A vietnami háborúról gyakorlatilag egy átlag ember annyit tud, mint annak idején negyedik gimnáziumban: azaz semmit, hiszen a történelem könyvben odáig már nem jutottunk el.  Ez a semmi kb. pont annyi lehet, mint amennyit e háborúban részt vevő katonák tudtak a háború miértjéről és céljáról. Ez a kis "apróság" persze a filmkészítőket nem tántorította el attól, hogy megalkossák a maguk vietnami háborúját, néha egyszemélyes hadseregek dzsungelbe küldésével (Ütközetben eltűnt, Rambo), néha pedig a háború drámaiságának és az egyszerű amerikai katonák szenvedésének hangsúlyozásával (Szakasz, Apokalipszis most, Acéllövedék, Szarvasvadász, A háború áldozatai). 

Miközben a mi fajtánk erre a szörnyűségre legjobban a Forrest Gumpon keresztül tud ráhangolódni, a TOP5 vietnami háborús film EVÖR:

1. Szakasz (1986)
2. Apokalipszis most (1979)
3. Acéllövedék (1987)
3. Jó reggelt, Vietnam! (1987)
4. Rambo 2 (1985)

A fentiekkel azonos témára épített termédek méltatlanul ismert és méltán ismeretlen film erejét és egyedi báját pontosan az adja, hogy az apróságoktól a cselekményen át a főhős ábrázolásáig hasonlóak, ezért a hozzánk hasonló filmklisé-vadászok térdüket csapkodva nevetnek egy-egy visszatérő elemen.

Lássuk a 25 kedvenc vietnami háborús filmklisét:

1. Újoncok fogadásakor komoly félelem alakul ki a században, senki nem akar kezdővel (zöldfülűvel) őrjáratozni, éles helyzetben kiszámíthatatlanok. Orvlövészek miatt a tisztelgés nyílt terepen tilos.
2. Kétféle katona van 'namban: az egyik szolgálatban van és küzd a sablonos cselekménnyel, míg a másik eltávot kap, és ordas nagy verekedést rendez a kantinban vagy a kupiban. Előbbi kisvártatva ráfanyalodik egy újonc istápolására, és megtanítja neki a száraz zokni jelentőségét a dzsungelben.
3. Mindig van egy olyan katona, aki gazdag gyerek, ügyvéd / szenátor / kormányzó apja tanácsa ellenére önként vonul be, miközben az összes többi katona gyári munkás, bolti rabló, vagy senkiházi.
4. Fejpántot csak és kizárólag dramaturgiai jelentőséggel bíró szereplők viselnek. Az ujjatlanra tépett zubbony is csak egyvalakinek jut eszébe, és valamiért senki nem utánozza.
5. Bár a saigoni kurváktól könnyű elkapni valami nyavalyát, mindig van köztük egy ezzel a szépséghibával együtt is szerethető takaros leány.
6. Saigonban előbb-utóbb az utcán felrobban valami. Ilyenkor az MP Jeep egy szempillantás alatt ott terem. Ennél gyorsabban csak akkor, ha pont egy ilyen Jeep robban fel.
7. A riksa mindig ugyanolyan gyorsan megy, mindegy hányan ülnek rajta. A levegő riksája a Huey helikopter, erről azt kell tudni, hogy amíg nem ül minimum egy ember a tolóajtóban úgy, hogy az egyik lába a gépen van, a másik viszont kilóg, addig a gép fel se tud szállni. Ha elég figyelmesek az alkotók, akkor ez az ember bajuszos.
8. A többmilliós technikát szinte mindenki tudja kezelni, helikopter elkötés és vezetés, ha baj van, mindennapos.
9. A vietnami rohamsisak külső peremén több minden elfér, mint egy női táskában. Egy doboz Lucky Strike, mellette rágógumi, 1-2 tábla csoki, egy kisebb családi fotóalbum, kezdő képeslapgyűjtemény.
10. Sisakon lövés esetén a divatozó amerikai katona legnagyobb problémája nem az, hogy majdnem meghalt, hanem, hogy ellőtték az utolsó cigijét, csokiját, családi albumát.

11-20:

