Másfél órás rockandroll őrület. Tomboló rockabilly, libbenő szoknyák és sikoltozó tinilányok, avagy ez az amiért érdemes koncertre járni. A Mystery Gang másfél órára meghódítja a leányszíveket.

Nehéz elhinni az Egri Péter, Tamási László és Paszinger Zoltán (alias Singer) alkotta hármasról hogy 12 éve nyomatják szakadatlanul a rákendrollt a nagyérdeműnek. Ez nagyon sok idő, mely másrészről azt is jelzi a csapatnak mára már kiforrott a stílusa, saját (nem is kicsi) rajongótáborral rendelkeznek és a nemzetközi zeneipar is kezd rájuk felfigyelni. Voltak ragyogó marketing ötleteik is, magam is az egyik ilyen révén kerültem kapcsolatba velük mégpedig amikor 2009-ben a Sportarénában a ZZ TOP előzenekara voltak. Ismertem tehát már őket de olyan rég hallottam, hogy kíváncsi voltam rá vajon 2010-ben mennyire hasonlítanak ahhoz a zenekarhoz akikre én emlékszem.

A koncert a Zöld Pardonban kapott helyet mely hétről hétre változik, most például lefedték az összes szabad földterületet deszkával így egy kisebb eső esetén sem fog elázni a cipőnk a tócsákban. Az esély meg is volt erre mert nagyon sötét felhők voltak az égen és az elmúlt hetek időjárását alapul véve én is vittem az esőkabátomat, biztos ami biztos.
Fél órát késtek így még felhörpintettem egy kis kupica élénkítő italt és boldog mosollyal üldögéltem hátul azt gondolva nemsokára előremegyek és enyém az első sorban bérelt helyem. Nem így történt mert hirtelen megláttam Egri Péter jellegzetes svájcisapkáját és tetkós alakját amint kiszalad a színpadra és rögtön bele is vágtak az első számba.

Elképzelni sem tudom, hogy hogyan csinálják de egyből berobbannak, mindenféle bemelegítés nélkül ezer fokon égnek és csak nyomják-nyomják a jungle rockos rákendrollt mégpedig az ’50-es évek legszebb időszakát idézve. Volt itt Here Come The Jungle People és fantasztikus gitárszólók is, kevés szünettel a számok között. Hamar felforrt a hangulat és először a színpad előtti részen kezdtek el táncolni de a koncert végén már a hátsó sorok is riszáltak. A közönség nagy része egyetemista volt akik a közelben lévő kollégiumból ugrottak ki egy jó bulira de egészen fiatalok is voltak akiket a szüleik hoztak el és bizony pár 40-50-es idősebb pár is eljött megnézni őket. A zene erejét jelzi, hogy egy anyuka aki a 14 év körüli fiát hozta el és kezdéskor unottan leült hátra a harmadik számnál már csillogó szemekkel táncolt. Ő sem bírta ki mint ahogy szerintem senki sem és a Mystery Gang garage/jungle/rockabilly stílusa a koncert erejéig egynemű masszává változtatta a szemmel láthatóan jól szórakozó egybegyűlteket.

A szórakoztatásnál maradva a zenekar tagjai is hozzájárultak a mókázáshoz, Tamási László felkelt a dobok mellől és a nagybőgőn ütötte a ritmust, Singer erre pedig lecserélte a fent említett hangszert basszusgitárra és pár számot azon kísért. Legjobb szerintem az volt amikor az elfektetett nagybőgőre ráült és a jobb lábával szorította le a húrokat miközben a kezével pengette. Kapott is ám sikítozást bőven a jelen lévő fiatalabb hölgyrajongóktól no de aki valamit extrát ad az megérdemli a jutalmat érte :-) Állandóan mozogtak a színpadon, tele voltak energiával és lelkesedéssel és ez azonnal átragadt a közönségre is.
Megtudhattuk azt is hogy nagy lehetőség nyílt előttük, Párizsba és Londonba is hívták őket zenélni amit örömmel el is vállaltak. Érdekes volt az is hogy underground zenekarként a magyar MTV-ben nem kívánatosak, nem is játsszák egyetlen számukat sem, de az amerikai MTV felveszi és műsoridejében le is adja a Londoni koncertjüket.

Vissza a zenéhez, a nemrégen megjelent 2010-es Live and Wild lemezről hallottunk számokat de természetesen a nagy slágereik soha nem maradhatnak ki a koncertlistából mint például a Woodoo Doll vagy a Jungle Queen. Azt még fontos tudni róluk hogy bár kezdetben klasszikusokat játszottak de mára már saját maguk írják a számaikat így ha valaki azt gondolja már mindent hallott akkor is érdemes megnéznie őket. Fiatalok bár de egyáltalán nem kezdők, fennállásuk alatt nem álltak meg egy szinten hanem folyamatosan fejlődnek. Olyan volt nekem mintha nem is ugyanazt a zenekart láttam volna mint egy éve, az energiájuk és a magával ragadó előadásuk ugyanaz de a repertoárjuk egyre csak bővül.
Hatalmasat buli volt, kellemes másfél órás időutazást tettünk az ötvenes éveket idéző rock'n'roll világába. Táncra perdülni pedig nemhogy tilos hanem ajánlott mert máshogy úgysem lehet kibírni ezt az őrületesen tomboló ritmuskavalkádot.

[A cikk szerzője: dinnye]