Minek nevezzem ezt, blogajánlónak? Az milyen már, amikor a B-oldal belinkeli az Indexet? De itt egy cikk DankóG-től, ami sugárzik az általunk képviselni próbált pozitivitástól, és olyan lelkesedéssel adja vissza a nagy-szín-pad utolsó koncertjét, amit érdemes elolvasni.

"(Mike Patton) már az arckifejezéseit figyelve sem normális, az tuti, de ez a jó frontember egyik kritériuma. Annyi mindent csinált a Sziget nagyszínpadán, hogy csak kapkodta a fejét az ember. Egy lufihal megdicsérésével kezdődött, és a saját cipőfűzőjének megevésével [3] végződött a one man show, közben pedig olyanok történtek, hogy egy feldobott piros bugyival a fején, egy biztonsági ember hátán lovagolt a fotósárokban. Hogy nekimegy a kamerásnak, aki már nem tud hová menekülni tőle. Hogy a recsegő mikrofonját félrediagnosztikálva, a valójában ártatlan effektpadját vágja szó szerint földhöz, amit aztán bűnbánóan saját maga szerel össze éneklés közben (a recsegő mikrofon végül a közönségben landol)" - Folytatás a Kultúr rovatban »

A divatunderworldös | Világzene földönkívüliektől