Nincsen annál szebb, mikor egy dobos csak úgy megőrül. Keith Moontól Mike Portnoyig, vagy akár a forgószínpados Neil Peartig, ha úgy tetszik, álljon itt egy csokornyi infantilizmus, avagy hogyan felejtsük el, hogy több ezren (tízezren...) figyelnek minket, miközben mi vagyunk a zenekar egyik tagja, akiért jegyet vettek a népek, ellenben azt sem tudjuk mi van, csak püfföljük a bőrt. Persze, Keith Moon e tekintetben is MÁS.