A FEZEN 2. napjára, péntekre már Overdrive kollega nélkül érkeztem, ezt az időjárás azzal hálálta meg, hogy a nap is kisütött, tiszta fesztivál időjárás lett.

Igyekeztem minél több koncertet minél tovább nézni, de az átfedések miatt ez mission impossible volt. Kiemelném a Supernemet és a Vad Fruttikat, ők teljesen meggyőztek, az ilyenek miatt érdemes koncertre járni. Mindenképpen megemlíteném még a Lions of Suburbia-t, ők teljesen jó úton járnak, de szerintem többet is ki lehetne hozni a színpadi produkcióból. Tuti hallani fogunk még róluk sokat.

Tizenvalahány Ignite koncerttel a hátam mögött mondhatjuk, hogy egyrészt elfogult vagyok, másrészt van összehasonlítási alapom, de sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy ennél nem egy jobb Ignite koncertet láttam már. A hangzás sem állt mindig mellettük, illetve nem volt meg az a lendület, amihez hozzászoktattak minket. Jó volt, hogy elővettek jópár régi, még a "A Place Called Home" előtti dalt, illetve a Live for Better Days-t sem full akusztikusan játszották, hanem a 2. refrénnél becsatlakozott az egész zenekar.

Ez volt a turné első koncertje, talán még nem rázódtak bele, jetleg, mifene. Félreértés ne essék, minden Ignite koncert egy élmény, a dalok hatalmasak, hitelesség megkérdőjelezhetetlen, de ennél voltak ők már sokkal jobbak. Az meg külön illúzióromboló volt, hogy a színpad szélén több nő tobzódott, mint a Titanic első mentőcsónakjánál. Talán ők maguk sem tudták, hogy miről szólnak a dalok, amikre a seggüket rázták. Remélem rosszul gondolom.

Összességében a FEZEN egy jó fesztivál, nem kicsi de nem is akkora, hogy sérüljön a családias-barátságos jellege. Ahogy a műsorfüzet köszöntőjében olvasni, jópár "lakossági" zenekarral és rengetek olyannal, akiket a szervezők zeneszeretete, rajongása és az igényes (főleg rock) produkciókra éhes rétegközönség kiszolgálása végett lettek meginvitálva. Külön köszönet Tóninak a Dream-ért és persze az Ignite-ért.