Vááááá :))) Ma a BIKICSUNÁJ-ról eszembe jutott a

FELICSITÁ.

Külön sorba szedve... what's power... kőkemény ez a páros, úgy feltolták az opera nyelvét 1982-ben, hogy azóta sem hangzott olyan jól, és minden olasz popénekesről is azt hiszem, hogy spanyol. 82-ben a fehér kétsoros zakó és vörös ing alapján is simán kirendeltem volna tőle egy üveg pezsgőt (fú de nagyvonalú). Eleve nem értem ezt a zakóhajtókát, de különösen azt nem, aki ma felvesz egy ilyet - ehhez a szabáshoz bevezetném George Hamiltont mint fogalmat, ő ölt hipnózissal a Columboban, majd volt a Corleone család consigliereje a harmadik részben. Egyúttal legfeltűnőbben plasztikáztatott arcú férfi. Ezen a zakón csak akkor lehet túlmenni, ha még sötétkék is, arany gombokkal, amik kis horgonyocskákat ábrázolnak.

1982:

Aztán 1990-ben már úgy jelentek meg, mint nálunk az elmúlt néhány évben egy miniszter. Megvolt az a korszak, amikor a kábeltévé sávszélessége több csatornát bírt el, mint amennyihez hozzáfértünk, és bejött a RAI1 és RAI2 is? Meg amúgy az NBC, amit azóta sem sikerült visszaszerezni, de mindegy, most már lehoztam ezt a 15 évet nélküle. Na az olaszoknál mentek olyan tévéshowk, amiből nálunk akkoriban szerintem egy teljes csatornát finanszíroztak, mindez olyan műsorvezetőnőkkel, amiből pedig egy egész lányiskolát.

1990:

Azért a faszállító hang értelmet nyer még úgy is, hogy azóta az olasz diszkókonczzsuzsa valószínűleg nagymama. Vagy ük. Al Bano 2006-ra leginkább úgy fest, mint Friderikusz kicsit zilált hajjal, szemüvegben. Most rájöttem, hogy én szeretem ezt az arcot, óriási giccs, de baszki, IKON. :) Romina Power pedig, aki egyébként jövőre lesz 60 valójában, és bár a román nemzeti villamosipari vállalat neve is lehetne, valójában él és virul, 2007-ben visszaköltözött az Egyesült Államokba (ahol született). Tuti túl vannak néhány megalázó haknin, de jóval több méltóság jut még így is nekik, mint Poór Péternek, vagy Araczky Lászlónak. Szeretem azokat a sztárokat, bármilyen könnyű lecikizni őket, akik úgy tudnak fiatalosan öregek lenni, hogy az közben nem nevetséges. Ilyen pozitív példa egyébként a közízlés megrontója, Dieter Bohlen is. Vagy Soltész Rezső. VAGY LOLA! :)))

2006:

Szerintem nem nyitok külön címkét az "italodisco"-nak a B-oldalon, hacsak nem vmi raszta táplálkozási kultúrára utal az Ital, mint Prince Joe nevében. Üdítő Ital volt ezekre a macskazabálókra gondolni, mert 3 perc zenével többet visszahoznak 30 évvel ezelőttről, mintha 1 órát bámulnék 1db fotót. Az meg engem minősít, hogy vannak egylátalán emlékeim akkorról. :D Mert Ozzy Osbourne-nak pl. nincsenek :)))