolog hallható. Leginkább a blues Tom Waitsének nevezhetném.

Múlt héten Liverpoolban a fiaddal, Jackkel együtt lépett fel Otis. Hogy látod fiad zenei fejlődését, várható, hogy egyszer õ is valami hasonlót fog csinálni, mint te?
Gary Moore: Igen, közösen léptek fel. A fiam Brightonban egy pop bandában játszik, úgyhogy egyelőre nem igazán mozgatja a blues (nevet).

Magadat egyébként minek tartod, rock vagy blues gitárosnak?
Gary Moore:  Igazából mindkettőnek, hiszen annak ellenére, hogy nem játszom rockzenét egy jó ideje, a bluest is ilyen megközelítésből játszom. Egyébként tervezem egy rock lemez megjelentetését jövőre, egy kelta zenei hatásokat felvonultató rock albumot szeretnék készíteni. Ez izgat mostanában nagyon, és már jó néhány nagyszerű dal is született ehhez a lemezhez. Habár rock anyag lesz, de természetesen nem olyasmi, mint amik a '80-as években megjelentek tőlem. Már nem igazán szeretem azoknak a lemezeknek a hangzását. Sokkal inkább valami modernebb hangzású dolgot szeretnék. Úgyhogy ez foglalkoztat mostanság sokat.

forrás: www.garymoore.hu

Nemjuci - De interjú | Paso: A nagy ska család