Posztunk abba a világba kalauzol minket, amikor mindenféle sötét titkok, szellemek, valamint múltból felsejlő rejtelmek voltak hatással az ingatlanpiacra. Avagy: "A háznak sötét múltja van" filmklisé:
A film elején a ház előtt látszik a SALE tábla. A házat régóta senki nem akarja megvenni, pedig kívül-belül takarosnak tűnik, ráadásul az ingatlanközvetítő is nagyon kedves.
Az ingatlanközvetítő azt hazudgálja, hogy az előző lakó egy nagyon kedves öreg néni volt, aki nyilván nem a házban halt meg.
A lakásmustra alatt az unatkozó kisgyerek kirohan a kertbe, nyikorog a hinta, a kertben talál egy nagyon rossz állapotban lévő játékbabát, mely nyilván annak a kislánynak volt a játéka, akivel korábban baj történt a házban.
A szomszéd öreg hölgy baljóslatúan elhúzza a függönyt, lesüti a szemét, ő tudja, nem kéne odaköltöznie a kedves családnak. Eközben a főhős és a (terhes) szerelme már egymás nyakában van: „Ugye megvesszük a házat, drágám!”
Kertésznadrágos, kissé gyengeelméjű kisegítőmunkás falevelet gereblyéz a ház előtt, majd kéretlenül megszólítja az új lakót: "Maga vette meg a Jackson-házat? Aha.... biztos nem lesz vele semmi baj... (kiköp)… azért vigyázzon magára és a családjára...."
Az előző lakó mindig bútorozottan hagyja ott a házat, így a bútorok fehér lepedővel vannak leterítve. Por mindenhol.
A ház kertjében gumibelsőből készült hinta lóg, a szél nyikorgatja éjjel.
A kisváros teljes lakossága tudja, hogy valami szörnyű dolog történt abban a házban, de természetesen asszisztálnak az újabb történésekhez.
Ha a szomszédban egy kedves pár lakik, ők már az első nap ott lebzselnek a kertben és borral a kezükben át akarnak jönni vacsorázni. Nyilván ők is tudják, hogy a ház titkokat rejt.
Már az első ott töltött napon történik egy fura baleset, de a család nem veszi komolyan az esetet. Este a vacsoránál nevetve meséli a papa a karján lévő gipsz történetét, ő se érti, hogy lehetett ilyen ügyetlen.
A halál előszele félelmetesebb, mint maga a halál. A frissen bekötött telefon még aznap este felmondja a szolgálatot, ingadozik az áram, beszakad a padló, tűz üt ki a pajtában, a kislányra majdnem rádől a fa, leszakad a hinta, szóval szinte minden elromlik, de ez nem ronthatja el a család kedvét.
A ház előtti villanypóznán egy nem létező telefontársaság overáljában dolgozik egy munkás.
A főhős kislány a szobájában mindig sátorban alszik és benne elemlámpával játszik. Az árnyak mégis mást mutatnak.
„Anya, megtaláltam a kést, amit a szülinapomra vettetek és az ágyam alá dugtatok!” „Kislányom, mi nem vettünk neked kést…”
Mindig van a házban egy rémisztően nagy festmény valami öreg nőről, vagy a házban meggyilkolt kislányról. A festmény mintha téged nézne, szemei élnek.
A kép mögött rejtett ajtó található, ami még a XVI. században készült. Egy egy titkos, szektás áldozati helyre vezető vájat, ami függetlenül attól, hogy föld felett vagy alatt van, mindig nyirkos, párás és a fáklyák ki tudja mióta égnek odalenn. A főhős automatikusan felnyúl a bekészített fáklyáért és elkezdi felderíteni a helyet.
Mindig van egy ódon könyvtárszoba, nagy fa könyvespolcokkal, húzogatós létrával. A könyvespolcon megtalálható, illetve keresés nélkül leemelhető olyan bőrkötéses könyv, ami vagy félelmet kelt, vagy visszaigazolást nyújt félelmünkre. A főhős ráfúj a könyvre, ami nagyon poros. Jellemző könyvek: az itt élő család története, egy könyv vallási rituálékról, szabadkőművesekről.
A padláson egy ládában régi ruhák, kalapok találhatóak, sőt van egy menyasszonyi ruha is, amit a lányok nyilván fel is próbálnak. (A főszereplőre tökéletesen illik is.)
A padlás másik doboza 8 mm-es filmeket tartalmaz, nyilván gyilkosságokról, esetleg a házban valaha boldogan élő családról. A felvételeken a háttérben láthatóak árnyak, szellemek és egyéb félelmetes jószágok, vagy a tortúra maga.
Mindig lehet találni egy fiókban hagyott naplót, megsárgult fényképeket, esetleg egy zenélő dobozt, melynek balerina van a közepén. Ezek a gonosz tárgyai.
A ház egy ősi szertartás helyére épült, így 72 évente előjönnek a szellemek. Esetleg rituális gyilkosságok történtek a házban még a rabszolgatartás idején. Szépen lassan ezek kiderülnek.
Egyedül a kutyának gyanús minden. Morog a házban lévő nagy festményre, kiássa a kertben lévő koszos babát, kaparja a ház oldalát, megtalálja a temetkezési helyszínt. Nem véletlen, hogy a kutya az első áldozat, hiszen a főhőst is idegesíti.
