Globus. Sok mindent jelent ez a szó, azonban azoknak, akiknek mond bármit is az a kifejezés, hogy „trailer music”, e szó hallatán felcsillan a szeme.

A Globus együttes 2006-ban jött létre Yoav Goren szervezése alatt, aki már egy félistenség a trailer zene bizniszben. A Globus a Londonban található Grand Hallban tartott koncerten debütált, ahol az első stúdióalbumukról, az Epiconról játszottak számokat hatalmas siker melllett.

Az album pár hónapra rá jelent meg a piacon és ha forradalmian új hangzást nem is hozott a zenekedvelők közé, mégis egy új színt jelentett: egy eddig nem hallott kombinációját hangszereknek, témaválasztásnak, zenei kompozícióknak. Laikus olvasóknak egy pár mondatban szeretném összefoglalni, hogy mi is az a „trailer music”. Nyilvánvaló definicója: minden olyan zene, ami film előzetesek alatt hallható, de szűkebb meghatározását tekintve ezt a szókapcsolatot egy meghatározott stílusú, hangzásvilágú zenére értik a rajongók. Mi is ez a stílus? Sokáig bajban voltam, ha megkérdezték tőlem, milyen zenét szeretek, mert ha azt mondtam, hogy trailer zenét, rögtön ferde szemmel kezdtek nézni rám. Végül rájöttem, hogy kevésbé néznek zenei geeknek, ha azt mondom modern nagyzenekari kórusműveket. Picit jobb. Persze sokkal egyszerűbb, hogyha utána rögtön hozzáteszem, hogy olyan mint Carl Orff „Carmina Burána”-ja. Sokkal híresebb, mindenki által is ismert szerzeményről lévén szó, már tudják valamihez kötni, hogy miről beszélek és természetesen az olvasót is eligazítja - vagy elriasztja.
Nem véletlen említettem Carl Orff neves szerzeményét. A mű leghíresebb zenei kompozíciója az „O Fortuna” ihlette az egész – szűkebb értelemben vett - trailer zene stílusát. 1981-ben a John Boorman által rendezett Excalibur trailerében csendült fel először a jól ismert „O Frotuna” kórusa és egy csapással forradalmasította a trailerekben használt dalok stílusát. A hollywoodi stúdiók a pénzügyi jelentéseket vizsgálva felismerték a stílus sikerességét. Rájöttek, hogy a masszív nagyzenekari hangzás megtámogatva kórussal mély nyomot hagy az emberekben és kifejezi a film epikusságát. Fellépett az igény az „O fortuná”-hoz hasonló zenék licenszelésére és ebbe a piaci résbe tört be Yoav Goren és Jeffrey Fayeman a 90-es évek elején. 1993-ban alapították meg Hollywood egyik legsikeresebb trailer zenét forgalmazó cégét, Immediate Music néven. Ők komponálták a dalok nagy részét is. Az Immediate Music zenéje olyan hollywodi sikerfilmek előzetesei alatt hallható, mint az „X-man: Last Stand”, „Spider Man 2”, „Pirates of the Carribbean”, „War of the Worlds” és a „The Da Vinci Code”.

Az évek folyamán egész jelentős szubkultúra alakult ki a trailer zene körül és egyre több és több rajongót nyert meg magának a műfaj. Fontos megemlíteni azt a tényt, ami talán a legfájóbb a rajongók szívében, hogy az Immediate Music és a legtöbb cég zenéje csak a hollywoodi stúdiók szakemberi és a trailer houseok számára elérhető. Mezei halandók nehezen kaparinthatják meg ezeket a dalok. A legtöbb cég igyekszik őrizni zenéinek exkluzivitását. Bár Globus Epiconja előtt is jelentek meg albumok a műfajban, az Epicon megjelenését nyugodtan tekinthetjük vízválasztónak. Már csak azért is, mert az egyik leghíresebb cég az Immediate Music zene könyvtárából származnak az albumon hallható számok és a Globus volt az első mérföldkő a Trailer Music Live nevű eseményhez.
Yoav Goren is felismerte, hogy a legnagyobb „baj” a trailer zenével, hogy a mainstream által nem olyan könnyen fogyasztható, ha nem éreztek rá a stílusára. Ezért szükségszerű volt eszközölni bizonyos változásokat a számok stílusában, felépítésében. Mindezt persze úgy, hogy ne veszítse el azt a varázst, amit a műfaj magában hordoz. Nyugodtan kijelenthetem, hogy Goren sikerrel vette ezt az akadályt. Megtartotta a két alapkövet: a kórust és a nagyzenekari hangzást, de a legtöbb szám hangszerelésében felhasználta az elektromos gitár vagány szólamait. A dalok mainstream voltát még azzal erősítette meg, hogy a számok dalszöveget kaptak. A kórus és a nagyzenekar egy szólista mögé sorakozik föl.

