A cikk apropóját a közelgő A-HA koncert adta, ezért gyors körkérdést intéztem ismerőseimhez, mit hoz fel bennük az együttes neve. Mindenkinek rémlett, hogy léteznek, ugyanakkor senki sem tudott egyetlen számot sem felidézni, ami hozzájuk köthető. Pedig van, nem is egy, amit meghallgatva rájöhetünk, 20 évvel ezelőtt is jó zenék kellettek ahhoz, hogy valaki feljusson a slágerlistákra.

A zenekart 1982-ben Norvégiában alapították és bármilyen hihetetlen, fennállásuk alatt egyetlen tagcsere sem történt. 1985-ben megjelenő első albumuk több, mint 10 millió eladott példánnyal büszkélkedik világszerte és megjelenésekor az osztrák, a norvég és a svéd albumok slágerlistáján az első helyezésig jutott, míg az angol albums charton második és az amerikai Billboardon pedig a 15 helyet szerezte meg. Nagyon jó nyitás volt ez, mely hosszú távra meg is alapozta a hírnevüket, de még ma is ritka, hogy egy új zenekar első bemutatkozó lemezén 3 hatalmas sláger legyen.

Nálam első helyen van a címadó sláger: Hunting High and Low, mely egy lassú, de érzelmekkel teli dal. Érdekességképp megemlítem, hogy 1986-ban 8 MTV Video Music Awards díjat nyertek el, ami az azóta eltelt időben is csak kevés együttesnek sikerült.

Minden idők másodikja a Take on Me, valószínűleg ezt még többen is ismerik, mint az első helyezette, de ezen lista is erősen szubjektív. A gyors, feszes ritmusban kezdő dob és a szintetizátor taktusai annyira jellegzetesen és újszerűen szólaltak meg, hogy a 80-as években ez a szám lett a rádióadók kedvence. Emlékszem, mindenhonnan ez szólt anno. A videó is különleges, a képregény és a valóság keveredik benne, a szép szőke lány pedig a végén elnyeri a jutalmát.

Harmadik helyezett a The Sun Always Shines On Tv és még mindig az első lemezüknél tartunk. Képileg ez a szám nem ad semmi eget rengetőt, de talán itt érhető tetten a legjobban az a bizonyos A-HA hangzás, amit Morten Harket magasabb regiszterekben való éneke fémjelez.

Megpróbálván meglovagolni a sikert, 1 év múlva, azaz 1986-ban, kiadták a Scoundrel Days nevet viselő albumot, melyen igazán jó dal nem nagyon kapott helyet. Jók voltak, szó se róla, de valamiért nem érték el az első lemez színvonalát. Sokan kezdték leírni őket, de ezt megcáfolandó, komoly munka után 1988-ban jött a Stay on These Roads album, mellyel Angliában második helyezést értek el az albumlistán. Innen következik a negyedik forevör slágerük, a Stay On These Roads. Ez volt az a szám, amely megszólalásakor ismerőseim a fejükhöz kaptak, hogy nem is tudták, hogy ezt az A-HA játszotta és hogy anno mennyire szerették. A mostani 35-40-es korosztály az, akik ezen szám megjelenésének idején zsenge fiatalságukat élték, ők fogják szerintem megtölteni a Sportarénát is, de e szám meghallgatása után biztos vagyok benne, sikerül(t) a zenekarnak újabb híveket is szerezni.

Végül következzen az ötödik dal, mely ugyanezen albumról való és a You Are The One címet viseli. Kicsit érettebb hangzás, de magán viseli a zenekar jellemző stílusjegyeit. Kellemes, jól hallgatható sláger, kikapcsol és ellazít. Rossz hangulat ellen, vagy feszültebb pillanatok feloldására egyenesen ajánlott. Akárcsak a zenekar budapesti koncertje.

[A cikk szerzője: dinnye]