...II. rész, melyben főhősünk megérkezik a nagyvárosba, ahol különös dolgok történnek vele (City Blues)

A blues formálódásáról szóló sorozatunk első részét nem véletlenül Muddy Waters-szel fejeztük be. Egyesek szerint ő volt az a zenész, aki "fölvitte" Chicago-ba a blues műfaját a messzi délről, bár nem hiszem, hogy van bármiféle feljegyzés arról, hogy Muddy ezerkilencszáznegyvenvalahány április huszonnyolcadikán megérkezett valamelyik Chicago-i vasútállomásra, és elsőként játszott volna ott bluest, hiszen más dolga sem lehetett. A történelem továbbírásához azonban ehhez több tényező is kellett.

Például az, hogy feltalálják az elektromos gitárt. Ugyanis a műfaj berkein belül kezdett több új hangszer is megjelenni a gitár és szájharmonika mellett, amik hangerőben messze túlszárnyalták azokat. A "bluesman" topogását felváltja a dob, bőgő és rézfúvósok kísérik a produkciót, valamint a zongora is ott van már a színpadon és a felvételeknél. Zenészek neve gitármárkákkal, típusokkal kapcsolódik össze ezekben az időkben. Mikor látta valaki utoljára BB Kinget más gitáron játszani, mint Gibson ES 335-ön?

Az is kellett, hogy a műfaj a déli államokban élő más típusú zenékkel is találkozzon. Olyanokkal, mint a country Texasból, vagy a jazz New Orleans utcáiról, ráadásul a műfaj a II. világháború után eljutott Európába is és briteknél a blues hatalmas divat lett. Amerikában egy ideig az előadóknak erről fogalmuk sem volt, és megdöbbenéssel fogadták, hogy nemcsak a nevüket ismerik a tengerentúlon, hanem tömegek kíváncsiak rájuk. Míg otthon klubokban játszottak legföljebb 100-200 ember előtt, Angliában egy nagyságrenddel népesebb közönségek előtt léptek fel. A sors fintora, hogy azok közül az angol előadók közül, akik az ő stílusukat, és az ő dalaikat másolták (lehet, hogy kicsit erős a terminus, de kb. igaz) viszont éppen az USA-ban szereztek maguknak előbb hírnevet, mintsem hazájukban.

Bár előtte is volt szórakoztató zenei jellege a bluesnak, most azonban egy új közönséget kell kiszolgálnia. Lássunk pár előadót a korszakból. T-Bone Walker, avagy „Father of the Electric Blues Guitar”, texasi származású, zenész családban nőtt fel. Több blues zenész is a család ismerőse volt pl. maga Leadbelly is, akinek a "Where did you sleep last night?" még a Nirvana is előadta. 17 éves volt, amikor először játszott felvételen. Gitárjátékában, zenéjében egy kis jazz, swing érzés is megjelenik, néhol pedig már a rock n’ roll-t vetíti előre. BB King-től Jimi Hendrix-ig igen sokaknak példaképe.

Eddig jóformán csak gitárosokról szólt a fáma, azonban most egy kicsit újra "vidékivé" tesszük a levegőt, mégpedig egy harmonikás segítségével. Sonny Boy Williamson Tenessee államban született, már 18 éves korában ismert zenész volt Chicagoban. Korának technikás játékosa volt.

Dobpergés. Riley B. King azaz BB King nevét ki ne ismerné? Unokatestvére, egy Bukka White nevű gitáros (ajánlom figyelmetekbe, király a csávó!) is tanította egy ideig a fiatal King-et, aki a Mississippi mellől költözött Memphis-be, hogy örökre megváltoztassa a műfajt. Fúvósokkal és billentyűvel kísért, harsány játéka már nem ugyanaz volt, ami a század elején futott blues néven.

A hardcore blues fan-ok szerint a ’60-as évek elején ezzel be is fejeződött a műfaj evolúciója. Innentől kezdetét vette az az időszak, mikor már magából a blues-ból fejlődtek ki stílusok, mint például az R&B (rythm and blues), a boogie, vagy maga a rock n’ roll. A blues, ami eddig volt és ami ezután lett, már nem az. Ennek ellenére a B-oldal-on lesz még egy blues-epizód, hiszen az 1-5-4 akkordmenet is három akkordból áll. 

A cikk végén álljon itt kedvenc előadómtól egy utolsó dal. Nem teljesen ide illik, ráadásul a következő részhez még ennyire sem, azonban az előadónak nagyon is itt van a helye. Nem tudom kihagyni, hogy az élő blues legendák közül Buddy Guy-t meg ne említsem, illetve egy dalt be ne szúrjak tőle. Nem csak azért, mert készülő házi szentélyem magját dedikált CD-je képezi (de azért is), ráadásul Buddy Guy-t is abba a csoportba sorolnám, ahova John Lee Hookert az előző fejezetben. Gyerekként (természetesen földművesek voltak a szülei) maga készítette első gitárját, melynek köszönhetően ifjúkora legzajosabb blues gitárosa lett, hiszen szanaszét torzította Fender Stratocaster-ét. Idős fejjel meg olyan közvetlenül, játékosan adja elő az akusztikus blues-t sztorizgatós-zenélgetős fellépésein, hogy nem bírok nem rajongani a stílusáért. Ahogyan ő mondja magáról egyik számában: "74 years young" (azóta már eltel pár év). Íme a világ egyik leghúzósabb, legtökösebb blues szerzeménye, melyet kizárólag hangosan, szomszédokat megőrjítő basszussal tessék hallgatni! A harmadik részig pedig házi feladat megkeresni BB king és Buddy Guy közös dalát, ami nem is oly régen látott napvilágot. Jó szórakozást hozzá!

N.Z.