A nyári fesztiválszezon záró eseménye már évek óta a Szegedi Ifjúsági Napok. Mivel meglehetősen közel lakok az újszegedi partfürdőn rendezett hepajhoz, hogy ne csak halljam a muzsikát, ki is látogattam, lássak is valamit. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a cégem állta a belépőket (no nem irigykedni, megdolgoztunk érte), így csak a sörital fogyasztást kellett bekalkulálni a havi pénzelszórási rátába. Persze mindenhol csak a szponzor sörét mérik, ez egy kicsi negatívum, de természetes velejárója az ilyen fesztiváloknak.

A Sziget után, kíváncsi voltam az itteni árakra, meglepődtem, mert az első korsó sör itt is hasonló összegért volt, ám ebbe benne van a visszaválthatós műanyagpohár, ami 200 forint. A szervezők kiemelt figyelmet fordítanak a környezettudatosságra, ennek terméke ez a többször használatos műanyagpohár, nem szabad eldobni, mert így ugye olcsóbb a sörike 200 pénzzel. Jó ötletnek tartom, viszont egy hiányosságot felfedeztem ezzel kapcsolatban, ha társasággal vagyunk, ugye akkor általában nem csődül oda az egész banda, hanem egy két ember viszi a sok poharat újratöltésre. A csaposok újra is töltik, de össze is keveredik, mint az itt a piros hol a piros játékban, és ahogy észrevettem ki se öblítik, bármi is volt benne előtte. Így aki finnyás az ilyenre, az inkább jelölje meg a korsóját valamivel.

A helyszín a Tisza partja, fás környezetben, nagyon kellemes, egyesek a szúnyogokra panaszkodtak, de én most nem találkoztam egyel se...(Bezzeg 1-2 hónapja...) Már említettem, a fesztivál eleme a környezettudatosságra nevelés, ezzel kapcsolatban vannak programok, több áthúzott fejszés emblémát meg pólót láttam, a fákon meg kartonpapírból kialakított "képregényszerű beszédbuborékok" találhatók, benne a fák gondolatai. Némelyik tényleg aranyos, de vannak akkora baromságok is, brainstorming előtt nem ártana kevesebb pálinkát és több szőlőcukorot bevenni. Van még kint sokféle program, éjszakai filmezés, medencék a fürdőzni vágyóknak, ilyen-olyan program sátrak, kíváncsi ember lévén érdekeltek volna ezek is, de ennek inkább délelőtt kellett volna sort keríteni. Mivel délután érkeztünk, ráadásul cimborával, így irány valami koncert, persze a sörital beszerzése után.

A Supernem koncertjének végére értünk oda, csak fél füllel figyeltünk oda fiatalos punk rock-ot játszó csapatra, jobban lekötött az új ismerősök üdvözlése és az üzemanyagtartály feltöltése újabb sörikével.

Ez után következett egy körséta, ide-oda bekukkantva, de a Depresszió annyira nem izgatott, siettünk vissza a Pepsi színpad felé, Ahol már az Auróra hangolt, meglehetősen sokáig. Még süldő koromban volt egy korszakom, amikor is eldöntöttem, én fenenagy punk vagyok, és agyonmásolt kazettákon szóltak a kor hazai ismert punk zenekarai. Volt egy Auróra kazim is, rajta valami válogatás az unokatesómtól. Reméltem, hogy sok számot játszanak, amit ismerek, de kb. 10 éve, hogy utoljára hallgattam, azóta nem állt le az Auróra gépezet, így csak pár szám csengett ismerősen. A koncert kicsit kínosan kezdődött, a hosszúra nyúlt hangolás alatt rajtunk kívül csak hárman voltak, teljesen kihalt volt a színpad előtti tér. Az első számnál is csak pár ember lézengett, ami számomra fura volt, mert mégiscsak a 80-as 90-es évek egyik vezető punkbandájáról van szó. Bár meg kell hagyni, a régi dalszövegek nagy része már nem aktuális (viszont pár szöveg sajnos még ma is az). Viccelődtünk is, hogy leküldik a roadokat a küzdőtérre, megduplázódik a tömeg. Aztán pár dal után szépen lassan gyűlt a nép, a végére már relative sokan voltak, de azért el lehetett férni.

