7 évvel a Remixes 81-04 gyűjtemény után a zenekar úgy gondolta, hogy a rajongóknak biztos nagyon hiányoznak már a jó kis mixek, ezért egy újabb válogatást kell kiadni! A 2011-es „uborkaszezon” DM kiadványa a rendkívül fantáziadús Remixes 2 81-11 címet kapta.

Ki-ki étvágyának megfelelően, ismét 1, 2 vagy akár 3 lemeznyi újraértelmezést is magáévá tehetett, az ismét az internetről hozzáférhető, körülbelül 1 lemeznyi további extra tartalomról már nem is beszélve.

A menü is a korábbinak megfelelően alakult: a hőskorszak remixei, az új idők munkái illetve néhány vadonatúj darab.
Azt már írtam korábban, hogy a remixeket nem mindenki szereti. Megoszlanak a vélemények. Nos, akik szeretik egyáltalán, még azok is további két kasztba sorolják magukat:
1. csak az 1997 előtti remixek a jók!
2. nem csak azok!
Én (a cikk írója) a második csoportba tartozom, nekem kifejezetten csemege egy ilyen kompiláció. Az elmúlt 23 év alatt számtalan, előttem korábban teljes mértékben ismeretlen előadó került úgy fókuszba nálam, hogy egyszerűen csak nagyon megtetszett egy-egy a Depeche Mode-nak készített átértelmezése.
Bushwacka, m83, UNKLE, Darren Price, Trentemöller, Eric Prydz, Röyksopp: mind olyan arcok, akikkel egyszerűen ILLIK képben lenni!

Hogy a kiadvány még azokat se hagyhassa hidegen, akik amúgy nem tudnak mit kezdeni a fenti névsorral, a fiúk két igazi nagyágyút is kicsalogattak oroszlánbarlangjából. Az egyik az első DM lemez után lelépő (és Yazoo-t és Erasure-t alapító) Vince Clarke exkluzív remixe a Behind The Wheel című dalhoz, a másik pedig nem más, mint a pont őt váltó (majd 1995-ben távozó) Alan Wilder ex-DM tag féle átirat az In Chains című dalhoz. Jó választás! Az egyik legjobb dal az újkori DM felhozatalból. Emiatt, illetve a legendás extag miatt a rajongók persze lélegzetvisszafojtva várták Alan mixét. Vajon lesz-e olyan, mint amilyen a DM volt az 1995-ig tartó „aranykor” idején? A legtöbben már nem is remixet, hanem egy ÚJ dalt vártak, ami ÚGY SZÓL, mintha Alan még ma is a zenekar tagja volna. Sőt, egyesek már a zenekar újraegyesülését is készpénznek vették.
Hát új DM dalt bizony nem kaptunk, mert Alan teljesen átírta Martin dalát, nem csupán „felöltöztette” azt, mint a régi időkben. Gyakorlatilag a dalszövegen kívül semmi sem maradt az eredetiből. Így ez inkább tényleg „csak” egy remix, persze az átlagosnál sokkal több. Recoil úr készített egy bizony túl hosszú intrót is és egy picikét zavaróan sok egyéb DM hangmintát is felhasznált munkája során, ettől függetlenül az eredmény lenyűgöző. Ott van a dalban az az atmoszféra, ami Wilder 1995-ös távozása óta sajnos nagyon hiányzik a Mode zenéjéből. Folyamatos zenei építkezés, és persze kiteljesedés, elképesztő erővel dübörög, végre telt hangok, fémes dobok, rengeteg mély, százezer hangsáv egyszerre, van íve, sodrása, katarzis, az utolsó 1-2 percben már szinte fel sem fogja az ember, hogy mi minden szól és honnan és szinte fáj, hogy nem tart még legalább 4 percig. Hamisítatlan Recoil (Alan szóló projektje) remix. Talán a valaha készült legjobb átértelmezés! (pedig állítólag Alan néhány óra alatt dobálta össze)

Ismét két művet hallgatunk meg a kiadványról. Az egyiket Madonna iszonyatosan jól sikerült hiperdiszkó-albumáért (Confessions on a Dance Floor) felelős Stuart Price készítette. Nekem ez a mix jobban tetszik (szívesebben hallgatom), mint az eredeti DM féle, „albumos” változat:

A másik természetesen nem lehet más, mint a fent már agyondicsért Alan Wilder féle In Chains: