2010 lemezei Péter Bócsi szerint:

Mindig is szerettem kedvencek-listákat böngészni, főleg, ha zenéről van szó, szerintem sokat elárul az emberről. Amikor én is nekifogtam, hogy összeszedjem a 2010-es favoritjaimat, meghökkenve eszméltem rá, hogy idén nem is hallgattam túl sok új zenét, pontosabban, nem mélyültem el nagyon a friss kiadványban. Ennek az egyik oka persze az idő hiánya, de azért nemcsak erről van szó. Az óriási dömping ellenére, vagy talán épp azért, egyre szívesebben kutatok egy-egy kedvenc régebbi anyagai után. A 2010-es évben például egyértelműen Ozzy és a Sabbath uralta a lejátszómat. Azért persze összeállt a legjobb 2010-es lemezek tízes listája, amit szívesen bocsátok közszemlére. Természetesen abszolút szubjektív, hiszen hogyan is lehetne más?

10. Soulfly – Omen
Sosem voltam Sepu rajongó, magam sem tudom, miért, csak a Soulfly időkben lettem Max-fan. Túl nagy változatosságot nem mutatnak a Soulfly anyagok, néha egy kicsit több az elszállás, kicsit több a törzsi jelleg, aztán újra visszakanyarodnak a kegyetlen mészárláshoz, mint például az Omen esetében. Cavalera, a fürdetlen brazil Rumcájsz ezen az albumon nem kegyelmez, csak a lemez legvégén enged pihenőt, de addigra már mindenki meghalt. Irgalmatlan egy anyag.
Ajánlatom: Kingdom

9. Black Label Society – Order of the Black
Szegény Zakk-nek idén nincs túl jó éve. Ozzy kitette a szűrét, lehet ezt sokféleképpen magyarázni, de ez szar ügy, akárhogy is nézzük. Hogy aztán ebben mekkora része volt a piának illetve a Sharon Műveknek, azt sosem fogjuk megtudni pontosan. Az biztos, hogy az egész ügy erkölcsi győztese nálam biztosan Zakk. Aztán a szakmai kavarások mellett az egészsége is megroggyant a rajongók szemében sérthetetlennek hitt gitár istenségnek. Mindezek a hátráltató tényezők tovább emelik az amúgy is igen izmosra sikerült 2010-es album ázsióját. Ha szereted a metalt, és van füled a jó gitárosokhoz, ezt az albumot egyszerűen nem hagyhatod figyelmen kívül!
Ajánlatom: Black Sunday

8. Slash – szóló
A kalapos fickó egy különleges lemezzel jelentkezett idén. Bár alapvetően a sorlemezek erejében hiszek, és az egységes zenekari teljesítményben, ez az album annak ellenére levett a lábamról, hogy nagyon nem ilyen.  Egészen lenyűgöző sztár parádét vonultat fel Slash, ráadásul minden dalban kaméleonként alkalmazkodik az aktuális partneréhez, de gitármunkája ennek ellenére is jellegzetes, ízes, és egyből felismerhető. A nagyszerű előadók dalait egy lemezen hallgatni olyan, mintha gyerekként beszabadulnál a város legjobb fagyizójába, s minden gombócból kapnál egy kóstolót.
Ajánlatom: Promise (Chris Cornell-el)

7. Alter Bridge III
Imádom ezt a zenekart! Sokkal inkább, mint a Creed-et. Zeneileg nincs óriási különbség – na, azért egy csipetnyi mégiscsak van,  az AB fémesebb, súlyosabb a Creed-nél -, de a minőségi differenciát nem más jelenti, mint Myles Kennedy énekes. Ezzel a kijelentésemmel sokan egyetértenének, például a fent említett Slash egészen biztosan, de én azt mondom, a kiváló énekes a legjobb helyen Tremonti mester oldalán van. Az Alter Bridge új albuma, olyan, mint egy jó apa, aki férfit akar faragni a fiából: következetes szigorral mutat utat, de simogatni is képes.
Ajánlatom: Isolation