A koncert után újabb körséta, sajnálattal konstatáltam, lemaradtam a Holywood Rose Guns N' Roses tribute-járól. A szomszéd Party arénában az Erik Sumo Band játszott, 1 dal erejéig hallgattuk őket, mea culpa, de nem tudom kik ők, rájöttem furán fogok itt festeni Iron Maidenes pólóba, így inkább leléptünk. A nagyszínpadon a Kowalsky meg a Vega játszott, itt is elidőztünk 1 dal erejéig, utána vissza a Pepsi színpad, ahol már az Alvin és a Mókusok lépett fel, és hát odahúzott a nosztalgia.

Ismerősök figyelmeztettek, hogy az Alvin nem olyan jó élőben, főleg azoknál a daloknál, ahol Viki énekel, azért adtam nekik egy esélyt. Hát Viki nem egy énekes tehetség, de ezt ők is elismerték, vállalták, így azért másként vettem figyelembe a produkciót. A kihagyott 8-10 év itt is jelentkezett, több dalt nem ismertem, azért a régieknél győzött a nosztalgia faktor, jól éreztem magam, egyszer még pogózni is beálltam, pedig nem szokásom. Alvinék közvetlenek voltak, folyamatos volt a kapcsolat a közönséggel. Többször kialakítottak középen egy kört, ahol pogózni lehetett, sőt, volt egy érdekes középenkettéválasztomatömeget majdvezényszórauccunekiösznépipogo kísérlet is.

Utána a Silent Disco elnevezésű placcra mentem, ami egy (víz nélküli) medencében kapott helyet. Itt az EasyDC játszott, egy AC/DC tribute banda. A fiúk lelkesen játszottak, jó volt a hangulat, nagyot buliztam a nótákra, kár, hogy csak a második felére értem oda. Ennél a koncertnél viszont elég nagy szélvihar keveredett. Kiderült, nem túl jó ötlet medencében koncertet tartani, mert az összes homokot szemmagasságba fújta a szél, és homokból vízpart révén van bőven, a zenészeknek sem lehetett egyszerű így játszani, de kitartóan folytatták programjukat, elismerésem.

Még Alvinon elvesztettem valahol a cimborát, így egyedül ténferegtem EasyDC után, A Scooter már javában nyomta a nagyszínpadon, távolról megnéztem őket pár percig, hogy elmondhassam, ilyet is láttam. Nagy volt a tömeg, gondolom biztos jó bulit toltak, de nagyon nem ez én világom, ezért inkább más program után néztem.

A Beatrice javában játszott már, mire odaértem, épp  Nagy Feró szapulta a hangosítást, "ha egyszer jó lesz a hang, leszopom magam" és hasonló kedves szavakkal illette a hangtechnikust és a hangosítást. Nem tudom, milyen volt előtte, de az utána következő számok is borzalmasan szóltak, megértem Feró kiakadását, szerintem a SZIN legrosszabbul hangosított koncertje volt, pár dal után azért javult a helyzet, de jött a telefon, hogy mindjárt kezdődik a Europe!

A cimborát meg is találtam a nagyszínpadnál, elég jó helyet szereztünk magunknak az 5. sor környékén, várva az est fénypontját a svéd Europe zenekart. A banda valahogy kimaradt a népes repertoáromból, persze az Ica Fájnál Kándávn-t mindenki ismeri, én is, de nem néztem ki többet belőlük annál a dalnál. Szerencsére hatalmasat tévedtem. Ez a banda jóval több annál az egy slágernél, hatalmas bulit csaptak, színvonalas dallamos heavy metál muzsikájukkal. Engem lenyűgöztek, úgy ugráltam, csápoltam végig a koncertet, mintha mindig ezt hallgattam volna, vitathatatlanul az est csúcsa volt. Azt, hiszem megyek, beszerzek legalább egy válogatáslemezt tőlük...

...de előtte még hátra van a szombati SZIN nap.