Tudod-e, mi a közös Steve Vai-ban és John Frusciante-ben? Ha nincs ötleted, olvass tovább!
Frank Zappa ma pontosan a 70. karácsonyának megünneplésére készülhetne, ha idejekorán nem viszi el a rák. Hogy mi módon ünnepelne, arra vonatkozóan nem mernék fogadásokat kötni: az Ember olyan mértékben tett minden konvencióra, és annyira kreatív volt, hogy bármit el tudnék képzelni róla. Persze, leginkább valami elképesztő baromságot, vagy közfelháborodást kiváltó akciót várnék tőle, ahogy ezt ötletekből kifogyhatatlan élete során megszokhatta tőle népes rajongótábora. Ha csak szimplán hülye lett volna, a figyelmet akkor is magára irányítja, de ez nem lett volna elég ahhoz, hogy legendává váljon. Ehhez zseninek kellett lennie, s megbízható forrásokból tudhatjuk, hogy valóban az volt! Miért mondom ezt? Nos, elég abba belegondolni, hogy milyen zenészekre gyakorolt életre szóló hatást, vagy beleolvasni néhány megemlékezésbe például Steve Vai vagy Joe Frusciante tollából. Bár a Chili zenéjében nyoma sincs Zappa-nak, és Frusi gitárszólóinál sem feltétlenül kiáltasz fel, hogy ez Zappa, de a szóló lemezeinél már érezhetsz némi kapcsolatot. A srác saját elmondása szerint hihetetlen nagy rajongója volt Frank-nek. Tizenöt éves korára már birtokában volt Zappa összes elérhető felvétele – valljuk be, már ez sem kis teljesítmény -, tizenhat évesen pedig Zappa minden szerzeményét el tudta játszani! Kottaolvasási készségét a SteveVai által készített Frank Zappa Guitar Book tanulmányozásával fejlesztette (Vai ebben kottázta le Zappa lekottázhatatlan darabjait, szólóit, Frusciante szerint bámulatosan). Frusciante csodálta Zappa-t, imponált neki kérlelhetetlen perfekcionizmusa, humora és mérhetetlen kreativitása. Aki ismerte, hallotta Zappa-t, azt mondja, hogy soha nem ismételte önmagát: minden este, minden egyes szólója más volt!

Steve Vai, vagy ahogy Zappa emlegette, a „kis olasz virtuóz” már diákként Zappa dalok kottázásával töltötte ideje nagy részét, majd munkáját, s egy Zappa darab átiratát elküldve a Mesternek, 20 évesen már Zappa lemezen szerepelt. Mostanában pont elcsépelték a szót, de Zappa igazi mentora volt a fiatal Vai-nak, aki mellette lett világhírű, és összesen hat stúdió lemezen dolgozott az istenített példaképpel. Steve aztán persze maga is világsztár lett, de agymenéseiben, kompozícióiban tetten érhető, hogy kitől is tanult. Mi sem jellemzőbb jobban a kapcsolatukra, s persze Zappa nem túl szalonképes humorára, mint a Steve's Spankling c. dal, amely Steve elképzelt szexuális afférjáról szól (spankling=szexuális aberráció, amikor a seggrepacsi gerjeszti fel a „szenvedő” felet). Vai aztán a G3 turnéra bevitte a My Guitar Wants to kill your Mama-t, ezt például így ismertem meg.
Azt hiszem, földi halandó számára Zappa öröksége kimeríthetetlen forrása a zenei és szellemi kalandozásoknak. Életünk végéig igyekezhetünk megfejteni a titkát, biztos kudarcra vagyunk ítélve. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a próbálkozások során egyik ámulatból a másikba esünk, miközben biztosak lehetünk benne, hogy az „Öreg” fentről röhög rajtunk.

Az egyik „slágere”, amelynek a szövege természetesen sok helyen kiverte a biztosítékot: Bobby Brown.

Ajánlom mindenki figyelmébe a magyar Zappa rajongók honlapját, tele van érdekességekkel!