Régi dalok feldolgozásainak kutatása közben meglepetésemre kiderült, az 1-2 éves slágerek is népszerűek annyira, hogy átdolgozzák őket. Úgyhogy most kirándulunk kicsit a műanyag világba és nézzük meg Rihanna popslágerét, az Umbrellát, illetve annak feldolgozásait, melyet szerencsémre rockzenekarok is elkövettek.

A csinos énekesnő 2007-ben vette fel a dalt a "Good Girl Gone Bad" albumára, elvileg egy romantikus szám lenne, csak hát a hip-hop műfaj nem igazán megfelelő ehhez. Persze az "éhéhéh"-zés nagyon szívszorító... A klip a Mátrixban játszódik, ahol a fekete Trinity szétüti a vízcseppeket, majd kicsit túlzásba viszi a sminket. (Sebaj, a kromofág megoldja.) Az elején ráadásul Jay-Z rappel, ez az info eddig kimaradt. Na, én maradok az álláspontomnál, hip-hopba romantikusat ne... 

Az érzékeny lelkűektől elnézést kell kérnem, hogy ezt a feldolgozást előrehozom, lehet ők nem bírják majd, de nekem nagyon bejön. Az elkövető neve: A Bare Egil Band. A zene igazi doomos, trashes hangzás, pincemély minden, tipikusan életkedvelvonó hangulatú nóta. Az énekes egyre artikulálatlanabb, majd a végén márcsak okádja a hangokat, de valahogy nekem pont ez az igénytelenség tetszett benne. Performansz: az a klotyós jelenet priceless. Közönség: Norvég fiatalok és a birkaterelő Pesta bátyám. Igényesek, gyenge idegzetűek tényleg lépjék át.

Mandy Moore végre egy kis romantikát vitt a dalba, a hangja is jobb, mint Rihannáé, és a szöveghez is jobban illik ez a stílus, műfaj. Ráadásul hangszeres kiséret... Nekem tényleg tetszett, bár még ez is igencsak popos.

David Sides instrumentális zongoraművet kreált a számból. Hogy miért pont ezt választotta? Tehetséges a koma. (Van aki azt mondja a feldolgozások sose olyan jók, mint az eredeti, ennél a számnál eddig mind jobb volt...)

Piszok jó feldolgozást készített a The Baseballs. Ők rockabilly műfajban próbálkoznak kicsit belekeverve némi fiúzenekaros hatást, de nem annyit, hogy gáz legyen. Megvan az egésznek a bája. Még klippet is kanyarítottak mellé, ötletes ez az 50-es évek fíling, bevágott hírhedt sikítós lányközönséggel, elmaradhatatlan Elvis imitációval.

A All Time Low dala tipikus példa a pop-punk stílusra. Különösen gyerekes énekhang, egyszerű akkordokból épülő zene. A tavalyi Punk Goes Crunk feldolgozásalbumra készült.

A következő verzió egy remix. Travis Barker a Blink182 dobosa dobot, és gitárt kevert alá. Sokkal jobb nem lett...

A Vanilla Sky tök jó paródiának indul, aztán először a zene miatt kezd rossz előérzetem lenni, de aztán a paródia is abbamarad és kicsit becsapva érezzük magunkat, ugyanis szintén pop-punk.

A Childer of Bodom szeret fricskát mutatni a popkultúrának, nézzük meg, ahogy koncerten eljátszották. A dal igazi medley, az elején megkapjuk a Van Halentól a Jump-ot is.

Natalie Gaucci ausztrál megasztáros. Zongorával. Szép hanggal. De kb. ennyi. Najó, helyes lány, meg rövid is a dal, tehát felfelé pontoznék én is a zsűriben.

Hasonló cikkek a Feldolgozása alatt blogban olvashatóak.

A felkelő nap háza New Orleansban | Senkiháziak kezében van a Firestarter