Néha úgy érzem magam, mint Snoop Dogg és nem a tudat rendszeres módosítása miatt, hanem mert lehet már több bemutatásra váró zenekar zenei anyaga van az email fiókomban, mint amennyi "kazettát" a jó öreg Snoop kapott, miszerint "légy szíves hallgasd meg". Nem a nagyképűség, hanem az időzavar az oka, hogy e zenék többségét egyfelől nem is tudjuk meghallgatni, másfelől amit meg akarunk, azt meg is fogjuk, így másra már nem jut idő. Utóbbit pedig mi osztjuk be.

Néha csak 5-10 mp-t hagyok magamnak, mikor egy teljesen ismeretlen (akár magyar, akár külföldi) zene kerül a lejátszóba, így volt ez S'odha Svara művésznév mögé bújt srác zenéjével kapcsolatban is. Zenéjét hallgatva azt érzem, sokan örülnénk annak, ha ilyen sok gondolatot ki tudnánk fejezni, mint amennyit S'odha Svara meg tudott fogalmazni az elektronikával. Dalai kellően változatosak, sok ötlettel rendelkeznek, hosszú ideig kúszó sávokkal, így nem véletlen, hogy gyorsan rájuk lehet kattanni. Oldalát nem véletlen osztom meg veletek, talán a B-oldal is segíthet neki, hogy zenéje olyanokhoz is eljusson, akikhez amúgy nem tudna, hiszen valószínűleg ő sem gondolta, mi lesz zenéjének sorsa, mikor feltette a SoundCloud-ra. Direkt írom le, hogy a srác egyik példaképe Amon Tobin, talán e címke is segíti, hogy minél többen kattintsanak rá. Nem ő a világ legjobb blues gitárosa, viszont sokáig benne volt a lejátszómban...

SoundClound: https://soundcloud.com/sodhasvara

B-oldal: Mesélj, mi a helyzet a Tea Road háza táján?

Bereczki Zoli: Rengeteg minden történt, mióta utoljára beszélgettünk! Akkor azt hazudtam neked, hogy szeptemberben jelenik meg az ’Up N Down 2’. Ehhez képest decemberben jött ki egy 3 dalt tartalmazó promo EP "Drive In" címmel és jelenleg is folynak a lemezmunkálatok. Márciusban lesz a hivatalos megjelenés. Ebben szerepet játszott az is, hogy az utóbbi időben nagy hangsúlyt fektettünk az élő produkcióra, volt jó pár koncertünk (Campus Fesztivál, Toldi, Debreceni Egyetemi Napok, R33), meg rengeteg próbánk! A zenekarom összes tagja játszott korábban más formációkban, de el kellett telnie majdnem egy évnek, hogy úgy érezzük, hogy most már összeállt egy masszív élő produkció és görcsölés nélkül le tudunk nyomni egy bulit. Volt időközben egy tagcsere is gitáros poszton, ami szerintem, és a többiek szerint is szerencsére jót tett a zenekarnak és a megszólalást is jó irányba terelte!

B-oldal: Jövőre terveztek indulni az Eurovíziós dalfesztiválon?

Bereczki Zoli: Hogy a pics*ba ne, hülyéskedsz?! ;) Az egész Tea Road projektet azért indítottam el anno, hogy 2014-ben induljunk azon a szutyok fesztiválon és végre megmutassuk, hogy igenis van létjogosultsága mondjuk a psychedelic indierocknak egy ilyen fontos nemzetközi zenei eseményen.

B-oldal: Mint híres rockzenész, te melyik nagy külföldi zenekar idei magyarországi koncertjére érzed magad jogosultnak egy ingyen tiszteletjegy erejéig?

Bereczki Zoli: :D A Slash-ről sajnos már lecsúsztam, amúgy is tudják rólam közeli ismerőseim, zenész haverok, hogy mekkora rajongója vagyok! De mondjuk a Down Hegyaljás vagy a Blur Szigetes koncertjére szívesen fogadnék tiszteletjegyet, hogy megnézzem, hol is tartanak ezek a műfajok 2013-ban. :) 

B-oldal: Szerinted melyik híres külföldi zenész fakad ki éppen a Facebook-on, hogy nem kapott jegyet a szombati Dürer koncertre?

Bereczki Zoli: Mariah Carey vagy Gwen Stefani. Remélem! :)

B-oldal: Amikor nem zenélsz, mit csinálsz? Nézel-e filmeket? Tudsz-e olvasni? Szeretsz esetleg fogócskázni?

