Talán a Cardigans egykori "Iron Man"-feldolgozása adta az ötletet, vagy talán Tori Amos "Smells Like Teen Spirit"-jével indult az egész... Szóval a bemutatásra kerülő svéd trió nem csinál valami nagyon új dolgot. Hallottunk már ilyesmit, bár a pánsípra, gregorián kórusra átültetett rock himnuszok, meg a "Queent játszanak a Noname szimfonikusok" CD-k rendre az áruházak turkálós konténereiben végzik, esetleg kiteszik őket egy állványra a pénztárhoz, hátha sorban álláskor bedobod a kosárba a chips mellé. Ráadásul ott van még nagy kedvencem, a Rondellus, akik Sabbatum című albumukon Black Sabbath-et énekelnek latinul, gregorián stílusban, középkori hangszerekkel kísérve.

A Hellsongs is ilyen ritka kivétel. Egy zenekar, amely ezerszer hallott metalközhelyekhez nyúl és valóban újraértelmezi őket, kihoz a dalokból valamit, ami talán bennük volt, csak mi nem láttuk, hogy a mennydörgés sok apró szívdobbanásból áll össze. Ezek a metal himnuszok nem a hangerő miatt működnek, hanem megvan bennük mindaz, ami egy jól megírt dalhoz kell. Lounge-nak nevezik ezt a stílust: lágy, hangulatos zene, novemberi estéken talán még a legkeményebb rocker is erre vágyik – hát most lelkiismeret furdalás nélkül hallgathatja.

A Hellsongsnak két EP-je és egy nagylemeze jött eddig ki, utóbbi viccesen fenyegető címmel (Songs in the Key of 666) és Woodstock hangulatát idéző borítóval. Nem paródiák ezek, nem is stílusgyakorlatok, amiknek az érdekessége a második-harmadik meghallgatás után elillan, az ember mégis elmosolyodik néha. Nálam a mosolygás most már akkor jön elő, amikor a hangulatos dalocskákba belefeledkezve rádöbbenek, hogy „ja, ez végül is Megadeth...” Vagy Judas Priest.

Nagy értéke ennek a lemeznek a változatosság, ami nem a teljes lemezt jellemzi, hanem az egyes dalokon belül jelenik meg. A tempó hol felgyorsul, hol lelassul, de ezek a váltások nem az eredeti számokkal párhuzamosan jelennek meg, sokszor már szinte csak a szöveg azonos. Hadd ajánljak két dalt kezdésnek, bár a Youtube-on még rengeteg szám található tőlük, élőben is.

Jönnek a Szellemlovasok | A mániákus