Ha most valamelyik B. Tóth László műsorban lennénk, akkor "Pattogatott kukorica" néven említenénk az egyik legismertebb szintipop klasszikust. Talán magyar körökben ennél régebbi óriási HIT a Delta zenéje (Tom Dissevelt & Kid Baltan, 1959).

A Popcorn lehet, hogy valakinek úgy ismerős mint a Digger című DOS-os játék zenéje. 1969 óta sokan feldolgozták, annyian, hogy igazából a legismertebb változata az eredetihez képest jócskán lebutított hangszerelés, a dallamban is hallani vél 1-1 plusz hangot, de mondjuk elsiklik néhány moduláció fölött, ami az eredeti szerzőt, Gershon Kingsleyt nagyon dicsérné. Emel valamit a jelenségen, hogy a Kispál a nyári koncertjein rendre beépítette valamiért a Popcornt, és a Final countdownt a műsorába :))

Mutatnám is, hogy nézett ki ez a zene 1969-ben: jóval dallamosabb, sokkal jobb, mint bármilyen cover, EVÖR:

A szerző Gershon Kinsgley született Götz Gustav Ksinski (Németország) nyolcvanöt évesen (mint Girhes Joe, amikor a szakszervezet feje volt), 2007-ben eljátszotta zongorán a zenét, és erről felvétel is készült. A szerző egyébként együttműködött Jean-Jacques Perreyvel, ami mindkettejük fényét növeli, hiszen Perrey 1970-es E.V.A. című szintipop száma is akkora húsos alapmű, hogy magam alá csinálok, ha arra gondolok, hogy 40 éves (Norman Cook is sokat köszönhet ennek). Jó, hogy ilyen pillanatokat még a szerző életében alkalmunk van leriszpektelni. Óriási a dallam, nagyobb gurítás, mint a MÁV szignál, vagy a Vakpali Vakpali mindent lát. Kösz, Gerzson, nagy vagy!