A nagy jelentőségű első Black Sabbath lemezen túl egyéb komoly évfordulókat is hoz még a 2010-es év, s nekem feltett szándékom, hogy ezek közül megemlékezzek azokról, amelyek leginkább közel állnak hozzám.

Ma egy ilyen alkalomról számolhatok be, s mi több, mindjárt két óriási banda korszakos lemezének 30 éves évfordulóját kell méltó módon megünnepelnünk!

Átfogó vizsgálatot nyilván nem végeztem, de feltételezem, hogy ritka különleges helyzet, hogy két, egy napon kiadott lemez egy adott zenei stílus örökérvényű mesterművé váljon. Pedig esetünkben pontosan erről van szó: 1980. április 14-én látott napvilágot a Judas Priest British Steel című alapvetése és az Iron Maiden cím nélküli debütáló lemeze. Micsoda bandák, és micsoda lemezek!

A ’70-es évek végére a Judas már korántsem volt névtelen, sőt, Anglia és Európa első számú metal bandájává nőtte ki magát, de már a japcsik is rájuk gerjedtek, ahogy erről a British Steel előtt kiadott Unleashed in the East koncert album is tanúbizonyságot tesz. Velük ellentétben Steve Harris csapata, még a nagypofájú, de vadócságával, punkos attitűdjével el nem hanyagolható fazonú Paul Di’Anno énekessel éppen gőzerővel készül, hogy megmutassa magát a világnak. A helyzet külön pikantériáját az adta, hogy a British Steel turnéjára Rob Halfordék a számukra totál ismeretlen Maiden legénységet vitték magukkal, akik nem sok jelét mutatták a tiszteletnek, és mindent elkövettek, hogy le is gyalulják az „öregeket”.

Hogy én melyik albumot gyűjtöttem be előbb, arra már nem mernék esküdni, arra viszont biztosan emlékszem, hogy a Priest-et jóval hamarabb megismertem, megszerettem. Arra is világosan emlékszem, hogy gyerekkorom heavy-metalos világában, hosszú-hosszú éveken át a KISS, a Judas Priest és az Iron Maiden tanyázott a legelőkelőbb helyen az istenek trónján. Mert mi kellett akkoriban egy még csak nem is kamaszodó gyereknek? Hát, hogy elleshesse a nagyobb haveroktól, tesóktól, hogy mi a menő, hogy jóban legyen velük, és így a lemezekhez is hozzáférhessen (később persze büszke jugoszláv bakelit tulajdonos vált belőlem is), néhány hatalmas poszter, meg a német nyelvű Metal Hammer, amiből a nyitott és odaadóan szerető nagymamával néhány óra leforgása alatt bármilyen interjút sikerült lefordítani! Ó, drága mama, mit kínlódtál, mire átrágtuk magunkat egy-egy Ozzy interjún!

Mindenesetre az első számú kedvenccel, a KISS-szel sokáig csak ez a két banda tudta tartani a versenyt (aztán bejött melléjük az induló Mötley, a W.A.S.P. és a Twisted Sister stb.). A nem evilági szörnynek ható, véres pofájú Gene Simmons nyomdokaiba csak a szintén kellően véres Eddie-t csatasorba állító Maiden léphetett, meg hát Rob Halford, aki talpig bőrben és szegecsben bőgette a mociját a színpadon, majd istenesen megkorbácsolta! Ez kellett a gyereknek! A zenék meg…. akkoriban igenis keménynek számítottak, én pedig szinte minden este fülessel a fejemen, a lemezborítóval a kezemben aludtam el.

S hogy ennyi idő távlatából mit lehet mondani a két bandáról és a két lemezről? Óriási pályát futottak be mindketten, persze átéltek nehéz időket is, de még mindig itt vannak, még mindig aktívak, új lemezeket készítenek, és még mindig leviszik a fejedet, ha élőben hallgatod őket! Személy szerint hozzám ma már közelebb áll a Judas Priest munkássága, és talán a British Steel-t is egy picivel többre értékelem az egyes Maiden-nél.

Ha neked is nehezedre esne dönteni, hadd legyek a segítségedre néhány velős gondolattal:


10 lehetséges válasz a "miért jobb a British Steel?" kérdésre

• Jobb a borítója…egyszerűen penge, bazmeg!
• Jobban lehet rá táncolni.
• Állat, ahogy Halford sikoltozik.
• Steve Harris galopp témái már három dal után unalmassá válnak a Maidenen. Minek basszusozik az ilyen?
• Rob Halfordnak nemcsak a szegecselt bőr, de a rózsaszín toll boák is remekül állnak
• Az első Maidenen még nem Bruce Dickinson énekel
• Rob Halford kicsit kevésbé ijesztő, mint Eddie.
• Dave Holland dobos nagyon kedves a gyerekekkel.
• Az egyszerű, de nagyszerű dalok nagyon hatásosak.
• A gitárral bankot rablós „Breaking the law” klipje metal mérföldkő!

10 lehetséges válasz a "miért jobb az első Maiden?" kérdésre

• Jobb a borítója… ahogy Eddie kinéz, bazmeg!
• Nem lehet rá táncolni. Egy metál lemezre ne lehessen táncolni!
• Rettenetesen fárasztó, ahogy Halford sikoltozik.
• Steve Harris alakulófélben lévő, jellegzetes galopp futamai már itt is klasszikusak.
• A Maiden tagjai nem viselnek boákat. Maximum cicanadrágot.
• Még nem Bruce Dickinson az énekes.
• Eddie kicsit kevésbé ijesztő, mint Rob Halford.
• Dave Holland dobos gyanúsan kedves a gyerekekkel.
• Kő primitív az egész British Steel.
• A „Breaking the Law” klipje? Apám, mekkora faszomság!

Ha ez még mindig nem segít eleget, íme két klasszikus dal 1980-ból:

Judas Priest - Living After Midnight

Iron Maiden -Phantom of the Opera