Bereczki Zoli: Webdesign, grafika meg online marketing, amik kitöltik a napjaimat az irodában, de ez az egyik hobbim is, a Tea Road kreatív anyagait és a webes megjelenéseit is én csinálom. Olvasni tudok. :) Annyit nem olvasok már, mint anno a gimiben, de mindig van valami könyv a táskámban, ha úton vagyok. Fogócskázni legutoljára nyáron fogócskáztam az August Burns Red Düreres koncertjén. Ilyen brutál metalcore-t játszanak és keresztények. :)

B-oldal: Ha történetesen lenne Tumblr oldala a Tea Road-nak, akkor mi lenne a pontos elérhetősége és mi lenne rajta? 

Bereczki Zoli: http://tearoadmusic.tumblr.com/ és fent lenne rajta az összes eddig megjelent Tea Road dal meghallgatás céljából, meg az összes videó és egy csomó koncert- és egyéb Tea Road-dal kapcsolatos fotó, info.

B-oldal: Ha egy filmrendező felkérne, hogy írjatok zenét a filmjéhez, hogyan kezdenétek neki a munkának, rögvest az alsógatya csere után?

Bereczki Zoli: Mindig is izgatott a téma, kipróbálnám magam benne. Ilyen asszociatív dolgokhoz mindig is volt érzékem. Jó pár film soundtrack lemeze (Black Snake Moan, Trainspotting, Twin Peaks) pörgött folyamatosan nálam az évek során és tök érdekes, hogy egy film zenéje mennyire meg tudja emelni a filmes élményt. Ez mondjuk David Lynch filmjeire hatványozottan igaz (Mullholland Drive, Twin Peaks), dehát az Angelo Badalmenti!!

B-oldal: Melyik a kedvenc Tea Road dalod és miért az?

Bereczki Zoli: Mindig a legújabb a kedvenc. Jelenleg egy most még csak "Strength" munkacímmel rendelkező pörgős nóta, ami nem hogy nem jelent még meg, de az Up N Down 2 dalai között sem lesz ott. Ezt közösen fogjuk végleges formába önteni a többiekkel, az eddigiektől eltérő módon. Vagy van egy "Ocean" című dal is, szintén hasonló fázisban. Nagyon egyedi hangzása van, jó irány lehet. Az eddig megjelent anyagok közül is az újak a favoritok: a Drive in és a Switch Song. Mindkét dal a decemberben megjelent "Drive In" promo EP-n van rajta.

B-oldal: Ha te is annyira vicces lennél, mint én, akkor mi lenne a 10. kérdés?

Bereczki Zoli:  Az, hogy mik a tervek és hogy legközelebb hol-mikor lesz látható élőben a Tea Road? A válasz: most szombaton játszunk a DürerKert-ben 3 másik kiváló banda társaságában, amire még lehet csatlakozni. Tavasszal részt veszünk az R33 tehetségkutatóján, márciusban új lemez "Up N Down 2" címmel, videóklip a Drive In-hez vagy a Switch Song-hoz, illetve jelenleg nemzetközi vonatkozású folyamatok is zajlanak a háttérben, de erről reményeim szerint majd egy másik interjúban számolhatok be a B-oldal olvasóinak!

Az mp3 korábban felelősnek érzem magam, hogy időről-időre beszéljünk olyan albumokról, előadásokról, melyeket nem szabad darabokra szabdalni, hanem egyszerűen időt kell szánni a teljes albumnak / koncertnek. A hétvégi esős időjárás a DVD lejátszómba követelte a Portishead legendás 1998-as New York-i koncertjét, mely anno VHS-en, 2002-ben pedig DVD-n is megjelent, természetesen a CD kiadás mellett.

Mielőtt a banda 1999-ben szüneteltette volna a tevékenységét 1998-ban egyedülálló koncertet adott a Roseland Ballroom nevezetű NY-i helyszínen, szerencsére kamerák előtt. A koncerten az első két album (Dummy, Portishead) dalaiból szemezgetett az együttes, míg az intim hangulatot a kevés néző, valamint a szimfonikus kíséret is segítette. Aki látta ezt a koncertet, az tudja, hogy ez a koncertközeg a Portishead természetes élettere és nem a 2011 utáni fesztiválpróbálkozások, melyeken a zenekart nem ismerős kifejezetten unták magukat, hiszen a szabadtéri fesztiválkoncerteken nem tudott érvényesülni a banda fájdalmas-pszichedelikus, halk játéka.
A DVD-n látható legendás koncerten a zenekar tökéletesen adja elő a dalokat, nincsenek látványos elemek, csak a zene van, de az nagyon. Aki szereti a trip-hop-ot, a különös pszichedelikus produkciókat, valamint a különböző zenei elemek ötvözését, annak kötelező megtekintenie a banda valószínűleg legérdekesebb produkcióját. Garantálom az élményt, valamint azt, hogy a lemez 1-2 késői órán is bekerül az átszellemülni vágyó hallgatók lejátszójába.

A DVD-n szereplő dalok:

1.    "Humming"
2.    "Cowboys"
3.    "All Mine"
4.    "Half Day Closing"
5.    "Over"
6.    "Only You"
7.    "Seven Months"
8.    "Numb"
9.    "Undenied"
10.    "Mysterons"
11.    "Sour Times"
12.    "Elysium"
13.    "Glory Box"
14.    "Roads"
15.    "Strangers"
16.    "Western Eyes"

A DVD verzió bónusz anyagokat is tartalmaz, így például a Numb, a Sour Time, az All Mine, az Over, vagy az Only You videoklipjét, valamint 3 kisfilmet (Road Trip, Wandering Starts, To Kill a Dead Man).

A Django Unchained nem volt rossz film, tulajdonképpen jól szórakoztam. Mégis valami hiányzott, a film nézése közben is gondolkodtam, hogy micsoda, aztán rájöttem. Hiába volt eszelős hosszúságú a film, az erős női karakter valahogy nem rajzolódott ki a 165 perc alatt. Bármennyire is édes (vigyázat SPOILER) a végjátékban az a jelenet, ahol Django szerelme a robbanás előtt befogja a fülét, ennél azért többhöz szoktunk a Tarantino filmekben.

Hiszen Tarantino szereti a nőket, ráadásul szereti őket nem csak szexuális, de egyéb hatalommal is felruházni, mely predesztinálja őket arra, hogy a film vezéregyéniségeivé, vagy jellemző karaktereivé váljanak. Nem, nem csak a Kill Bill-re gondolok, hiszen majd’ minden Tarantino filmben volt emlékezetes női alakítás, amely valahogy többpólusúvá tette azokat a filmeket. Gondoljunk csak a Becstelen Brigantyk-ra, vagy akár a Halálbiztos-ra, ráadásul utóbbi film szereplőinek nagy része nő. A posztban szereplő felsorolásban csak Tarantino rendezéseiből csemegéztem, de az általa gründolt egyéb filmekben is szerepelt pár emlékezetes női karakter, ők a versenykiírás értelmében nem indulhattak. (pl.: Négy szoba nem általa rendezett jelenetei, Salma Hayek átváltozása az Alkonyattól pirkadatig-ban, stb-stb.).

TOP10 nő karakter Tarantino filmjeiben:

1. Shosanna Dreyfus - Becstelen Brigantyk (Mélanie Laurent)

2. Beatrix Kiddo - Kill Bill 1-2 (Uma Thurman)

3. O-Ren Ishii - Kill Bill 1. (Lucy Liu)

4. Mia Wallace - Ponyvaregény (Uma Thurman)

5. Arlene - Halálbiztos (Vanessa Ferlito)

6. Melanie Ralston - Jackie Brown (Brigdet Fonda)

7. Elle Driver - Kill Bill 1-2. (Daryl Hannah)

8. Bridget von Hammersmark - Becstelen Brigantyk (Diane Kruger)

9. Jackie Brown - Jackie Brown (Pam Grier)

10. Gogo Yubari - Kill Bill 1. (Chiaki Kuriyama)

Ritkán foglalkozunk valóságshow jellegű műsorral, most azonban muszáj lesz. Ahogy az RTL Klub is bejelentette a maga "sorozat reality"-jét, majd megláttam az alábbi epizódot a "What happens in Kavos" című csodából, két dolog jutott eszembe: 1) kurvára le vagyunk maradva és ez lehet nem is baj; 2) ebbe az irányba tartunk. Akinek van türelme, böngéssze a related videos-t a Youtube-n, de igazából elég belekattintani pár részbe, a lényeg gyorsan kiderül.

