Uraknak gondolom ismerős a szitu, amikor a strandon megláttok egy bitang jó csajt, aki nem néz ki 13-nál többnek. Ilyenkor a lány 20 méteres körzetében 360 fokban radarozunk, hátha a nővérével jött, esetleg az anyukájával. Ha megvan, szemünkkel egy MRI műszer alaposságával mérjük fel bokától fejbúbig a találatot, hiszünk benne, hogy a jövő nyári lánynak csak 10 pontos nővére vagy kellemes 40es anyja lehet.

Zenében azért többször fordult elő velem hasonló. Ha egy kedvencem többször hivatkozik az ő kedvencére, mint meghatározó zenei élmény, hangzást, stílust befolyásoló hatás, nem kérdés, hogy utána kell néznem kedvencem kedvencének, ha nem ismertem korábbról. Így szerettem meg például a Nirvana-n keresztül a The Vaselines-t, a POD által a Blindside-ot és a RATM vett rá, hogy megismerkedjek az MC5-al.

A legnagyobb riszpekt jelzés az a kedvencek részéről, ha kiadnak egy feldolgozás albumot, amin az egész lemezen keresztül az ő kedvenc előadóik kedvenc számait játsszák el. Ezek igazi zenei csemegék, gyöngyszemek lehetnek, nagyrészt azok is.

A gyűjteményemben a következő lemezek tartoznak ebbe a kategóriába: 

Metallica: Garage Inc (1998)

Akkoriban nem nagyon volt még internet, pont annyit hagytam ki a zenei élet híreiből, hogy nem tudtam mi is ez az új Metallica cucc. Húztam is a számat, hogy mi ez a autószerelő feeling, de amikor megértettem a koncepciót, meghallgattam a lemezt, meg voltam véve. Feldolgozások a Queen-től a Black Sabbath-on át Nick Cave-ig. A kedvencem a lemezről a Whiskey in the Jar-óóóóó. 

Rage against the Machine: Renegades (2000)

Ez a lemez a "legutóbbi" kiadványuk, egy évvel a 3., eddig utolsó albumuk után jelent meg. Olyan előadókat és zenekarokat dolgoztak fel, mint pl. Bruce Springsteen, a Rolling Stones, az MC5, a Cypress Hill és a Minor Threat. Nagyon izgalmas lemez, bár eddigi tapasztalaton szerint nem mindegyik RATM rajongónak jött be.

Hatebreed: For the Lions (2009)

Tavaly jelent meg szinte egy időben az aktuális sorlemezzel ez a feldolgozás album. Aki el tudja helyezni a zenei palettán a Hatebreed-et, az tudja, hogy kb kiket dolgozhatnak fel. Van itt Metallica 1984-ből, Slayer természetesen, a műfaj alapjaiban megkerülhetetlen Agnostic Front, Bad Brains, Black Flag, de van Crowbar, Madball, Sepultura és Suicidal Tendencies is. Külön örültem a Merauder feldolgozásnak is, Life Is Pain.  

Deftones: B-sides & Rarities (2005)

Ezen a listán ez a kakukktojás, mivel itt saját számok is vannak (saját magukat dolgozzák fel akusztikusan), de a többség a Deftones tagokra hatással volt előadók feldolgozásai. Vitán felül ez a felsoroltak közül az egyik legváltozatosabb lemez. Van itt dal a Smith-től, a Helmet-től, Duran Duran, Sade és persze The Cure. Ez utóbbi egy koncert felvétel, az (amerikai) MTV Icon-ról. 

Slayer: Undisputed Attitude (1996)

Ha a Deftones lemez az egyik legszínesebb, akkor a Slayer az egyik legegysíkúbb. Néha nem is könnyű észrevenni, hogy új szám kezdődik. De ebben rejlik a lemez ereje. A lemez egy 33 perces pofánbaszás, gázfröccs. Aki nincs jó kondiban, ne kezdje el hallgatni, mert gyorsan lihegni fog.  

Guns n' Roses: The Spaghetti Incident? (1993)

93-ban vettem első CD lemezjátszóm (a szerzők rovatban azt is elárulom, hogy miből), az első lemez, amit beszereztem, ez volt a leghallgathatóbb abban a szentesi lemezboltban, ahova bementem nagy reményekkel. Eléggé szerettem (végül is most is) a Gunst, nem tudtam, hogy mi vár rám. A dalok csak egy része győzött meg, többről süt, hogy az eredeti csak jobb lehet, a Since I Don't Have You pedig szerintem vállalhatatlan. Vannak azért jól sikerült átértelmezések is, pl a Fear dal vagy a The Damned száma. Ez utóbbi talán azért, mert Duff énekli.

Between the Buried and Me: The Anatomy Of (2006)

Szándékosan írtam, hogy a Deftones csak az egyik legváltozatosabb lemeze a listának, mert a legszínesebb kétség kívül az amcsi prog, meg ki tudja milyen metál Between the Buried and Me főhajtása. Kénytelen vagyok felsorolni az összes előadót, akiket feldolgoztak: Metallica, Mötley Crüe, Soudgarden, Queen, King Crimson, Pink Floyd, Smashing Pumpkins, Earth Crisis, Sepultura, Blind Melon, Faith No More, Depeche Mode, Pantera, Counting Crows.

Nem vagyok benne biztos, hogy a kedvencek kedvencei lemezen csak a rock jellemzője. Ha valaki esetleg tud más stílusból is hasonló lemezt, vagy további példákat rockerektől, feltétlen ossza meg velünk.

És most tessék hátradőlni és meghallgatni ezt a (The Cure) dalt: