Azon gondolkodom, hogy egy mondatban hogyan is lehetne összefoglalni a Bëlga zenekart. Lehet modoroskodni, meg elutasítani a hip-hop stílust, vagy a rap-et, főleg, ha magyar rapről van szó, de a Bëlgát nem lehet kikerülni. Talán tényleg első lemezük címe ("Majd megszokod") rájuk a legjobb definíció.

2002. 8 éve jelent meg az első lemez és sosem felejtem el, hogy már előtte keringtek a neten demo felvételek, például az "Kalauz" első (sokkal keményebb) verziói. Az első lemezt konkrétan szarrá hallgattam és azóta is nosztalgikus élménnyel gondolok rá, tökéletes albumnak tartom. Persze, most én is olyan sznob "rajongónak" tűnhetek, mint amikor a Metallica fanok fekete album előtti metalikásokra és fekete album utáni metalikásokra szakadnak. Ennek ellenére azt gondolom, az első albumuknál jobbat már nem tudnak csinálni és talán nem is lehet jobbat... Hihetetlen klasszikusokat, szociológiai tanulmányokat ("Hús", "Kalaúz", "Külföldi", "Wunder scheisse" és még sorolhatnám) rejt ez a mű. A "Maci" című dalnál például létezik jobb felvilágosító anyag a női nemi szervről? Ennél az albumnál sosem éreztem, hogy a káromkodás céltalan lenne, hihetetlen megmosolyogtató témák kerültek az albumra.

Szerencsére a lendület (vicces témák, szóképek) még tartott egy darabig és a második, "Jón a Gólem" című album olyan gyöngyszemeket tartogatott, mint a "Probléma", a "Királyok a házban", vagy a "Mocskos". Ha a "Maci"-ra azt mondtuk, hogy tökéletes nóta a szexuális felvilágosításhoz, akkor a "Királyok a házban"-ra azt mondom, kötelező tananyag a középiskolában! Ekkor azonban a Bëlga már nem rétegzene, vagy underground rap volt, hanem pestis módra terjedt és fertőzött. A rádió elkezdte játszani a dalaikat, megszülettek a cenzúrázott, káromkodásmentes dalváltozatok, klipek, felkapta őket az MR2, az új rajongók pedig a "Szerelmes vagyok" klipjénél szálltak be, ami már a harmadik albumról jött...

A "Bokorpuszta" című lemezt még rendszeresen hallgattam (mondjuk Zsolti a béka című gyerekkorongot gyakorlatilag talán csak félig), de a "Zigilemez" című negyedik albumról fejből már nem is tudnék számcímet mondani, pedig a "Boros"-t (megnéztem, ezen a lemezen van) az MR2 rendszeresen játszotta, míg a koncerteken sajnos az egy-két-há-kurvaanyád lett a főműsor. A Bëlga a kommercializálódás útjára lépett és én folyamatosan távolodtam a csapattól. Olyan érzésem volt (van) már velük kapcsolatban, mint anno általánosban a Bonanza Banzai zenekarral kapcsolatban. Mindenki szerette őket, én meg (ezért is) nem rajongtam értük. Lassan igazi sznob bëlgás lettem és zavart, hogy minden polcon ott vannak, mindenhol megkaphatom őket, fogyóban volt az intellektuális humor. Úgy érzem szép lassan, - bár zeneileg sokat fejlődtek az alapok, riszpekt Titusz - kopott a kreativitás és sérült az egyediség. Ennek ellenére elvehetetlen tőlük, amit teremtettek és amit adtak, hiszen nagyon sok mosolygós pillanat köszönhető nekik. Igazi szerethető hülyegyerekek.

A napokban jelent meg a tavaszi hadjáratuk első lemeze (az ígért 4-ből és tegnap volt a Gödörben az első rész lemezbemutató koncertje, melyen nem voltam. A lemezre ugyanakkor egyszerre vagyok kíváncsi és egyszerre félek is, hogy a távolodás tőlük tovább gyorsul. Bárhogy is lesz, távolról figyelem őket, de nagyon remélem, sosem lesznek a rap irigyhónaljmirigyei.

TOP5 Bëlga dal EVÖR:

1. A gyaloglás vége
2. Ovi
3. Nemzeti hip-hop
4. Mocskos
5. Királyok a házban

Nem a K-A-R-Ó-R-A a hibás, NY-Á-R-I az időszááámíííítás...