Sokkal több tiszteletet Jerry Cantrellnek! Igazságtalanul bánik vele ez az egész világ. Míg ilyen hatalmas gitárosoknak - mint Joe Satriani és Tom Morello – szűnni nem akaró vastaps jár még akkor is, ha csak szimplán improvizál egy drop-C skálát, addig Cantrell felelős egy világhírű grunge banda teljes hangzásvilágáért, kezdve a dupla vokáltól a domináló, kulcsfontosságú, elnyomott riffekig. Így szavakba öntve ez senkinek se hat fantasztikusnak. Ezt át kell érezni.

Az egész AiC-világ úgy működik, ha a dolgok mögé látsz, és észreveszed ezeket az apró, ámde utánozhatatlan momentumokat. Méltán volt népszerű a 90-es években a banda. Aztán elmúlt a grunge-láz, az Alice érdektelen lett, és a kultikus banda jövője akkor vált kétessé, amikor Layne Staley énekest holtan találták lakásában, 2002-ben. Ki gondolta volna akkor, hogy a banda még el fog érni egy újabb nagy sikert, és megjegyzem: megérdemelten. Nagyon is megérdemelten! 2005-ben kezdett el munkálkodni ismét Cantrell és csapata, és nem sokkal a comeback után megtalálták Staley helyettesét, William Du Vall-t. Így érkeztünk 2009-hez és a banda reneszánszához.

Bevallom, ez a Lady GaGa-jelenség egyáltalán nem avászkodott be az életembe. Amit láttam belőle, az bőven meggyőzött arról, hogy a csaj egy alien és valószínűleg a földönkívüliek vezére, David Bowie hívta a Föld nevű bolygóra. Onnan kéne már ismernünk, hogy ő volt a Pussycat Dolls szövegírója. Ezen felül kurvára unatkozhatott... 

Rájöttem, hogy minél több dolog takarja el a fejét (kalap, napszemüveg, BÁRMI), annál jobb csaj. Sok mást felesleges elmondani róla, nyilván fullbolond. Ami miatt viszont KELL vele foglalkozni, az az alábbi 2 videó (melyet tök véletlenül találtam), amin a hölgy - magához képest - a legmeglepőbb dolgot csinálja: zenél. Kalap emel.

Meg nem erősített hírek szerint 2010. május 28-án a KISS Budapesten, az Arénában lép fel!

A hivatalos közleményben a budapesti helyszín még nem szerepel, de a 26-i berlini, valamint a 29-i pozsonyi koncertek a 28-i magyar fellépésnek valóban szép keretet adhatnak. Mivel szimatot kaptam, megpróbáltam utánajárni az információnak, jelzem, forró nyomon vagyok! A Kissonline még csendben van, a Kissonfire update-je a turné lehetséges kelet-európai koncertjeit általánosságban pendíti meg, a hardrock.hu várja a hivatalos konfirmációt, míg a legjobban értesült a DeuceNews oldal lehet, hiszen ők már a Sonic Boom turné helyszínei között az Arénát is szerepeltetik.

Akárhogy is van, érzem, hogy hamarosan lehet szaladni a fekete-fehér arcfestékért...

Bréking: Az amerikai - többszörös Grammy jelölt - Stone Sour zenekar bejelentette, hogy 4 évvel második lemez után ismét stúdióba vonul! A lemez nyárra várható, addig szemezgessetek a Through Glass című dallal, melyen keresztül a zenekart én is megismertem.

A Ministryre sokmindent lehet mondani. Azt hogy túl ismertek lennének hazánkban azt nem igazán. Legalábbis ismeretségi körömben nagyon kevesen hallgatják eme bandát, szűkebben csak is én magam. Kell egyfajta betegség, hogy élvezd ezt a zenét, amit Industrial Metal-nak szoktak bélyegezni. Azért a srácok gyakran elmozdulnak ilyen-olyan irányokba.

Jelen esetben tárgyalt kiadványuk 2004-es keltezésű, és kissé erősebben speed orientáltabb, mint korábbi lemezeik. Az igazi betegség azonban a ministry legkorábbi lemezein hallható, azok ugyanis a mára szerencsére kipusztulni látszó szintipop műfajban indultak. Szintipop-ot pedig csak is kizárólag elmebeteg pszicihopaták játszanak, Al Jourgensen pedig minden kétséget kizárólag ilyesfajta ember. Csak rá kell nézni.

