Egy kis inspirációs zene, ami filmesekre, zenészekre, és nem különben filmzeneszerzőkre hatott felejthetetlenül: Star Wars. Na ja, a Csillagok háborúja egy mesefilm, így aki nem látta fiatalon, már nehezebben szeret bele. Nem fog dobni a kultuszon az sem, hogy azt magyarázzuk a mai gyerekeknek, mekkora szám volt ilyen hihető különleges effekteket csinálni, ennyire igényesen még 10 évig nem nyúlt senki az effektekhez. Hiszen "szegény" gyerekek már maximálisan élethű számítógépes trükkökön nőnek fel, és nemhogy nem a  Skywalker dinasztián, de pláne nem a bizonytalanul botladozó japán, fekete-fehér Godzillán kell összetojják magukat a moziban és a tévé előtt.

De még teremnek új rajongók, és 20-tól 50 évesig tömegek sorakoznak, akik minden évben képesek végignézni a teljes sorozatot.

A zeneszerző John Williams annyira elkapta az alkotók gondolkodását, hogy utána még egy sor klasszikust alkothatott. Az 50-es évektől volt tévésorozatok, tévéfilmek zeneszerzője, ezek közül talán a Gilligan's Island (1962-65), és az eredeti négyrészes Lost in space minisorozat ismertebbek (1965). A 70-es évekre az NBC már elég rendszeresen foglalkoztatta (néhány Oscar-gála zenei arculatának megteremtéséhez is az ő nevét vetítették a Holdra), a Poseidon kaland (1972), majd a Cápa (1975) zenéje már megállíthatatlanná, golyóállóvá tette. A Star Wars 1977-es sikere után akár vissza is vonulhatott volna - nos ehelyett még legalább 70 film és tévéműsor zenéjét készítette el, mint a Superman, az Airplane! (amelyben a Cápa zenéjét figurázza ki), az Indiana Jones sorozat, az E.T., a Jurassic Park, a Schindler listája, és az elmúlt 15 évet már fel sem merem sorolni, mert leégne a pofámról a bőr, hogy miket hagyok ki.

Számomra valahol John Williams az etalon, de tudom, hogy ez csak önámítás, hiszen kitermelt a filmipar még klasszisokat. Eleve ugye Ennio Morricone az alap, de ott van a másik western nagyság, Luis Enrique Bacalov, a keresztapa zsenialitását alátámasztó Nino Rota és gyermekkorunk soundtrackjét játszó Guido és Maurizio Deangelis. A musical nagykövet Andrew Lloyd Webber, és a táncos swinges filmek vigyázója, a hangokat luxuskivitelben megálmodó Henry Mancini. Csak kapkodjuk a fejünket olyan nevek hallatán, mint Alan Silvestri, Thomas Newman, Hans Zimmer, Vangelis, Danny Elfman, Angelo Badalamenti, Michael Kamen, Jerry Goldsmith, James Horner, sőt, még mi magyarok is exportáltunk egy nagy nevet az amerikai filmipar számára, Rózsa Miklós személyében, aki az Oscar-dömpinget elbirtokló Ben Hur zeneszerzője.

De maradjunk "az alapnál".

TOP5 Star Wars zene részlet EVÖR

1. ACROSS THE STARS (Episode II End Title): a film végén a teraszon egy csók, amely valahol az eredeti trilógia kezdetét jelenti - giccsparádé a háttérben a festői Naboo. Az itt felcsendülő End Title az egész Star Wars minden zenéjének összefoglalása és összeállása, minden idők legnagyobb történet-hangulat-zene összhangja evör. Az Episode I. minden bűnét megbocsátottam, és az évekre megtagadott és elfojtott Star Wars szeretetem a többi néző üvöltözésével és kitörő tapsával újra felszabadult bennem. A Youtube-on egy laza gyerek mindezt egyszerűen csak elzongorázza, valószínűleg kényszerből, és amúgy nem rajongó...