6. Stone Sour – Audio Secrecy
A Slipknot tagokkal büszkélkedő brigád nagyjából hasonló vizeken evez, mint az Alter Bridge. Rendkívül dögösen, energikusan zúznak, de közben remek dallamokat hoznak, sőt finom, de nem csöpögős balladákra is képesek. Ez pedig bőven elég a sikerhez.
Ajánlatom: Say You’ll Haunt Me
 
5. Gogol Bordello – Trans-Continental Hustle
A bajuszban hol Dali-t, hol Schuszter Lórit idéző nem normális Eugene Hütz elképesztően érti a dolgát. Élőben látni őt és partizán csapatát felejthetetlen élmény, de akkor is nagyon erős a produkció, ha mindenféle körítés nélkül csak a zenére támaszkodsz. Ez az album ráadásul némi újdonságot is hozott a finoman adagolt latin(!) hatásokkal. Ettől eltekintve a zene továbbra is olyan, mintha egy roma buli csúcspontján néhány punk haver felszabadulna a színpadra, és onnantól együtt őrülnének meg a roma zenészekkel. Tudom, némileg utópisztikus a példa, de legalább zenében van ilyen.
Ajánlatom: When Universes Collide

4. TNT – Farewell to Arms
Sajnos nagyon kevesen ismerik mifelénk a norvég bandát, pedig Ronnie LeTekro személyében egy egészen elképesztő gitáros/dalszerzőjük van. Igazán sok gitárost szeretek, de azt kell mondjam, hogy ő tényleg a legnagyobb kedvenceim közé tartozik. Iszonyatosan gyors is tud lenni, de esze és humora is van a zenéhez. A komolytalansága néha elbizonytalaníthatja a keményvonalas rockereket, szóval bizonyos nyitottság mindenképp szükséges hozzá, de nemrég megjelent albumukon kimondottan visszavettek a mókázásból, s ami maradt, az lehengerlő, dallamos rockzene. Ronnie ritmus és szólómunkája is utánozhatatlan! Volt már, hogy Skandinávia a lábuk előtt hevert, s most biztos vagyok benne, hogy tíz norvég háziasszonyból 9 TNT-t fog hallgatni hering filézés közben.
Ajánlatom: Refugee

3. Joe Satriani – Black Swans and Wormhole Wizzards
A szar lemezcím egy nagyon értékes lemezt rejt. Satriani-t már egy jó ideje nem követtem, bár természetesen, mint mindenkinek, aki pályaválasztáskor a gitárhős rubrikát szerette volna beikszelni, nekem is volt régen Satriani korszakom. Aztán lejöttem róla, most viszont adtam neki megint egy esélyt, és elámultam! Satriani valami hihetetlen nyugalommal, finomsággal játszik pazar dolgokat. Nincs magamutogatás, öncélú kapkodás, sőt, sokszor még tempo sincs, csak lenyűgöző magabiztosság és DALOK, amelyeket hősünk hihetetlen érzékkel csiszolt tökéletesre. 
Ajánlatom: Premonition

2. Motörhead – The World is Yours
A lemez még egészen friss, valószínű, hogy ezért is vagyok nagyon a hatása alatt. Ennek ellenére úgy érzem, hogy ez egy hibátlan darab Lemmy-éktől, s így méltán kap előkelő helyet a 2010-es listán. Mit is lehet mondani róla? Ha a papíripar olyan hatékonysággal és minőségben hasznosítaná újra a használt anyagokat, mint Lemmy a saját riffjeit, soha nem kéne több fát kivágni. A lényeg azonban, hogy mindez a Motörhead esetén nem zavaró, újra meg újra megkajáljuk tőlük ezeket a pofonegyszerű, de mégis ellenállhatatlan dalokat, s elégedett mosoly terül szét az arcunkon.
Ajánlatom: Outlaw

1. Napra – Holdvilágos
Meglepő lehet, hogy a Naprá-t hoztam ki a spiccre. De csak akkor, ha valamilyen hiba folytán nem volt alkalmad elmerülni Both Miki varázslatos világában. Miklósunk amellett, hogy úgy gitározik, ahogy rajta kívül szerintem senki, úgy tud életet lehelni a dalaiba, hogy a szíved-lelked belesajdul. Nem tudom ennél jobban elmagyarázni, ezt érezni kell. Hála Istennek, egyre többen vannak azok, akik értik és érzik a Napra művészetét. Mikinek, és természetesen az egész kompániának szívből gratulálok ehhez a lemezhez!
Ajánlatom: Hang a hangból

