A Titanic Fesztivál idén műsorára tűzte az izlandi posztrock együttes koncertfilmjét, az INNI-t, melyet az Uránia Filmszínházban volt szerencsém megtekinteni.

A Sigur Rós együttessel korábban két albumuk meghallgatása során találkoztam, de ez a koncertfilm tovább árnyalta a képet számomra. Korábban, ha Sigur Rós dalt hallottam, mindig úgy éreztem magam, mintha egy Animal Planet dokumentumfilmben lennék, ahol a gepárd üldözi a gazellát, vagy nagyon távolról egy bálnaraj vonulását figyelhetnénk és mindent aláfesti egy tízperces pszichedelikus dal.

Most úgy érzem, hogy a zenekarral kapcsolatos "nem is tudom hova tegyem" érzésem egyértelműen pozitív irányba indult el. Ki kell mondanom: az INNI - mely a banda 2008-as koncertturnéjának záróestjét örökíti meg - kiváló koncertfilm, egy kiváló zenekarral. A moziból kijövet hihetetlen gondolatvihar kapott el, melyek közül az alábbiak maradtak velem, így több hét távlatában is:

• A Sigur Rós a 21. századi Pink Floyd. Pont. Azt gondolom, hogy egy olyan világot teremtettek, mely annyira egyedi, hogy tulajdonképpen lehet csak látomásom volt és mindez meg sem történt.
• Még jobban tetszene nekem a banda zenéje, ha kevesebb ének lenne, avagy teljesen instrumentális lenne a zenéjük. Tudom, ez eretnek gondolat, mégis így érzem, kiegészítve azzal, hogy főleg a "megőrülős" részek tetszettek és nem a nagyon lassú futamok.
• Azt gondolom, az INNI koncertfilm egyedülálló film, képi világa tulajdonképpen a koncertfilmezés teljes megújítása. A kamera nem a megszokott pontokra koncentrál, ráadásul az utómunkálatok során különböző szűrőkön keresztül a rendező újra lefilmezte az elkészült képanyagot, mely így olyan, mintha a régmúltból került volna elő a film, sőt, ez csak erősíti a látomásszerű élményt.
• Talán egy hibát tudok csak felróni a rendezőnek. A dalok között felbukkanó archív felvételek szükségességét én nem éreztem. Ahhoz kevés ilyen volt, hogy dokumentumfilmmé váljon a dolog, ahhoz viszont túl sok, hogy megbontsa a hipnotikus koncertélményt.

Összefoglalva: a Sigur Rós egy nagyon érdekes észlelés, nem is biztos, hogy valóságos. Lehet, hogy tényleg hipnózis áldozata voltam. Sajnos, ez az érzés csak azután tört rám, hogy kiderült, a banda idén még fellép Bécsben is, mely szertartásra a jegyek elfogyása miatt nem fogok menni. Aztán lehet úgy fogom érezni, hogy ott voltam. Ebben az INNI mindig segíteni fog.