A Soerii & Poolek (ejtsd: Szőri és Pulek) két, hazai pályán ismert zenész, a Heaven Street Seven billentyűse, a hangmérnökként / producerként is aktív Takács Zoltán Jappán és a Varga Livius-féle A Kutya Vacsorájából, vagy DJ Bootsie zenekarából is ismerős Kovács Geri (Gerrison tanár úr) gitáros-multiinstrumentalista bő egy éves múltra visszatekintő formációja.

A duó már-már követhetetlen módon keveri az elektrót a gitárpoppal, a jól megírt slágert az experimentállal, a gúnyt a romantikával, a finom iróniát a szolid őrülettel. Az élőben álarcokkal, törpével, topless-táncosokkal, valamint a duó összes „vendéghangját" - többek közt: Papp Szabolcs, Szűcs Krisztián, Németh Juci - felvonultatva hatalmas felfordulást, börleszkbe oltott revüt produkálni képes Soerii & Poolek nemrég készítette el Ua-mua című debütáló lemezanyagát, melynek megjelenése káming szún.

Kovács Gerivel beszélgettünk, teljes titokban. Ő sem tudott róla.

Ez is megVOLT.

Fesztiválsör, fesztiválzene, fesztivál arcú lányok, fesztiváltömeg, fesztiválbarátok és fesztiválkosz. Ilyen ez.

Előre is elnézést, nem a szokásos beszámoló lesz... Ha például csak a szombati napra gondolok, írhatnék koncert kritikákat, elmondva, hogy bár a Bijou összes száma egyforma, de mégis milyen nyugtató is volt az háromnegyed 4-kor. Elmondhatnám, mekkora bulit csinált a Magashegyi Underground (aki nem ismeri, jegyezze meg a nevüket!), vagy micsoda butaság volt a beszűrődő nappali fénysugarak alá szervezni az Esclin Syndo-t. Hogy milyen frenetikus és boldog érzés volt együtt énekelni a hetvenes évek funky-diszkó világát nagyszínpadra varázsoló Earth, Wind & Fire Experience-szel, majd belekóstolni a Goulasch Exoticába. Lehetne mesélni, milyen volt - a setlist-et kívülről fújva idén hetedszer - látni a Quimby-t, illetve alapjaiban megkérdőjelezni a Marilyn Manson témakör létjogosultságát. (Túl nyugodt vagyok, hogy a Manson témát most kifröcsögjem.)

Bréking: Nincs nagy dobra verve, de kérem szépen augusztus 15-én Al Di Meola fellép a Szigeten. Egész pontosan az AMFITEÁTRUM Pécs 2010 színpad fog otthont adni a jazzlegenda New World Sinfonia című műsorának. Az öreg Al gondol azokra az, akiknek más programjuk van a Szigeten (avagy bojkottálják a fesztivált), így augusztus 16-án Esztergomban ad újabb koncertet Al Di Meola, mellyel tulajdonképpen igazolja, hogy ő az egyik legtöbbet Magyarországon koncertező élő legenda EVÖR.

Előre bocsátom, hogy rajongónak tartom magam, nem kicsinek, nagynak. Talán nem is nekem kellett volna írni ezt a postot, de ez mégiscsak elvi kérdés.

A The Mars Volta soha nem volt híres-hírhedt arról, hogy agyon promózza a friss megjelenéseit, még tán egy nyomoronc hírlevelet sem küldtek, nem volt sajtóhadjárat, csinnadratta, dobpergés, pörget eleget Thomas Pridgen. Ez a lemez is szinte derült égből pottyant közénk, csak aki igazán érdeklődik, az futhatott bele idő előtt. Ez külön szimpatikus, adja el őket maga a zene, nem kell a promó púder. Igazából nem is biztos, hogy ezt egy rendes, tisztes sorlemeznek szánták, hisz ezt a nyolc számot még tavaly nyáron, nem sokkal az előző, csak szuperlativuszokban jellemezhető The Bedlam in Goliath után rántották fel egy brooklyni stúdióban. Ismerve a kreatív agy Omar Rodriguez Lopez kapacitását, ez nem meglepő.