2010 legjobb lemezei Rálf atya szerint:

Érzésem szerint 2010 gyengébb volt az előző évnél a jó albumok dömpingje szempontjából. Azért akadtak gyöngyszemek. Sajnos kevés új zene ejtett rabul, de talán ez azért is van, mert kevesebb időm volt a kutatómunkára. Azt vallom, hogy ha egy zenével kell, hogy találkozzak, akkor az a találkozás előbb-utóbb létrejön. Tehát várok, de addig is itt 2010 SZERINTEM 10 legjobb lemeze. Koncert és Best Of-ok nem számítanak, így maradt csak ki a Down Diary of a Mad Band című szeretetcsomagja.

10. Bin-Jip: Enter - Konkrétan a Soulfly-t ejtette ki a 10-ből, egyenlőre nem bántam meg a döntésem. Nem minden hangulatban lehet elkapni, de ha létrejön a szimbiózis, odafércel a fotelhoz és nincs menekvés. Egy nappaliban vették fel, ott is hat igazán, bár még élőben nem láttam őket, megvan a feladat 2011-re.

9. MR2 Akusztik válogatás - Egy jól eltalált akusztik koncert nagyon jó tud lenni, sokszor élvezetesebb mint egy "rendes" koncert. Ezen a lemezen jobbára olyan előadók vannak, akiket amúgy nem hallgatnék, sokszor feldolgozásokat játszanak, de a korongba be van zárva a 8-as studió szelleme és bizony kijön, a hangmérnökök jó munkát végeztek, ezredjére is hallgatható válogatás lett belőle, kérem a következőt!

8. Óriás: Példák hullámokra - Valamiért biztos voltam benne, hogy az Óriás meg fogja ugorni a Jön által magasra tett lécet. Nem egy Jön II. lett és ez szimpatikus. Lassan érő és ható dalok, ez is szimpatikus. Hallatszik, hogy benne van a munka és szívesen teszek bele én is munkát, bár ehhez a legkevesebb erőfeszítés sem kell.

7. Volbeat: Beyond Hell Above Heaven - Egyszerűen jó hallgatni és eddig nem tudtam megunni. Egy-két számmal ha kevesebb lenne, előrébb is végezhetett volna a listámon.

6. Napokon: Are You Happy - Kifejezetten boldog voltam, hogy megismertem őket, nagyon izgalmas és "felnőtt" zenét játszanak. Az újdonság és a dalok ereje röpítette őket a 6. helyre.

5. The Roots & John Legend: Wake Up - A The Roots két albumot is kipöckölt magából. Ez egy feldolgozás lemez, melyen régi Soul, RnB dalok kaptak új köntöst és John Legend hangját. Magam sem hittem volna, hogy ennyire oda lehetek valamiért, amin John Legend énekel, de a Roots-os srácok olyat pakolnak alá, hogy e számomra idegen stílusok is rabul ejtenek. Ha Soul-os lennék ezt használnám a rockerek átnevelésére.

4. The Roots: How I Got Over - Egy olyan új sorlemezt hozott idén a Roots, amin egyszerűen nincs fogás. Jó dalok, megfelelő arányban a rap és ének témák, beton hangszeres alapok. Hibátlan.

3. Stone Sour: Audio Secrecy - Annyiban javítanám Péter Bócsi kollegát, hogy nem a Stone Sour-ban vannak Slipknot tagok, hanem fordítva. Minden idők egyik legjobb rock lemeze volt a What(ever) May Come, ez talán nem üt akkorát elsőre, de ugyanúgy tele van tökös, erős dalokkal, óriási dallamokkal. Corey Taylor szerelmes lemeze ez, a szerelem minden velejárójával.