Természetesen, mint minden nagyra törő terv, ez a projekt is kiemelkedő tehetségeket igényelt. Gorennek, mint egy szuperhősnek egy ütőképes csapatot kellett összeraknia. Az egyik férfi szólista, akinek a hangját a „Prelude”, „Orchad of the mines” és az „Europa” című számok alatt hallhatjuk: Dann Pursey, de röviden csak Danny P. Az ő karakteres hangja ezeknek a számoknak a védjegyévé vált. Persze beletelt egy kis időbe, míg megszoktam jellegzetes hangzását és rájöttem mennyire illik ezekhez a számokhoz. Több dal esetében, mint az „Orchard of the Mines” vagy az „Europa” nemcsak a hangját adta, de a szöveget is ő írta. A fedélzeten üdvözölhetjük Anneke von Giersbergent is, a metal királynőjét. Ismertté a The Gathering nevű metal bandával vált. Az együttes a 90-es évek második felében elért sikereit is nagyrészt neki köszönheti. Anneke ezután szólóban folytatta tovább karrierjét, majd Goren őt is megkereste, hogy énekljen el pár számot a készülő Globus albumon. Például a „Mighty River Runs” és a „Diem ex Dei” című számok alatt hallhatjuk csodálatos hangját. Lisbeth Scott, a híres vokalista is csatlakozott a Globus csapatához. Filmzenés berkekben elég jól ismert a művésznő neve. Együtt dolgozott olyan híres zeneszerzőkkel, mint Johny Debney vagy Harry-Gergson Williams. Scott Criscon éneke hallható a „Madre Terra” című szám alatt, aki hangszálait a leghíresebb és legnehezebb operák művein edzette.
Az Epiconon található 14 szám alapját egy „jól ismert” kompozíció adja az Immediate Music zene könyvtárából. Így a „Diem ex Dei” a „Lucius Dei”-en, az „Europa” az „Electric Romeo”-n, az „Orchard of the Mines” a „Serenata”-n, a „Preliator” a „Lacrimosa” című művön alapul... Az album ezzel az utóbbi epikus számmal kezdődik, megadva az alaphangulatot az egész lemezhez. A továbbikban is találkozunk ehhez hasonló epikus dalokkal, de emellett nyugodtabb hangvételű számok is felcsendülnek, mint a „Diem Ex Dei” vagy az opera áriákat idéző „Madre Terra”. Mint említettem, Goren célja a maintstream megnyerése volt. Ennek jegyében készültek az olyan „elpoposított” számok, mint az „Orchard of the Mine”, „Take Me Away” vagy az „Europa”. Azonban az Epicon megmutatja, hogy a trailer zene a világ legkülönbözőbb részén kialakult egyéb zenei stílussal is remek kohéziót tud alkotni. Kiemelném a „Crusaders of Light” és a „La Coronatión” spanyol gitárját, a „Spiritus Khayyam” afrikai törzsek zenevilágát idéző női kórusát. Nemcsak hangszerelésében, de nyelvezetében is nagyon eklektikus a lemez. Az angol szövegek mellett a másik domináns nyelv a latin. A kórus szövege rendszerint ezen a nyelven íródott, de egész számok szövege is nagyon gyakran latin, mint a „Diem Ex Dei”, „Madre terra” vagy „Preliator”. A vájtfülűek és a franciák francia szöveget is felfedezhetnek.

A nyelv mellett a témaválasztásban is újat hoz az Epicon. A legtöbb számról elmondható, hogy van egyfajta spirituális töltete. Istenről, mennyről, csillagokról, anyaföldről, imáról, hősies helytállásról mesélnek nekünk a dalok. Emellett más témák is megjelennek. Valljuk be, hogy nem sűrűn hallunk Európa történelméről vagy épp egy gyümölcsöskertről szóló számot. Persze az európai történelmet nagy vonalakban felsoroló „Europa” vagy a buzdító beszédet idéző „Take Me Away” szövege is ugyanolyan semmitmondónak hat, mint egy pop számé. Nehéz egy mondatban megfogalmazni egy dal mondanivalóját, de ettől olyan emocionális, intenzív az élmény. Egyediségével megnyerő és ezáltal válik élvezhetővé.

Kritikával élve még azt említeném meg, hogy mikor 2006-ban az album megjelent, magát a rajongókat is meglepte. Mikor az Immediate Music először szellőztette meg, hogy a nagyközönség számára elérhetővé teszi zenéit, mindenki arra számított, hogy egy egyszerű válogatást kapunk a cég zenei könyvtárából. Azonban Yoav Goren és a többiek egy merőben újszerű lemezzel áltak elő, és távlati célokat szem előtt tartva indították útjára a Globust. Az idő őket igazolta. A Globus sokkal több emberhez hozta közelebb a trailerzenét.

A Globus hangzásvilága ebben a formában egyedi. Mindamellett, hogy Nightwish vagy Evanescene szintén előadta szerzeményeit kórus és szimfonikus zenekar kíséretében, ami nagyon hasonló a Globus zenei világához. Ezért nem is nevezném stlíusteremtőnek. Viszont Globus, mint együttes megtalálta saját hangzását és nagyon tág határ mentén deffiniálta, ami még rengeteg meglepetést hordozhat. Goren úgy jellemezte a zenét, hogy „cinematic rock” , aminél kifejezőbb és jobban hangzóbb az újabban propagált „epic rock”. És igaza van abban, hogy nyugodtan nevezhetjük a filmzenék rocksztárjának a Globust.
Láthatjuk, hogy a Globus múltja messzire nyúlik vissza és rendkívül tehetséges emberek állnak mögötte. A Globus receptje egyszerű volt: a trailer zene stílusát ötvözte más stíluselemekkel. Jelentősége abban rejlik, hogy ennek keretében deffiniálta saját sítlusát „epic rock” néven és a trailer zenét élvezhetőbbé tette a szélesebb hallgató közönség számára. A rajongók is nyugodtan mondhatják, hogy a Globus a kedvenc együttesük, ami sokkal jobban hangzik egy laikus számára, mintha azt mondanánk, hogy trailer zenét hallgatok.

Még zárásként kiemelném Yoav Goren személyét, aki mindig olyan lelkesen és megnyerően nyilatkozik az egész témáról, a Globusról és általában a munkájáról, így kiváló reklámarca ennek a feltörekvő zenei szegmensnek. Hadd zárjam az ő szavaival ezt az írást. „I am excitied that new audicances will be able to experiance this music in the same way that I did when I was a kid. Back then it was magic for me and I know it will be magic for audiances worldwide aswell.”