Ha nem is EVÖR, de az egyik kedvenc filmem. Nem is tudom, mi ez a film. Szerelmes vígjáték, vagy dráma, vagy valami más, de tény, nem happy end-del végződik. Nagyon kevés ilyen film van. Most nem akarok filmtörténeti elemzésbe kezdeni, persze ziccert sem teremtek, tudom, 1966-ban Michael Caine, a ködös Albionban már eljátszotta a cinikus, érzéketlen, szívtipró gazember figuráját.

Itt van ez a fasz, azaz Alfie (Jude Law), a léhűtő, aki fékezés nélkül lép át a csajokon (Marisa Tomei, Sienna Miller), mikor az egyikkel van, a váll fölött már a másikat sasolja. Aztán mikor véletlenül összefut egy volt csajával, hitetlenkedve tárja szét karját, "ezer éve nem láttalak", mire a lány: "persze, mert nem hívtál fel. " Hujuj.

Mikor Alfie már annyira pofátlan és ellenszenves lenne, akkor egy félmosoly, a kamerának kimondott vicces megjegyzés, vagy egy lazán megkötött fekete nyakkendő ismét szerethetővé és vonzóvá teszi ezt a széltolót, talán még annak is, aki "minden pasi disznó" zászlóval járja éppen az utcákat. Valami nagyon okos személy találhatta ki: a lányok a rosszfiúkat szeretik.

Persze, amikor a rosszfiú már mindent megbánt és visszacsalingázna, addigra a jólányokat már elrabolta egy jófiú. (Vagy egy másik rosszfiú? Tulajdonképpen mindegy.) A rosszfiú ilyenkor a legszánalmasabb. No, sebaj, sál megköt és mehet tovább. Mondjuk a sál annyira nem kényelmes, mikor egy hosszú, átmulatott éjszaka után tudod, holnap egyedül kell megbirkóznod a másnappal. Végiggondolod, jófiú sem akarsz lenni, nem érzed, hogy kellene a múzeum, meg a margitszigeti séta. Majd legközelebb.

Nem mondom, hogy a film bizonyos pillanataiban nem ismertem magamra... Már csak a sálmegkötés és az "azt hiszem, hogy úgyis megbocsát" gondolkodás miatt. Hiszen pár bókkal, virággal, kis meglepetés csokival (és jó szexszel!) mindent meg lehet oldani, nemde? :)

(Hát, így a nőnapon... Hódolat és bocsánatkérés azok részére, akiket megbántottam. EVÖR!)