Ordenáré viselkedés, Kavos gyarmatosítása buli céljából, nagyon sok vérrel, hányással és nemi betegséggel kikövezve. Nem kezdem el a "mi is voltunk fiatalok" dumát és nem csak azért, mert még mindig azok vagyunk, hanem azért is, mert nem szeretném, hogy hegyibeszéd szaga legyen ennek a posztnak, ráadásul prűdek sem vagyunk. A filmben szereplő fiúk-lányok azért utaznak Kavosba, hogy jól megbasszák őket. Az sem baj, ha előtte-utána magatehetetlenek. Nice. Sajnos szomorú a realitás, miszerint a világ egyik vezető hatalmának leszármazottai csámpásabb és slamposabb, mint mi vagyunk, ráadásul tenyérbemászó a vörösre sült képük is. Tulajdonképpen irreleváns is, hogy vezető hatalom gyermekei, vagy sem. Én sem eltartott kisujjal ötórai teázom, de azért kiakasztó érezni, hogy elkerülhetetlen, hogy ne ez legyen az általános mérce, avagy a szórakozás szinonimája, ami azért erős. Bocsánat, nincs illúzióm: már az. Hol vannak már az általános iskolai lassúzások...

Na, ennyit a szar újratermelődéséről.... lehet valakinek tippeket adtam? :)

Van létjogosultsága a Gyűlölt ellenségeink blognak!

Nektek is hiányzott? Vagy nektek sem hiányzott? Nagyjából ideje eldönteni, hiszen a jó öreg Arnie visszatért a mozikba és már nem a globális felmelegedés, vagy Kalifornia vízhiánya ellen száll harcba, hanem ismét a rosszfiúkat rúgja (lövi) seggbe. Ha a hírek igazak, az ex-kormányfő újrakezdte a gyúrást, bár ez sokat nem segít azon, miszerint közben az asszonya pedig beadta a válókereset ellene. Jó, mondjuk nem kell gyereket csinálni a házvezetőnőnek és nincs ez a hajcihő. (Az idegenben született gyermek mondjuk már a 10. évét is betöltötte, de ez csak lábjegyzet...)

Szóval sok fronton harcol az egykori Mr. Universe, melyből egyet, a kaliforniai megszorító csomagot utódjára pottyantotta, hogy minden erejével filmes karrierje újraépítésére törekedhessen. Mozikba kerülő új filmjében egy sheriff bőrébe bújik, de a Koreából importált Jee-woon Kim rendező (Két nővér, Keserédes élet) neve ellenére nekem a plakáton feltűnő Johnny Knoxville eléggé zsé kategóriájúvá teszi az osztrák tölgy visszatérését, így első blikkre picit féltem őt....

Nagy kérdés, hogy az idén 66. évét betöltő Arnoldnak milyen esélye lesz erre, hiszen Stallone cimborája hiába nyújtott neki segítő jobb kezet az Expandables 2-vel, valahogy úgy érzem, Arnie-ra nem (lesz) vevő korunk fiatalsága. Míg mi anno jókat mosolyogtunk klasszikus egy mondatos frázisain (pl. "Ereszd le a gőzt, Bennett!", vagy: "Hasta la vista, baby"), valamint egyszemélyes akcióin (kard, ököl, gépfegyver), addig a 21. század már nem az egyszemélyes hadseregeket helyezi középpontba. Kivétel Liam Neeson, akinek ez lett a menekülési útvonala, bár neki sem rabolhatják el minden évben a lányát.

Szóval Arnold, mivel is engedjelek utadra? Aggódom érted. Valahogy úgy érzem, a fekvenyomó padon kevesebb gondod lesz, mint a vásznon, ettől függetlenül én nem mondtam le rólad. Viszont nagy kár lenne, ha sorszámot tépnél és sorba állnál a közröhejért. Nicolas Cage már ott van (rendre visszaáll a sorba), az ő filmjeit már a családtagjai sem nézik meg. Hagyjuk a jövőt, hiszen dicső a múlt, nosztalgiázzunk és szedjük össze Arnold 10 legjobb alakítását.

TOP10 Arnold Schwarzenegger-film EVÖR:

1. Kommandó (Commando) (1985)
2. Terminátor (The Terminator) (1984)
3. Az emlékmás (Total Recall) (1990)
4. Terminátor 2 - Az ítélet napja (Terminator 2 – Judgement Day) (1991)
5. Vörös zsaru (Red Heat) (1988)
6. Ragadozó (Predator) (1987)
7. Menekülő ember (The Running Man) (1987)
8. Conan, a barbár (Conan the Barbarian) (1982)
9. Ikrek (Twins) (1988)
10. Ítéletnap (End of Days) (1999)

Ennél van jobb? 100% színészet!

