Van egy olyan zenei pool Magyarországon, ami a lakodalmas techno köré épül, és egy r sugarú körben tartalmaz még 1-2 cifra dolgot, ilyen Márió, a harmonikás, illetve bármilyen "XY, a ..." sablon szervezett előadó, valamint a giccsipar képviselői is, pl. Edvin 'Csűry Lajos' Marton, a tiszaújlaki Claydermann.

Olyan is belekeveredhet ebbe a leosztásba, akinek eredetileg nem volt szándéka, de egyszerűen annyira belenyúl a tömegízlésbe, hogy nem tudja már kikerülni. Biztos jele annak, hogy sikerült a zenéddel az igazán keményen dolgozók munkájához hozzájárulnod: minden CD-d megjelenik kazettán is.

Nos ami nálunk a nóta tévé és a dáridozó, az remek amerikai bajtársainknál a country zene kosztümös ripacs ága. Itt van ez a Conway Twitty gyerek, kétszeres Grammy-díjas. A zenéje olyan, mint bármelyik Bud Spencer és Terence Hill film háttere, hallani rajta a 40 éve rutinból lagziban zenélő dobosok és gitárosok unalmas és halálos pontosságát. Ez az a szituáció, amikor annyira birka a zene, hogy a zenészről soha nem derül ki, hogy amúgy őstehetség vagy nem, mert életében nem próbál meg bonyolultabbat játszani, bár egyszer már hallott másféle zenét, de nem emlékszik, mert be volt rúgva. Boldog emberek.

Lehet persze azt mondani, hogy nem értek a country zehénez (így is van), vagy hogy az, amit 150 millióan szeretnek, rossz nem lehet, de ez mellébeszélés. Én is néha szívesen hallgatnék ilyet, szöveg nélkül, de a suttyóság tényállása ettől még megalapozott, és igen, a suttyúk kb. 150 millióan vannak. Ugyanilyen népszerűség övezte és övezi mind a mai napig a Great American Songbook képviselőit, a rock and roll előtti popzene sztárjait, a jazzénekeseket, a rat packet, de könyörgöm, ők színháztermeket és közparkokat töltöttek meg rajongókkal, nem ródeópályákat és kamionparkolókat. Ezek után el sem merem képzelni, mit gondol egy amerikai egyetemi oktató arról, hogy Európában house zenét hallgatnak (velem együtt), aminek legtöbbször az a szövege egy díva típusú ordító néger hölgy tolmácsolásában, hogy "táncóóójjá a zenére, érezzed a ritmust, e!". Jóhogy érzem, idióta ribanc, mégis mit csinálnék?

A tehetséget és a megkülönböztető jelleget az igazán tajparaszt countryban általában az énekes hordozza, kizárólag orgánumában, amibe bele kell tartozzon, hogy igazi nyolc általánost végzett, vagy az alatti amerikait beszéljen, amit magyar szinkronban nagyon szépen hoznak Audrey Hepburn alá a My Fair Ladyben (bár az angol). Egyszerre kell süssön belőle a butaság ÉS a műveletlenség, és az előadó nem születhet egyetemi város 250 mérföldes sugarán belül. A számokban pedig elhelyezendő néhány olyan varázsszó, amelytől a befogadó érti, hogy ez neki szól: ló, pajta, kockás ing, gitár, ródeóbaleset, platós kisteherautó, dolgos fehérnép, csizma, italozás, betakarítási szezon, fiúk, a jó öreg puskám, hű kutyám, Pajti, sör.

Ezt aztán lehet hitelesen csinálni: veszkó csizmában, egy hidegtál méretű övcsattal, betűrt kockás flanelingben, meg egy olyan karimájú kalappal, amit esőben húznak ki futballstadionok fölé. És lehet nem hitelesen is: el lehet borulni attól, hogy adottak a követelmények, tiszta hang, iskolázatlan beszéd, és középső államok beli tájszólás. Ilyenkor az énekes hajlamos elhinni, hogy meggyőző tánctudása, sokat mondó kékacélnézése, tán szemöldöke, hajának csillogása és selymessége, vagy szimplán mindenen átütő vonzereje, netalán szövegeinek velőt rázó aktualitása és szívbemarkoló filozofikussága adta az esszenciáját annak, hogy 180 helyi sugárzású körzeti televízión szétszórva tulajdonképpen többen nézik, mint a Tonight Showt. Ezt testesíti meg Conway Twitty, a kívül hordós nyaklánc és az ex-urbánus prosztóság valaha élt leginkább szoborszerű, és definíciónak megfelelő ikonja. Kereken 60 évet élt (1933-1993), és megtette, amit meg lehetett tenni a férfias (értsd: "kinek nagyobb a harmadik lába", "fogadjunk, hogy lelövöm innen azt a sörösdobozt ottan", "a nőnek a konyhában a helye", "én azt mondom, a buzulás betegség, Istennek biztosan nem tetszik", "amíg az én kenyeremet eszed", "minek tanulnál, én se jártam iskolába, mégis jól megélünk anyáddal és a 13 nővéreddel") rodeózene és az 1-től 10-es skálán 12-es buzis flitteres ruha érthetetlen kapcsolata körül szerveződő kultúrában. Nézzétek meg ezt a másik videót, mert ezt nem tudtam embeddelni. Bazmeg nálunk az egykerekű biciklis cirkuszi késdobózsonglőrön kívül senki nem mer ilyenbe öltözni. Talán még a céllövöldés a búcsúban. A konferanszié hölgy is megér egy külön szerelmet, bár feltételezett iskolázatlanságának ellentmond az, hogy tud a súgógépről olvasni. Ő valószínűleg eljutott hatodik általánosig, ezért is lehet műsorvezető. A producernek van hét.

Ha valaki esetleg nem volna fogékony a redneck akcentus felismerésére, amit szinte kizártnak tartok, mert úgy átüt mindenen, mint a rojálvodka, akkor az itthoni kazettás kiadással párhuzamos ismertetőjel a mélycountry előadókat illetően: a 4- és 8-sávos kazetta. Ha a kiejtésről nem ismered fel, akkor erről igen. Ez a 60-as évek közepétől a 80-as évek elejéig volt az amerikai autórádiók uralkodó formátuma, amíg az MC a helyébe nem lépett. A Jacky Brownban az óvadékügynök ezen tolja a szakadt kocsijában a jobbnál jobb Motown kiadó féle zenéket.

Aki igazán üt mint előadó, az kijön többsávos kazin is, mert a farmon rajozós kocsiban még ilyen van.

Kérlek benneteket szeretettel, tekintsétek meg a következő mozgókép-anyagot, valamint a kapcsolódó, kosztüm szempontjából ráduplázó bejátszást. Minden tiszteletem Conway Twittyé, elsősorban azért, mert egyszer sem röhögte el magát.