Általában hosszú, tiszteletre méltó életúttal rendelkező legendákról szokott életrajzi könyv megjelenni, egy-két kivétellel. Ilyen a Muse is. Nem zenélnek olyan régen, mint a Chili vagy a Crüe, ez fizikailag lehetetlen is volna, de biztos úton haladnak a halhatatlanság felé. Az nem kérdés, hogy megérdemlik, hogy könyv szülessen róluk, a kérdés az, hogy ennek már eljött-e az ideje. Így is van miről olvasni, de pár év múlva talán egy kerekebb Muse sztorit tudnánk olvasni, ne feledjük, hogy a 30-as éveik elején járó fiatalemberekről van szó.

A magyar kiadás az angol Inside the Muscle Museum című könyv fordítása és ebből adódik az egyik hiányossága is. A fordítás alapját képező kiadás a zenekar történetének elmesélését 2007-nél fejezi be, kb. a dupla Wembley buli idején. Kérdés, hogy akkor miért nem lehetett kiadni a fordítást, illetve miért nem lehetett várni arra, hogy a szerző megírja a folytatást. Így a szerkesztő toldotta meg a sztorit, az érintett 3 évet két és fél oldalban.

Ha már a könyv gyengéit említem, még egy dolgot meg kell jegyeznem. A szerző Ben Myers többek közt a Melody Maker és a New Musical Express számára ír-írt cikkeket, szóval nem túlzás azt állítani róla, hogy zenei újságíró. Viszont a szépirodalom, az epika messze áll tőle, sajnos ezt ennek ellenére erőlteti. Sokszor volt az az érzésem, hogy egy zenekar életrajzi leírásából egy regényt akar kerekíteni, aminek az lett a vége, hogy tele a könyv erőltetett leírásokkal, izzadságszagú körmondatokkal.

Tényleg az utolsó tüskét említem, de az sem válik a könyv hasznára, sőt a hitelességén sem emel, hogy egy hatalmas rajongó írta azt. Oké, persze, egy ilyen könyv megírásához kell, hogy az ember szeresse a zenekart, de a túlzott imádat nem használ, több ízben szinte programozottan indulnak a dicshimnuszok és az ódák, amit persze a zenekar megérdemel. Viszont ha egy olyan olvasó találkozik e jelenséggel, aki nem oly mélyen ismeri Bellamy-ék zenéjét, jogosan szimatolhat elfogultságot.

Szerencsére mindezek nem igen vonnak le a könyv értékéből, aki azért veszi meg, hogy jobban megismerje a Muse-t, a zenéjük hátterét, netán ő is egy kisvárosi garázsbandában igyekszik és némi pozitív példára, reménysugárra van szüksége, azt megkapja. Itt már jól járunk Ben Myers rajongásával. Részleteiben megkapjuk a csúcsra jutásuk mesébe illő történetét, a lemezek felvételeinek körülményeit, sztorikat csajokról, drogokról, rock n rollról.

Akinek pedig ez sem elég, a szokásos diszkográfián kívül kap egy talicskányi linket hivatalos és rajongói oldalakról. A könyvet a 2007-es Arénás bulin készült képek illusztrálják. Tudom, tudom, nagy úr a költség, de szívesen fizettem volna kicsivel többet ha a képek színesek lennének.

Egy Muse rajongónak, legyen az kezdő vagy magát ősfannak mondó, kötelező a könyv. Aki pedig nem ismeri a Muse-t, annak egy próbálkozás a kötelező. Kezdje mondjuk a lenti videóval. A kiadó oldalát itt találjátok, ahol több, zenei témájú kiadványaikról is olvashattok, sőt meg is rendelhetitek ezt vagy más kiadványaikat.