Az új single egy új Depeche Mode korszak kezdetét jelenti. Végre ismét dús hangzás, de a lassú, balladisztikus dal fájdalmasan tépi fel a kétes értékű, Dave Gahan szóló próbálkozások okozta, még be sem gyógyult sebeinket. Szép dal, de érthetetlen, hogy ezt szánták nyitó slágernek! Nem az ilyen dalok miatt formáztuk cukros vízzel kockára a hajunkat 88-ban.
A single B oldalán egy a felületes hallgató számára a korábbi DM slágerek hangzását idéző, elektronikusan hangszerelt dalt is kapunk. Nem volna gond vele, szerethető, mint a nyolcvanas évek, de a hangzást már megint mintha egy békásmegyeri AMIGA fan clubban, joystickkal kattintotta volna ki két átlag user egy Super Cars verseny után.

Középszerű teljesítmény, ami azonban akár reménykedésre is adhat okot, hiszen a DM nyitó single-ök alapján eddig még SOSEM következtethettünk arra, ami utánuk következett, gondoljunk csak a Personal Jesus, Wrong, Dream On, I Feel You, Barrel Of a Gun c. dalokra. Mind hideg/meleg zuhany volt a DM rajongók számára, amelyeket aztán hangzásukban teljesen eltérő albumdalok követtek. Reménykedjünk.

(Mivel mindenhonnan törölték a 2 dalt, így mi sem erőltetjük a leközlésüket.)

Bizonyára már minden filmrajongó tudja, hogy februárban a magyar mozikban is bemutatásra kerül a Hitchcock című film, mely egy eddig el nem mesélt szerelmi történetet helyez középpontba, a világ egyik legismertebb rendezőjének, az ijesztgetés nagymesterének, Alfred Hitchcock-nak (Anthony Hopkins) és feleségének, Alma Reville-nek (Helen Mirren) kapcsolatát.

A film a a Psycho című klasszikus készítésének időszakába kalauzol el minket, mely film óta tudjuk, mit kockáztatunk a zuhanyfüggöny elhúzásával... Az életrajzi film bemutatójára az első 5 jó választ adó páros jegyet nyerhet.

KÉRDÉS: Melyik évben született az eredeti Psycho című mű? A válaszokat az overdrive@b-oldal.hu emailcímre várjuk. Határidő: Január 31.

A vetítés helyszíne: Aréna Pláza
Időpontja: 2013.02.06. (szerda) 19:00

Rohan a világ előre, de én emlékszem még 2011-re, melynek egyik zenei meglepetése és egyedi megszólalása szerintem Occam-hoz, alias Lázár Tibihez (Zagar, DJ  Bootsie Trió) volt köthető, hiszen a zenész My Rorschach című albuma parádésra sikeredett. Occam a kiváló szakmai kritikák bezsebelése mellett az albumot pár alkalommal élőben is bemutatta zenekari formációjával, melynek "élén" - ahogy az albumon is szereplő - Hodosi Enikő, a NEO énekesnője állt. A My Rorschach album megjelenése után nem sokkal Tibi és Enikő bejelentették, hogy a közös munkát folytatják és Enikő szóló albumára fognak koncentrálni. Enikő is művésznév mögé bújt és Manoya név alatt tavaly kiadta a Hundred Arms című albumát, melynek munkálataiban Lázár Tibi vállalta a produceri feladatokat, a hangszerelést pedig közösen végezték.

A Hundred Arms album szerintem a My Rorschach kistestvére, hiszen Enikő hangja ugyanolyan csodásan vág utat magának, néha szomorúan, néha álmodozóan, miközben a hallgatónak igazi műfaji címkéket nem kell keresgélnie, hiszen az album saját univerzumot teremt. Szerintem érdemes nem dalonként hallgatni az korongot, a teljes lemezt egységként kell kezelni és szánni rá elég időt, végighallgatva, lehetőleg fülesben. Szerintem csak így jön ki az ív, azaz a lemez nem egyszerűen "csak" melankolikus dalok összessége, hiszen van itt kísérleti elektronika, pop, vagy folk ("Holy drogs"), sőt a "When she closes her eyes" behozza a dark hangulatot is. A lemezt nyitó "Earth calling Humans" mellett nekem ez a dal a kedvencem, lehet azért mert engem picit emlékeztet a Pink Floyd "Set the controls for the Heart of the Sun" című dalára.

