Korábban már írtam az Avenged Sevenfold utolsó albumáról, de olyan nagy kedvencem az elődje is, hogy most ez következik.

A zenekarral, és a City of Evil című lemezzel való 2006-os megismerkedésem tipikus zeneipari történet: az MTV-n láttam meg a megagigasláger Bat Country klipjét, és akkor hirtelen arra gondoltam, hogy csak a gitárszóló miatt érdemes volt végighallgatni a dalt. Be kell vallanom töredelmesen, hogy a nóta fogóssága mellett a zenészek komoly tetoválásai is hatottak rám, de az vesse rám az első követ, aki nem mondta soha azt a Guns N' Roses-ra, hogy "Na, végre ezeknek van stílusuk!".

Rövid ismerkedés után megvettem a lemezt, és a 2006-os nyár aláfestő zenéje lett belőle. Gyorsan hat az A7X zenéje: sorra fedezi fel az ember a jobbnál jobb témákat, az ikergitáros szólókat, a meglepő komolyzenei vagy latinos részeket. Igazából bármikor lehet hallgatni, akár minden nap: fogós, slágeres, de mégis ütős, XXI. századi rockzene ez, a nagy elődök mentalitásával. Sokkal direktebb, mint a cím nélküli album, ahol már kísérletezni is mertek.

Szilárdan állítom, hogy az Avenged Sevenfold a mai Guns N' Roses. A Chinese Democracy helyett minden guns-rajongónak ezt az albumot ajánlanám a Use Your Illusion I-II folytatásaként.

Fel lehetne sorolni az összes dalt, mindegyik hatalmas, de a legnagyobb értéket talán záró a M.I.A. (jelentése: missing in action) képviseli, ami a külföldön harcoló amerikai katonákhoz szól. Politizálásról nincs szó, csupán kitartást kíván a dal azoknak, akik nap, mint nap, a piramis legalján, a frontvonalban kockáztatják az életüket. Hosszú szám, majdnem 9 perces epikus mű, akusztikus bevezetővel, óriási verze-refrén dallamokkal, kiállásokkal, és tetőpontként egy olyan szólóval, amitől garantáltan libabőrös lesz az ember háta. Amikor vége, még egy himnikus kórus következik, majd újra akusztikus motívummal zárul a dal és a lemez. Megindító, hozzá hasonlókat keresve olyan klasszikusok ötlenek fel bennem most, mint az Estranged, a Locomotive, vagy még inkább a Civil War.

Egyetlen probléma talán, hogy az énekes, M. Shadows olykor túlvállalja magát: alapvetően jó hangja van, de időnként olyat is megpróbál kiénekelni, amire nem biztos, hogy képes.

Végeredményben azt tudom mondani, hogy számomra manapság az Avenged Sevenfold "a" rockzenekar, nézzenek bármennyien is hülyének, divatembernek miatta (annak idején a Guns is mekkora divat volt...), a dalaik, a lemezeik egyértelműen minőséget képviselnek.

Ezután a minden ízében tökéletes lemez után a kísérletezősebb cím nélküli "fehér" lemez következett, ami szintén csúcskategória. Kíváncsi vagyok, hogy a jelenleg készülő új albumon tudják-e tartani ezt a színvonalat.

Nem vagyok nagy koncertre járó már, de egy A7X koncertre bármikor elmennék.