Baromi nehéz kategória ez, hiszen nem egyszerű egy “stílusidegen” számot ráhúzni egy drum and bass vázra. Változik a tempó, változik a dallam, jóformán minden, de egy igazán jól sikerült feldolgozás esetében a kiindulási alap felismerhető marad és nem kell erősen gondolkodnunk, hogy mégis mi lehetett ez mielőtt valamelyik Dj kezelésbe vette. Sajnos az igényesség itt is kezd háttérbe szorulni, és egyre több hirtelen összepakolt kriminálisan fos üti fel a fejét, így a leírtak alapján két kategóriába sorolhatjuk az ilyen feldolgozásokat: 1. Jól sikerült. 2. Kommersz szar

És íme az a TOP5 lista, amit a jól sikerült verziókból próbáltam összeválogatni:

Lévén, hogy magam is dobolok, a szobadobolós téma adott. Immáron úgy kábé 10 éves korom óta, szóval úgy nagyjából hat és fél éve játszom. rendelkezem két éves fúvószenekari múlttal is, de az alkoholgőzös haknizás nem az én világom, úgyhogy kiszálltam. Aztán úgy két éve már tanárhoz sem járok, így mostmár korlátok és felesleges instrukciók nélkül feszegetem a dobolás művészi tudományának határait, a képzeletem és elképesztő technikám segítségével. Hehehe. Mindig voltak alkalmi bandák, ahol ledobolgattam a kötelezőt, de ennyi. Épp ezért van az, hogy -mivel jelenleg szabadúszó vagyok- négy falnak zenélgetek, szobába be, dobok mögé be, iPodot fülre fel, aztán csapatom neki. Azokat a számokat listázom, melyeket legszívesebben dobolom így.

Szeptember vége lehetett, amikor Nosferato barátommal éjszakába nyúlóan beszélgettük arról, hogy mit is lehetne csinálni a b-oldal feltuningolására. Elég hamar kitaláltuk ezt a saját klipgyártós őrületet (b-oldal.tv, ha valakinek nem esne le). Az tök jó, mondta, mert én is csinálgatok zenéket, úgyhogy akkor majd nekem is összerittyentünk egyet. Nosferato zenei megnyilvánulása nem ért meglepetésként, 15 éve ismerem. Akkoriban Horváth Oszkárként (ahogy anyakönyvezték), később Nosferatóként, Camilóként, majd most újabban HAJÓ zenekar művésznéven alkot, többnyire elektronikus opusokat.

Ahogy a számítógépes zeneszerzés fejlődött, úgy tartotta ő is az iramot a kor elvárásaival. Ha most megnézhetném, milyen szoftverekkel dolgozott 1993-ban, biztos dőlnék a röhögéstől....

Szóval hölgyeim és uraim, ki kell mondjam, Nosferato (azaz a HAJÓ zenekar) személyében egy valódi modern zeneszerzőt tisztelhetünk. Nem azért mondom, mert ő itt a góré a blogban, hanem tényleg.

Amikor elkezdtük válogatni a temérdek saját zenéje közül azt, amelyik a leginkább klipre kívánkozik megütötte a fülemet ez a dal. A címe "Másképp nem megy". Stílusilag nem is tudnám behatárolni, elsőre az jutna eszembe, hogy elektronik-melankolik. Nem egy tipikus elektronikus zene, de mégis az. Érdekes hangzással bír, a refrént pedig - az amúgy instrumentális számban - maga, a nemrég megboldgult Szakácsi Sándor szavalja, akivel kapcsolatban egy ideig hittünk benne, hogy tovább hallhatjuk a hangját.

Nosferato teljesen rá volt kattanva a tilt-shift technikára. Ez egy olyan filmes ábrázolás, ahol felülnézetből látszanak, többnyire járművek. Ezek felgyorsítva és speciálisan defókuszálva makett hatást keltenek. Ezt előszeretettel alkalmaztuk a klipben, mivel ő volt a megrendelő... és hát nekem is tetszett. De azért azt ajánlottam neki, hogy csajok is legyenek benne. Olyanok, akik szépek...

Így lett ez a kis klip, Nosferato első klipje (hurrá, hurrá), amit alább megtekinthettek. És az előadó neve mégegyszer: HAJÓ zenekar (ha jó, ha nem jó!)

Nem bírja a géped a HD videót? Kapcsold ki a HD-t, vagy nézd meg a klipet a YouTube-on »

10 éves a ChaChaCha! Ritkán engedünk be sajtóközlemény szagú irományokat, de most az ünnep és a meghatottság okán kivételt teszek!

"2010. január 16. mínusz 2000. január 16. Az pont tíz év.

