Mikor a tribute bandák szóba kerülnek (mint ahogy legutóbb a The Australian Pink Floyd esetében is) mindig érkezik 1-2 komment, miszerint "jaj minek nézzem őket, ha ők nem is az eredeti zenekar", "miért nem csinálnak ezek saját zenét", és még sorolhatnám.

Én mindig azt mondom: a jó tribute zenekarnak minden meg van bocsátva. Mitől jó? Nyilván itt is érvényesül a szubjektivitás, de az én definícióm szerint, ha egy tribute zenekar előadása alatt se nem kacagok, se nem szégyellem magam az előadó helyett, akkor már nem lehet baj. Az egyediség, amit még egy tribute zenekar is meg tud teremteni, az pedig már grátisz.

Tökéletes példa a Z.U.P. nevű banda, akiket először egy hazai tribute fesztiválon, hajnalban csíptem el a PeCsában (soksörösen). A banda repertoárja kifejezetten sokszínű, mely jelző az előadásmódjukra is alkalmazható. Ráadásul pont a 2009-es PeCsa fellépés óta indult meg a szekerük és már a hazai fesztiválszervezők sem feledkeznek meg róluk, sőt az MTV Icon szériában is megmutatták magukat.

Az alábbi videók talán titeket is meggyőznek...