B-oldal: Mutatkozzatok be a B-oldal olvasóinak!

Gyulai István: Az anton vezuv zenekar úgy indult, hogy egy hosszabb és rosszabb korszakomban pár évre lent ragadtam egy pincében, ahova azért mentem le, hogy zenéljek. A világ volt a kifelé, a zene volt a befelé - egy menekülő, de magától értetődő önkifejezés volt ez nekem, egy elvonulás. Ebben az időszakban írtam sok-sok dalt, ezek adják az anton vezuv zenekari dalok alapját. Szerencsére aztán egymásra találtunk a zenekarral. Több apró szál egymásra következése után végül a basszusgitárosunk, Tibi, aki hallotta a dalokat, rácsapott az asztalra, felkeresett, és azt mondta, hogy zenéljünk. Ő hozta a többieket is, ő nyomta az elején a projektet, ami be is jött. Egyzongorás szomorú énekelgetésből indult a dolog, és sikerült meglépni azt, ami ilyen esetekben sokszor nem sikerül: olyan közös zenekari munkát összehozni, ami a dalokat felemeli, ami hozzáad a dalokhoz, kiteljesíti őket. Ez azért van, mert mindenki megfelelően érzékeny, mindenkinek fáj valami, plusz mindenki ért a zenéléshez (kivéve engem). Amúgy pedig olyan zenét raktunk össze, ami szerintünk így vagy úgy, de hiánycikk. És ez nem üzleti szándék volt, egyszerűen csak ilyen az ízlésünk.

B-oldal: Mi a helyzet albumfronton?

Gyulai István: Lesz. Még nem kezdtük el a munkálatokat, ez a rossz hír. Viszont meg akarjuk csinálni, ez a jó hír. Még az anyagot építjük-formáljuk, de a lemezre szánt dalok 60 százaléka biztosan kész van már. Lassú de bizonytalan az élet. Ha rendes szelet fújunk a vitorlánkba, akkor még idén kijöhet az első nagylemezünk. Ha meg nem, akkor meg is érdemeljük.

B-oldal: Mi a TOP5 előadó / zenekar, mely hatással volt rátok?

Gyulai István: Egyrészt vannak erős, közös metszetek nálunk, másrészt viszont mindenki a saját lelkében és zsebében hozza a saját kedvencét, és inkább egyéni inspirációról beszéljünk. Nem kötözködésből, de az igazság közelítése miatt nem mondanék TOP5-öt. Inkább azt mondanám, hogy nagy lefedettséggel közös kedvenc a Radiohead vagy a Beatles, és tőlünk mindenki hallotta már a Coldplay korai, fényezéstől mentesebb albumait, de őket ki nem szereti, szóval finoman árnyaljunk még: Ádinál sokat szól a Sigur Rós, Tibi épp Nick Drake-től nyugszik meg, Csé egy Killers albumról akart nemrég meggyőzni, nekem pedig megáll a világ Mark Kozelek-től vagy a Current 93-től, vagy elindul a kisautó a fejemben a Knife-tól.

B-oldal: A közeljövőben hol láthat titeket a közönség?

Gyulai István: November 9 - GMK!