Anya elbóbiskol a tévé előtt, majd arra ébred, hogy valami csöpög a karjára a plafonról. Mi van a padláson? Apa: „Megnézem!”. Baj történik.
Miközben a férj dolgozik, a feleség sétál a kertben, nyilván megtalálja a temetkezési helyet, vagy csak a sírkövet a bozótban. Ebben a percben beléhasít a félelem, a háztól messze van, de a gyerek a házban. Üvöltéssel egybekötött rohanás befelé, "Kaaaatieeeeeeeeeee!", de válasz nem érkezik. (Miért is érkezne, hiszen kérdés nem is volt...)
Mindig van pince és / vagy padlás, a maga félelmetes titkaival. Innen vagy kijön valaki, akit nem szeretünk, vagy bemenekül valaki, aki fél. Az ajtó nem zárható / nyitható, attól függően, h mi okoz nagyobb feszültséget.
Becsapódik egy ajtó, ami egész nap kulcsra volt zárva.
A kísértet majdnem mindig japán nemzetiségű.
A lakók az éjjeli nesz felkutatáskor a kertbe, a pinyóba, mindenhova mezítláb mennek. (Gyertyával, jellemzően pendelyben.)
Ha a neszekre felébredő kislány éjszaka a kertbe szalad, talál egy sírkövet, melyen édesanyja neve már fel van gravírozva.
A szaporodó furcsa jelek miatt egy fura, részeges, kiábrándult médiumot hívnak a házba, aki már elvesztette istenét, de a ház és lakóinak felszabadítása közben most újra megtalálja hitét. (Meghal.)
Gyakori az elbújás résre nyitott komódban, ruhás szekrényben, ahonnan a szereplő várja a történést. Amikor már azt hiszi, ki lehet menni, no akkor történik a baj. Tanulság: mindig legyél bent 2 perccel tovább, mint tervezted.
Másik jellemző rejtekhely a padló alatti tér. A padló nagyon nyikorog, a fények fentről átszűrődnek, az üldöző talpak pontosan látszódnak. Mindig a főhős felett áll meg félelme megtestesítője. A cipő lefelé kurvára porolás, de a főhős nem tüsszenthet. Ha valami gyanús lesz a gonosznak és lefelé lő / szúr, akkor is csak a főhős aurájában tesz kárt. A tüsszentés mellett sikítani sem szabad.
Az emeleti korlát, mellvéd olyan magas, hogy azért azon kényelmesen át lehessen dobni valakit vagy könnyen átessen / kiszédüljön az, akinek ki kell. Aki ezt teszi, sosem éli túl, mert lent valami hegyes, szúrós tárgy fogadja. Ha túléli az esést, jön fentről a csillár, melyet a szellemek vezérelnek.
A történet előrehaladásával a főhős halad a végzete felé, ugyanazok történnek vele, mint a XVI. században itt élőkkel.
Mire összeáll a kép maximum az anya és a kislány él, ők már tudják, semmi sem volt véletlen. Senki sem kerülheti el a ház végzetét. Ha rendesen elolvasták volna a könyvet a könyvtárszobában, tudhatták volna. Ábra is volt benne a gyilkosságokról, láthatták.
A szellemek dolguk végeztével szépen visszabújnak a helyükre. A japán kislányszellemnek még mindig szemébe lóg a haja, de vakon visszatalál a polcára.
A film vége nyilván a film eleje. Új, gyanútlan, boldog pár érkezik a házba, boldogok és alig várják, hogy életüket az ódon falak között éljék. A festményre, vagy egy függöny libbenésre fókuszáló kamerakép jelzi, az egész tortúra kezdődik elölről.
Miközben blogokon, filmes és nem filmes portálokon olvasgattam a tavalyi év legjobb filmjeiről szóló értekezéseket, valahogy nem voltam elégedett. Nyilván ez a listakészítés velejárója így – nem megbántva egyéb oldalak listáit – bennem is megért a tavalyi év értékelése. Nem akartam most TOP10, vagy TOP20 listát összerakni, inkább érzéseim alapján hoztam létre a lenti csoportokat. A 2012-es évet átgondolva (bármennyire is pozitív a megközelítésem) nem lettem elégedettebb.
Hány híres road-ot tudtok felsorolni? Hány olyat, aki könyvet írt életéről, vagy zenekaráról? Nos, Peter Hince, alias Ratty, a Queen legendás road-ja meglépte ezt a lépést, 
Legendás történet, miszerint Freddie a kádban írta a Crazy Little Thing Called Love-t, melyhez a gitárt és a törülközőt is Ratty szolgáltatta. Kedvenc sztorim, miszerint egyszer Ratty-nek kellett belekezdenie az Another One Bites The Dust basszusfutamába, hiszen John Deacon-nak épp wc-re kellett lerohannia a színpadról… Bármennyire is álommelónak tűnik ez számunkra, hiszen a világ egyik legjobb zenekarát szolgálni nyilván álommeló lehet, Ratty a 86-os gigaturnét már csak nagy rábeszélésre vállalta el, majd – bár a zenekartól 100%-ban nem fordult el – véglegesen a fényképeszet felé irányult figyelme. 
Kiss Tibi. Zenész, zeneszerző, énekes, költő. Képzőművész. Ha lenne névjegykártyája (van neki?), nem tudom, mit írna rá. Szóban mindig kihangsúlyozza, ő már a zene előtt is képzőművész volt és valószínűleg a zene után is az lesz. 