Foglaljuk össze Vágó úr, mit tudunk! Tátott szájjal bámultuk a Love Parade-eket, de akkoriban a gatyánk inkább hátul dagadt, mint elöl, úgyhogy nem mentünk. Vagy talán nem volt hely a bátorságnak a nadrágban... na hagyjuk az elméleteket. Csöppet elszaladt az idő közben (a gyerekek meg még az oviban), és magam részéről végül "nem ebben az irányban tanultam tovább".

De nem lehet elmenni semmilyen zenerajongónak egy olyan esemény mellett, amikor 40 kamion egy egész napos őrület után beáll a helyi Hősök terére (a berlini Győzelmi Oszlop köré)

Hivatalosan egy hónap eltelt a nyárból, de a B-oldal fesztiválmeterológia júliusra ígér katarzist. Erről nem nyitok vitát, ellenben ajánlom a B-oldal eseménynaptárat, melyben a júliusi programajánlókat találjátok. Ha esetleg akad még néhány olyan, amin ti is, mi is jól éreznénk magunkat, vagy hiányzik, vagy mi hiányzunk onnan, jelezzétek! Nagyon erős a július, van olyan szombati nap, amikor több mint 60 koncert van, és ezek még csak azok, amik bekerültek a programkeresőkbe.

Ha idén halunk meg, akkor az júliusban lesz. Ha nagyon nem jönnek a posztok, valaki kérje el a jelszót! Ha túléljük, akkor csak egy ígéretet tennénk: vért NEM adunk júliusban. Ma lemegyünk a VOLT-ra... a Wu-Tang nagymester RZA is akart volna jönni velünk, de egyrészt nem szeret hátul középen ülni, másrészt este a Dürerben fog fellépni. Huh. Azért aki teheti, járjon épp arra.

Bréking: Aki még nem látta: a Ludwig múzeumban július 3-4-én zárul az Anton Corbijn kiállítás, valamint ugyanazzel a lendülettel nyílik a Robert Capa tárlat. A lendülethez hozzáad, hogy július 3-án DJ Palotai, míg 4-én Realistic Crew DJ Set várja a látogatókat. (Nyitvatartás 10:00 - 24.00.)

Persze. Szar az új lemez. Persze. Rudess miatt van az egész, nem tudnak megújulni. Persze. Meg eleve: LaBrie hogyan énekel már? Szánalmas. Persze. Meg a Portnoy. Mórikálja magát, kb. erre jó, ő is egyre unalmasabb. Persze. A Petrucci meg fel van püffedve. Ja. Az is baj, hogy a Myung mindig fekete pólóban lép fel. Jóhogy baj, persze. Túlbonyolítják a számokat és már nem tudnak megújulni. Ja, persze. Eleve: miért játszották megint a Pull me under-t, és miért nem a Honor thy Father-t? Meg, ááá, de uncsi volt az Erotomania, és miért nem volt az As I am, vagy a az Under a Glass Moon, hát még a Six Degrees. Persze. Hogy merészelik?

A Dream Theater fan (ejtsd: fan) fura állatfaj. Minden baj neki és semmi sem eléggé jó. Hiányzott ez, hiányzott az. Miért lila Portnoy szakálla?! Minden baj. Minden rajongónak megvan az az album, amely után "ez már nem is Dream Theater". Túl unalmasak. Túl tökéletesek. Mindenki elmegy már a... De tényleg. Kifelé, ahogy felkapcsolták a fényeket, már hallottam a fanyalgást. Hát, akkor fanyalogj.

