64 éves korában elhunyt Loleatta Holloway, a 70-es évek egyik diszkódívája, sőt, mindjárt kettő, mert ő a női "Öblös" megtestesítője. Az 1980-as Love Sensation elég messzire jutott a slágerlistákon, amit Dan Hartman írt neki, cserébe az 1979-es vokálozásért a Re-light my fire című klasszikusban (amit lehet, hogy a generációnk a Take That révén ismer jobban). (Marcus Miller rajongóknak: nem tévesztendő össze Lalah Hathaway R&B/soul/jazz énekesnővel.)

Az érdekes a hangjában (és ide sorolható még Jocely Brown is), hogy a 90-es évek második felében komplett house iparág épült a hangmintáira (ha bárhol hallod ismétlődni, hogy "you got to have hope... in your soul", az ő), vagy a hangjának utánzására, amire az Ishkur's Guide to Electronic Music csak úgy hivatkozik mint "Diva House" (49ers, Black Box, Ministers De La Funk). Kérdéses, hogy volt-e szükség erre az irányzatra, vagy nem, és mennyire számít mai füllel esztétikusnak, de az elektronikus zene történetében a techoból ez a diva house képezte az átmenetet az Eurodancebe, ami aztán már biztos, hogy nem esztétikus, viszont sokunk ezek nélkül nem tudna visszaemlékezni a 90-es évek második felére, és ezért is állítottunk több emlékművet a műfajnak a B-oldalon. És ezt a békát le kellett nyelni, ha a soulful house-ig el akartunk jutni, ami viszont már esztétikai szempontból is tökoké.

Muszáj megjegyeznem, és ezzel nem tudom, hogy elindítom, vagy megállítom a pletykát, de Loleatta NEM magyar, bármennyire szuggesztív a nevében a Holló, nem Hollókőről származik. Maximum annyira, hogy a világörökségnek ő is része.

Loleatta Holloway 2011. március 21-én kómába esett és röviddel utána meghalt. Kevés ilyen kort megért embert tudunk hirtelen fejből előrántani az elektronikus zenei palettáról, akik nemrég még aktív hozzájárulók voltak a szórakozásunkhoz. Búcsúzóul álljon itt egy dancefloor klassziker, Marky Marktól és őrült csapatától, ebben is Loleatta Holloway hallható. RIP, szpekt.