A Pink Floyd 1967-as dala, az Interstellar Overdrive az első lemezre (The Piper at the Gates of Dawn ) rögzített rock improvizációk között szerepelt. Érdekes (vagy nem), de ezt az imprót is feldolgozták. Lássuk, hogyan.

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a zenekar, de legfőképp az akkor még a zenekarba tartozó Syd Barrett jelentős tudatmódosító szerek hatása alatt rögzítette (és írta) a dalt. Az egész dal tulajdonképpen kísérletezés a hangszerekkel. Az elejéről nekem az ugyanezen az albumon szereplő Astronomy Domine jut eszembe, itt még a gitár dominál, majd a felétől az orgona és az effektek veszik át a vezető szerepet.

Kaptok albumverziót, a nagyszerű Űrodesszia: 2001 című filmből egy ideillő jelenetével. (A kettőnek nincs köze egymáshoz, de a jútúbon minden lehetséges. És valóban illik a zene a képhez.)

Még mindig a Floydék: találtam egy albumverzió előtti, még hosszabb improvizációt. Mivel impro, törvényszerűen teljesen más, mint az albumon. Több mint negyed óra pszichedelikus gyönyör.

Persze létezik még sok Pink Floyd verzió, hisz koncerteken mindig máshogy játszották, néha a hossza meghaladta a 20 percet is. De most térjünk rá a feldolgozókra. 

A Hawkwind változata rockosabb, erősebb hangzást használ. A gitár dominanciája jobban megmarad a végén is. Szerencsére nem egy az egyben játsszák az album verziót, ők is visznek bele némi saját ötletet. A "Pink Floyd Enciklopedia" könyvhöz járó cd-n lehet fellelni. Meg itt:

A Melvins 2001-ig várt a feldolgozással, amikor is felpakolták az Electroretard lemezükre. hangzásban hasonlít a Pink Floyd verziójához. Az Interstellar Overdrive a feldolgozásainak hallgatása közben kicsit olyan érzésem van, mint a különbségkeresős játékoknál, (találd meg a 100 elrejtett különbséget a két kép között). Itt az adja a nehézséget, hogy az eredeti dal sem könnyen megjegyezhető, minden hallgatásnál találsz benne valami új mozzanatot.

A Kylesa feldolgozásáért tűvé tettem a netet, de sajnos on-line streamingelhető formában csak fél perces részlet lelhető fel, pedig érdekelne. Jó metálos a hangzás, biztos szuper. A 2008-ban megjelent "Like Black Holes In The Sky: The Tribute To Syd Barrett" lemezt kéne megszerezni.

A Spiral Realms gitármentes, szintetizátoros, effektkütyüs-hegedűs verziója. A Hawkwind-es Simon House keze is benne van. Ez sem egyszerű darab, hozza a pszichedelikus és space rock hangulatot.

A Teenage Fanclub megmutatja milyen az alternatív rock rögtönzés. Nem rossz ez se, jelentősen lerövidítették a dalt. Az 1991-es The King albumon adták ki.

Az Electric Wizard is keményebb, metál hangzást használt a dal előadásakor. Leragadtak a nyitóriffnél is azt ismételgetik a végéig, itt-ott módosítva rajta néha. Az ő verziójuk sejtelmesebb, baljósabb, mint az eredeti. Illik hozzá a Call Of Chutulhu-s rövidfilm, amit a feltöltő vágott alá. Különösen örülök neki, mert H. P. Lovecraft műveinek nagy rajongója vagyok.

A Mars Volta és az ex-RHCP gitáros John Frusciante imprója:

Camper Van Beethoven egész jó feldolgozást készített, rengeteg saját ötlet. A dal például a közepén belassul, és egy különálló betétet kapunk, gitárszólókkal, mintha egy teljesen más nóta lenne.

Ennyi elég legyen mára, én megyek imprózok kicsit a gitáron. :) (A cikk eredetileg a Feldolgozás alatt blogon jelent meg.)