Óriási! Ma akadt a kezembe. Bob Sinclar ugye franSZia elektronikus zenei producer, de az elmúlt 3-4 évben a slágereiben jobbnál jobb jamaikai vokálok voltak. Most csinált egy komplett reggae lemezt, de úgy, hogy rajta vannak nyugi verzióbana bejövős számok, mint a World Hold On, a Sounds of Freedom vagy a Love Generation.

Itt bele tudtok hallgatni: http://www.bobsinclar.com/news

Bob (egyébként nem Róbert, hanem Christopher Le Fraint) 2002-ben lopta a szívembe magát a Save Our Soullal, nem hiszem, hogy tudom viszonozni, de akkor álljon még egy helyen a figyelmeztetés, segítek megtanulni a nevét: nem Sinclair, mint a ZX81, meg a Spectrum, hanem Sinclar, i nélkül. Jó arc, hogy 41 évesen még így pörög, már rég liftzenét kellene csinálnia, vagy szobrászkodni teljesen feleslegesen valami eldugott helyen, ahol a kutya nem ismer, vagy valami punk-rock lemezkiadó mögött emberkedni. Ez után a reggae album után remélem, többen rehabilitálják, akik a tánczenéért (nem Poór Péter) nincsenek oda. :)  Nekem ez a műfaj a Funkstar Deluxe remixével ütötte fel a fejét 1999-ben, mint a fúziós zene újabb lehetséges kombinációja (funkhouse+reggae). A hardcore reggae rajongók valószínűleg azóta is csóválják a fejüket, mint az operarajongók csaknem 150 éve az operettre, de ez már így marad.

A lemez többi száma alatt is kellemes roots hangzású reggae van, tök jól megkeverték a gitárokat is ilyen olcsóerősítős piszkosra, szerintem saját felvételek, és nem valami tucat riddim (a borító szerint Sly & Robbie). Éppen ezért viszont ki is adhatnák vokál nélkül az önjelölt MC-k kedvéért. 13 szám, néha kicsit strandos nyárislágeres, de nagyrészt korrekt reggae lett belőle, ami nem egy bonyolult zene, de éppen ahogy az elektronikus tánczenét is: könnyű elrontani gagyizással. Ez jó lett. Arc vagy, Bob, jó az új album!