2. BINARY SUNSET: Binary Sunset, azaz a kettős naplemente a filmsorozat egyik legtöbbször visszatérő eleme, van, amikor lágyan, van, amikor a birodalmi induló stílusában szólal meg. A két legnagyobb ütést akkor méri rám ez a zene, amikor talán először, és amikor talán utoljára halljuk. Az első a tényleges kettős naplemente jelenet Owen bácsi és Beru néni házánál - a galaxisba elvágyódó parasztgyerek himnusza. Utoljára akkor emlékszem ugyanerre, amikor Anakin Skywalker robog, hogy lemészároljon egy egész falu buckalakót - itt hallható a legagresszívabb változatban.

3. EPISODE IV END TITLE: nagy kedvencem. Itt a közönség még csak egy filmként élvezhette a kezdeteket, euforikus giccs és üdvrivalgás közepette veszi át mindenki az olimpiai aranyakat, még Chewbacca is indult valami versenyszámban, nyilván nem bringában, mert akkor lehúzták volna róla a nercet. Mellesleg itt szólal meg induló tempóban az előbb említett Binary Sunset, mindjárt az elején. Ahogy vége a díjátadónak, és a zene lelassítva a klasszikus Star Wars main title theme-be kanyarodik, nem szerényen a képernyőre vetve George Lucas nevét, filmtörténeti emlékművet állít mind a rendezőnek, mind a zeneszerzőnek.

4. IMPERIAL MARCH: térjünk át a zene sötét oldalára! Bárki száll ki- vagy be űrhajóból, vagy ha 5-nél több rohamosztagos áll haptákban, akkor ezt az 1-es gyorstárcsázóból azonnal előveszik (vagy a 2-esből, mert az 1-esen a hangposta van). Ravel sem gondolom, hogy forog a sírjában, inkább mosolyog, de elvakult, aki tagadja a hasonlóságot. Akár a IV., akár a VI. rész seregszemléjét nézzük, ez a betétdal egyet jelent a felvonulással. Május 1-jén is helye volna. Egyedül a II. rész klóngyári jeleneteinél érezték úgy az alkotók, hogy a genetika mint tudomány ilyen szintű tudományos eredményét már hangjegyekkel kell kiszínezni. Pedig 5-nél ott is többen voltak...

5. DUEL OF THE FATES: megvan az az érzés, amikor 1 hétig nyaralsz, de nem sikerül ping-pong asztalt bérelni, vagy a háló mindig valaki másnál van, és megfogadod, hogy majd ha a gyerekeddel jössz legközelebb 20 év múlva, mittudomén Zamárdiba ebbe az üdülőbe, akkor bepótolod? Nos John Williamsben is benne maradt egy ilyen pinyózás, és 22 évet várt, hogy megmutassa, mi maradt benne. EZ a Duel of the fates. Mr. Williams az egyetlen, aki az Episode I-ben minden eredeti szellemiséghez méltó módon tette oda magát. Köszönjük, Jani bá'!

Mi maradt ki? Nem, a Cantina song nem. Nem, a Main Title sem, mert sokkal póverebb, amikor End Title-ben visszatér. Ellenben barátom, rokonom de egyelőre nem üzletfelem, a blogíró és Star Wars szakértő Monty szerint az Episode III legvége, záró jelenetekkel és végefőcímmel: ez is sok zenét vegyít, de az érzelmi hatás miatt mindenképpen a toplista környékére illik. Itt még a IV. rész végéről (gyk. tehát 5 epizóddal előbbről:))) is van zene, ami elég erős kalandozás az időben. Nem különben ajánlja az V. részben, amikor Luke -ot megtalálják a Bespinen, majd elmenekülnek, valamint a 6. részben a sejtelmes, veszélyes hangulatú nyitójelenet, és a bővített változat energikus záró jelentsora, ahol a máglya után látjuk a városképeket, végül az ünneplést az Endoron, rengeteg síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Hiába, ha magyar gyerek gyógyítja...

A ha már beismerted, hogy nem tudsz mindent, a sorozatról ennél lényegesen többet a StarWars.hu-n tudhatsz meg.

Michael Corleone tribute | TOP5 James Bond betétdal