Annyi. Igen, éppen tíz éve foglaltuk be először a Piroska Presszót, aztán a gyroszost, majd a könyvesboltot és persze az egész Kálvin téri aluljárót és nem szólt ránk a házmester. Sokan kívülről fújjátok a legendás sztorit: a sörös rekeszekre fektetett ajtóból eszkábált dj pult, bëlga lemezbemutatók, Szetyő és Toonite beteg hajlamai, allnight Palotai szettek, szerdánként Gimmeshot-házibulik vagy éppen egy Mango-Superman-Sterbinszky lineup, illetve megannyi re/inkarnáció: Előre '57, Lehel tér, Úttörőstadion, a nyugati téri megálló. Nehéz szívvel hagyunk ki a felsorolásból bárkit vagy bármit, hiszen hajnal hasadtáig anekdotázhatnánk, szemezgethetnénk a Cha-cha-cha brigádnaplójából, de úgy gondoljuk, a legjobb alkalom erre az elmúlt tíz évet reprezentáló szülinapi party jelenlegi otthonunkban:

Szombat este a Déli Pályaudvar 1-es vágányáról Toonite (Cha3x) , Reza (LAB rec., ES), Nafta (Manamana, Vonobox), Izil aka TJ Spencer (Izillistening), Titusz (Tigerdick), Bauxit (bëlga), Még5lövés (bëlga), Superman (Mono) és Palotai (Tilos) izzítják a villanymotorokat és a groovokat a múltidézés és jövőépítés sínpárján."

Anneke több szempontból is aktuális. Legalábbis nálam. Többek között új lemeze jelent meg 2009-ben, szilveszter előtt Budapesten koncertezett, s mindenkit leigázott csodálatos hangjával, de hallhatjuk őt Devin Townsend nemrég megjelent szólólemezén is. Ráadásul, ki tudja, mióta, már nem vörös, hanem szőke.
Ezek így együtt arra késztettek, hogy ismét elővegyem a Gathering-gel történ szakítás után kiadott szólólemezeit, és jól bekészítsem őket a kocsiba. Így nap mint nap hallgathatom a mélabús, de mégis szépséges dalokat. Közben meg barátságosan mosolygok a velem anyázó őrült vezetőkre. Mert ez a muzsika a legjobbat hozza ki az emberből.

Modor Tibi gyors értékelése a Mode tegnapi koncertjéről:

És már megint kifizettem, ott voltam, pedig most tényleg ki akartam már hagyni. Így kell ezt csinálni, pedig az egész Depeche Mode-ról az általam hatalmasra becsült Sickratman - Nesze, hülye paraszt c. himnusza jut eszembe: 

Ha így csinálok, akkor csinálj TE is így
tapsolj ahogy én és bennem higgy!
mert elhoztam neked az összes pózom
az összes unalmas gyönge poénom
és visíts velem: UH, mert úgy vagy trendi
hadd hallja körülötted mindenki
és légy büszke magadra és légy büszke rám
és hidd azt hogy csak neked szól ez a szám
és ne gondolkodj, de bízd ezt rám
mert kimondjaja a tutit helyetted a szám
Nem is vagy senki csak rajongó vagy
csak annyira nagy amennyi bennem az agy
de abbahagyom mert az unalom dagad
mert refrént akarsz hogy kiüvöltsd magad

De erre térjünk vissza később, először a zenéről.

Rendben odaértünk a Nitzer Ebbre, ami nekem hatalmas öröm volt. Tipikusan az a fajta együttes, akiket azért hallgattunk a 90-es évek elején, hogy még keményebbnek tűnjünk. Gyémántkemény EBM, Douglas McCarthy pedig hatalmasakat kiabál közben.

Tegnap harmadszor láttam őket Magyarországon, nem okoztak csalódást. A Kick It torzított gitárjai után szerencsére ők is gyorsan visszaálltak a klasszikus szintetizátorokra, ez kell nekünk - no meg a That Total Age, és a dallamos sláger, a I Give To You - a legjobbkor, a végén.

Bréking: Jó szórakozást kívánok úgy a B-oldal különítménynek mint az olvasóknak a ma estéhez. Az alkalomból Modor Tibi BFF-em összeollózta a Modoros Depeche Mode rajongót, amelyben kéretik kellő önszeretettel és nosztalgiával elmerülni. Ricsárd tács mi! Tőő dődő dő dődő...

Ha valaki még nem tudná, hogy mit csinál szombat délután és vasárnap hajnal között, netán rocker, a B-oldal ajánlásával menjen el a Pecsába, ahol a III. Tribute fesztivál kerül megrendezésre.

Délután 4-től 14 órán keresztül 3 színpadon 22 tribute banda tolja a nagyok számait, megidézve többek közt a Queen, RHCP, Black Label Society és a Whitesnake szellemét, a részletes programot lásd lejjebb.
Aki elmegy, szombat este már tud válaszolni arra a találós kérdésre, hogy mi köze a szelektív hulladékgyűjtésnek a csöcsökhöz. Az ÖKO sztriptíz alatt kiderül, közvetlen a Maiden és az AC/DC tribute között.