2. Deftones: Diamond Eyes  - Egy új Deftones lemez mindenképpen piros betűs ünnep és sohasem csalódás. Ez még annyiban volt különleges, hogy Sergio Vega állandó beállós basszsgitáros játszott rajta. A Deftones az Deftones. Nincs a világon olyan hangulat, amelyhez ne illene egy Deftones szám.

1. Zoli Band: Red - Az Ignite-os Téglás Zoli (számomra) váratlanul kidobott egy dupla albumot, az egyik korongon a régi Zoli Band lemez a másik pedig egy új. Nem találok szavakat, a dalok nekem bármekkora űrt betöltenek, bármilyen hangulatban jöhetnek. Ez a csodálatos a zenében: nem túl bonyolult dalok, gitár, dob, basszus, de ami bele van téve, szívből, lélekből, érzésekből, azok szebben felöltöztetik a hangokat, mint bármelyik csúcsproducer tudná azt.

2010 legjobb lemezei Interstellar Overdrive szerint:

Én már rövid leszek, hiszen gondolom pár olvasó már elvérzett maratoni cikkünk olvasása közben. Fura kimondani, de nekem a TOP10 2010-es album összeszedése kifejezetten izzasztó feladat volt. Egyfelől igazi kedvenceim már nem (annyira) aktívak, másfelől egyre kevesebb lemezt tudok befogadni, főleg úgy, hogy azért csak oda kéne figyelni az albumra, amit hallgatok. Mivel jellemzően munkahelyi körülmények között hallgatok zenét, így ez még nehezebben kivitelezhető. (Főleg, mert pék vagyok.) Ennek ellenére ajánlom az alábbi 10 albumot (nem sorrendben), hátha másnak is megtetszenek.

Gorillaz - Plastic Beach
Mert egyszerűen kurvajó és imádom, hogy csend lesz a kocsiban, ha pl. a Stylo megy.

Bin-Jip - Enter
2010 legjobb magyar albuma szerintem, december 28-án a Trafóban meggyőződhetsz az állításomról.

Akkezdet Phiai – Kottazur
A magyar hip-hop egyáltalán nem a szakirányom, de kétségtelen, hogy ezek az arcok rá tudtak venni, hogy a fesztiválrengetegben is rákeressek, melyik színpadon vannak éppen.

Depeche Mode - Tour of the Universe (Live in Barcelona)
Rajongóknak kötelező, akik pedig már annyira rajongók, hogy ők jobban tudják, azok fikázni fogják. Ha van istened, a DVD-vel együtt veszed meg.

G-Stone Recordings – Sixteen f**ucking years of G-Stone Recordings
Így tudnám jellemezni: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Kruder & Dorfmeister az év buliját adta (nekem) a VOLT-on.

Nouvelle Vague - Couleurs sur Paris
Mert Nouvelle Vague-nak tudnak maradni, nem több, nem kevesebb. Mondjuk, az év másik legnagyobb koncertélményét adták a Hajón...

Syd Barrett - An Introduction To Syd Barrett
Ebből is látszik, maradi vagyok. 2010-ben egy Syd Barrett válogatást ajánlok, ami ráadásul nem könnyű olvasmány. Hát, próbálkozzon, aki mer és akit érdekel, mi zajlott le a Pink Floyd alapító-géniuszának fejében.

The Orb featuring David Gilmour - Metallic Spheres
Szolidan megbúvó David Gilmour-featuring, valamint földöntúli hangok, melyek ezen az albumon vannak. Munkahelyi - nyitott szemmel történő - alváshoz mindenképp ajánlom.

Quimby - Kicsi ország
Bevallom, nálam ez az album fordulópont. Óriási Quimby-rajongó vagyok, de a zenekar 2 éve ugyanazt játszotta és mindenkié lettek. Ez az album visszahoz valamit a kísérletezgetős Quimby-ből, hiszen kifejezetten jó, hogy nincs sláger rajta. Élőben dől el.

Budapest Bár - Vol. 3

Olyan albumot lehet ajánlani, amit még én sem hallottam? Ha lehet, ha nem, látatlanban ajánlom a Budapest Bár napokban megjelent duplaalbumát, bennük sem lehet nagyon csalódni.