11. Mindig van egy kis falu, ahonnan az ellenállókat ellátják rizzsel és dugi fegyverrel, ezekben a falvakban biztosan van egy jól látható 80-100 kilós disznó, ami szabadon rohangál.
12. A vietkong kifejezés folyamatos egyes szám harmadik személyben való használata. Pl. ott bújik a vietkong, a vietkong sosem fogy el, "kurva vietkong".
13. Amit eldugnak, azt a föld alá dugják, és ha a színészek meg akarják találni, akkor vagy a fegyver elé tartott elemlámpával kúszás, vagy a kevésbé diszkrét antré gyanánt előreküldött kézigránát formulát választhatják.
14. A föld alá vezető bejáratot vesszőből font installáció takarja - a forgatások idején a kellékesek népművészeti kiállításokon és zsibvásárokon próbálnak megalkudni, hogy nekik a szennyes kosárnak akkor is csak a teteje kell a jelenethez, az aljával NEM tudnak mit csinálni.
15. Az őrség a világ legunalmasabb dolga, az unalmat Vietnamban csak a félelem színesíti. Nehéz eldönteni, mivel üsse el az ember az időt. Mivel az amúgy kézenfekvő ötlettel José Luis Torrente csak 25 évvel később állt elő, 'namban inkább a barátnők és menyasszonyok legendás szépségét mesélték egymásnak, itt-ott egy, a körülményekhez képest minimálisan leamortizált fotóval alátámasztva. A félbehajtás nyomán kívül szinte semmi nem torzította a rendszerint Mary nevű leendő ara képmását. Ez a beszélgetés általában a „kinek írsz?” kérdéssel kezdődik, amit ugyanúgy nem szabad megkérdezni, mint bárkit az SZTK-ból kifelé jövet, hogy „hogy tetszik lenni?”. A levél később még előkerül a filmben.
16. A barátnő vagy menyasszony bemutatásakor elhangzik a szereplő kultúrkörének megfelelő családmodell gyors tartalma, gyerekek száma- és típusa, kutyák száma- és típusa, családi ház jellege, illetve valamilyen 2 számjeggyel megadott évjáratú autó a garázsban, amit majd öreg koráig bütykölhet. Ha éppen nem a vállalkozásával vagy a farmjával van elfoglalva.
17. A vízi őrjárat rendszerint nagyon későn látja át, hogy az ellenőrzött hajón takargatni való van. Ilyenkor valamelyik katona mindig tud vietnamiul, amit jó eséllyel nem a relaxálós módszerrel sajátított el.
18. Minden lövöldözést "Felcser! Felcser!" kiabálás szakít meg, és minden robbanás ebbe torkollik. A felcser bármelyik zsebébe nyúl, onnan egy morfium injekciót vesz elő. A kötést nem gondosan teszi fel, hanem a sebre egyszerűen rányom egy nagy marék gézt, az mindent elintéz.
19. Ha az amerikai katona történetesen egyszemélyes hadsereg, akkor a vietkong kunyhójába dobott 1 kézigránát után 4 ablakon is repül ki kalapos fegyveres.
20. A bomba mindig a rádiós mellett robban, ennek ellenére amíg szükség van rá, mindent túlél. Ha mindenkit olyan anyagból csinálnának, mint őt, kevesebben halnának meg. Természetesen a felcserhez hasonlóan itt a "Rádiós! Rádiós!" artikulálatlan üvöltés a hívószó.

21-25:

21. Amikor a rádiós "végre" meghal, a hátán lévő "telefonról" már a szakaszvezető kér légitámogatást. Ha a szakaszvezető is halott, a vészhelyzetben azonnal tudja magáról az illetékes, hogy ő lett a rangidős parancsnok, és fel is veszi a feladatot.
22. Koordináták bediktálása. Ha ezekben nincs benne az Alfa, Delta, vagy Echo, akkor a közönség nem hiszi el, hogy háborús filmet néz.
23. A legtöbb "hagyj itt" vagy a túlélők számától függően "hagyjatok itt" elhangzása has tájéki sebesüléssel párosul. A haldokló katona utolsó gondolata általában a csomagküldés: "Vidd haza ezt Marynek", ezt a másfél méteren belül elhelyezkedő legjobb barát rutinszerűen a "NEM! TE fogod odaadni neki, ha egyszer együtt kijutunk innen" replikával hárítja, szavanként másfél deci vérveszteség tanúzása mellett.
24. Általában a legjobb becenevű szereplő végzi a haláltusát, és mindenképpen haza akarja küldeni Mary fotóját, pedig szerencsétlen nőnek biztosan van elég fotója magáról. Ehhez adja a korábbi őrjáratban megírt levelet, amihez feltétlenül akar mellékelni valamilyen ereklyét, ami ha (igen ritka esetben) éppen a dögcédula, akkor a letépésnél a lánc mindig ott szakad el, ahol kell. 
25. Nem kell gondolom mondani, hogy amint a barátnő fényképe a film közepén előkerült, megpecsételődött a szereplő sorsa. Aki a fotót elő meri venni, az nem éli meg a film végét. Ha haza akartok jönni egyszer egy ilyen helyről, fotót ne vigyetek.

Bárhogy figurázzuk a kliséket, ezek helyett a srácok helyett is nekünk kell saját álmainkat megvalósítanunk, mert nekik esélyük sem volt. A visszatérő kliséknél talán csak a háború számadatai fájdalmasabbak. Mintegy 60.000 amerikai katona, és ennél valószínűleg több vietnami civil, és több mint 1 millió vietnami fegyveres nem jutott haza a maga Maryjéhez. A jelenkor vietnami háborújának köszönhetően, az iraki amerikai veszteségek 2008-ban jócskán meghaladták a 4.000-et, reméljük megelégednek a 2005-ös rekordköltségvetéssel (518 milliárd USD), és másban nem akarnak magukra licitálni. Még az iraki háborús filmek esetleges kliséiért sem érné meg.

A háború okairól a fenti sémákra épülő filmekből nem tudunk meg szinte semmit olyan mélységben, mint első kézből a vietnami balzsamról és a papucsról. Nem árt azonban elismerni, hogy rossz filmek nélkül nem lennének jó filmek, nagy filmek nélkül nincsenek kis filmek, és komolytalan cikkek nélkül nem léteznek komoly cikkek se.

Szakasz (Samuel Barber: Adagio vonószenekarra)