A Funkyforum honlapján leltem az alábbi videóra, melyen Chad Smith a Red Hot Chili Peppers dobosa légdobol. A dolog lényege egy játék, melyet a Drum Channel hirdetett meg: ha jobban tudsz légdobolni, mint Chad Smith, akkor nyerhetsz egy Buddy Rich Memorial DVD-t. A légdobolás olcsó sport, csak videózd le magad, miközben ütöd-vered a láthatatlan tamokat és cineket, majd válaszként küldd el a videódat Chad Smith felvételére a Youtube-on. A játék győztese az lesz, akinek a videóját július 15-ig a legtöbben nézik meg.

Bréking: eközben az RHCP ma sem állt újra össze, türelem.

Coolest drum solo EVÖR | TOP1 legnagyobb dobszerkó EVÖR

Bréking: A VOLT fesztiválra vágyó - és jelenleg munkahelyi börtönláncba csavart - lelkemnek plusz láva volt a tűzre, mikor megláttam a legendás Glastonbury fesztiválról készült képeket. Feszültségnövelő 4.

Bréking: megvannak a GoldenBlog kult kategóriájának nyertesei, és az első (dobpergés): a SZLENG BLOG. Ennek azért is örülök annyira, mert legtöbb saját írásom üzenete is a témába vág, mely szerint a szlengnek, a szellemestől az ordenáréig helye, szerepe és értéke van a nyelvben. Bár én inkább az ordenáré szakirányt kedvelem.

NAGY-SZÍN-PAD! NAGY-SZÍN-PAD!

A HVG/Goldenblog Kult kategóriájának nyerteseit a verseny honlapján megnézhetitek, de már csupán riszpektből is bemásolom ide a dicsőségfalat, úgyis mint téeszelnök illetve a kategória tavalyi majdnem utolsó de boldog helyezettje, hajlongós, földöncsúszós gratulációmat küldöm nekik, és mindenkinek, aki szereti. A celebek :))) tehát:

A Vad Fruttik kérem szépen már 13 éves történelemre tekint vissza, hiszen a zenekar - bármilyen meglepő is - 1996 őszén alakult. A rockos nyitány után számos stílust olvasztottak zenéjükbe, melyek között fellelhető a jazz, a szintipop, az elektronika, de még a breakbeat, vagy a techno is. Idén a tatai közgáz táborban láttam őket életemben először és megmondom őszintén kifejezetten meglepődtem. Hihetetlen energikus fellépés volt, igazi fesztiválzenekar, lögyböltem is a sört össze-vissza a koncert alatt.

Idén is szinte az összes fesztiválon fellépnek, melyek közül kiemelkedik július 2-án (csütörtök) a VOLT fesztivál (Nagyszínpad!), valamint július 10-én - pénteken - a Heineken Balaton Soundon való fellépés. Erről-arról a zenekar énekesével, Likó Marcellel beszélgettünk. Titkokról is.

1. 2006 végén, első lemezetek után úgy jellemeztétek magatokat, hogy a „dzsessz, tánczene és Máté Péter elektronikus reinkarnációjának elegye”. Hogyan értékelitek az elmúlt 3 évet, mennyire változott meg a zenekar és a zenétek?
Likó Marcell: A folyamatos koncertezéseknek köszönhetően –vagy épp az egyre nagyobb elvárások miatt – bővítettük a zenekari stábot, és vásároltunk egy csomó új hangszert is, ezért zenei minőségben mindenképpen előreléptünk.

Hét dala: Freddie Mercury - Michael Jackson: State of shock

Album: hivatalosan kiadatlan, demo verzió

Miért pont ez? Sajnos, nagyon nem kell magyarázni... Freddie és Michael az 1980-as évek elején studiózgatott párat, melynek végeredménye a legenda szerint Jackson fiókjában maradt.

A State of shock című dalt 1984-ben - hivatalosan - Michael végül Mick Jaggerrel fejezte be, majd hogy még érdekesebb legyen a dal sorsa, Jagger Tina Turnerrel adta elő 1985-ben a Live Aid-en.