A Hundred Arms nem "fesztivállemez", így az várható, hogy a "kevesebb néha több elvet" alkalmazva csak pár koncerten lesz bemutatva, melynek első és egyben kiemelt állomása a február 2-i Trafó lemezbemutató koncert, mely speciális este lesz, érzem, hiszen egy munkahetet követő szombat estén végre el lehet majd veszni Manoya univerzumában. A koncerten Kovácsovics Dávid, Hock Ernő, Kiss Árpád és Lázár Tibor lesznek Enikő zenésztársai, sőt, az esemény néhány meglepetés vendéget is ígér. Megyünk.

Minden magára valamit is adó zenei blog, portál megírta, hogy feloszlott a The Mars Volta. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a kísérő zenészeket összeverbuváló kreatív páros, a zenéért felelős Omar Rodriguez-Lopez és dallamokat, szöveget szállító Cedric Bixler-Zavala útjai kéttéváltak. Cedric szerint azért, mert Omar nem hívta, a saját projektjeire koncentrál. Omar nyilatkozatait nem olvastam, lehet, hogy még nem is nyilatkozott, de gondolom neki is van egy olvasata és annak is okai, hogy miért nem hívta Cedric-et, miért nem turnézott többet az új lemezzel a Volta. Egyikük sem lehet könnyű ember. Egy biztos, a páros nem dolgozik együtt, jelen állás szerint nem is fog.

Mit jelent ez nekünk?

Leszögezem, úgy írom ezeket a sorokat, hogy hatalmas Volta rajongónak vallom magam, kb 2003 óta. A sok-sok stílust reprezentáló tengernyi kedvencem között ők voltak azok, akikben teljes mértékben megtaláltam azt, amit a zenékben keresek, ami a legnagyobb örömet tudja okozni, legyen az lemezhallgatás vagy koncertlátogatás. Ha meg kellene nevezni A kedvencet, hát ők azok.

Felfoghatjuk mi rajongók ezt az egész hírt úgy is, mint egy lesújtó katasztrófát, a legrosszabb hírt, ami érkezhet Omar-ék háza tájáról. Szerintem nem az. A Noctourniquet lemez és az, hogy nem turnéztatták meg rendesen, már éreztette, hogy nem működhet minden úgy, mint korábban. Omar alig-alig gitározik a lemezen, legalább is ahhoz képest, amit megszoktunk. Egy házasságban is eljöhet az a pillanat, amikor a válás a legjobb megoldás mindenkinek, kiváltképp a gyerekeknek, amik jelen esetben mi lennénk, a rajongók. Így egy boldog hetet lehetünk apánál, egyet anyunál.

Az At the Drive-in-ről sem gondoltam volna soha, hogy összeállnak, s láss csodát. Nincs kizárva, hogy lesz még The Mars Volta lemez vagy koncert, ezt bízzuk a sorsra meg a két El Paso-i faszira. El kell fogadni, hogy addig nekünk se lenne jó ez, amíg nekik nem. Inkább választom azt, hogy legenda lesz belőlük, a zenetörténeti lexikonokba a banda ünnepelt hősként és kiindulási alapként lesz emlegetve, akikre mindig jó lesz visszaemlékezni, mint a múlt nagyszerű lemezeire, zenekarára. Nem örülnék annak a folytatásnak, hogy egy konfliktusokkal teli és felejthető kreatív produktum elhomályosítsa mindazt, amit eddig felépítettek. Mert nem jó dolog a hőseidben csalódni. A csúcson kell visszavonulni, veretlenül. Szerintem ezt ők is így látják. Ennek örülni kell.

Én így akarok rájuk emlékezni: 

Szimpatikus, céges buliban elegáns megjelenésű, hétvégén fia vasárnapi baseball mérkőzésén büszkén feszítő családapa, akire ráadásul feszül a Batman-ruha. Mondjuk a hajába zselés kézzel illene beletúrni... Szóval ő lenne Bruce Wayne, kinek fizimiskája Adam West, Michael Keaton, Val Kilmer, George Clooney és Christian Bale arcvonásaiból lett összeillesztve. Hiába bőregér, ha élő személy lenne, bármilyen sorozatban játszhatna amerikai szenátort.

Az Öltöző blog elindulása engem is megihletett, így egy kicsit könnyedebb téma felé kalandoztam és elkezdtem a labdarúgással így-úgy-amúgy érintkező zenészek képeit keresgélni. Ez lett a végeredmény:

Bob Marley (gumistoplisban) a salakon kibillenti az ellenfelet az egyensúlyából

Rod Stewart elemi erővel vágja a labdát a közönség soraiba

A Depeche Mode kegyetlenül meccsel meg az ismeretlen kékekkel

Szeles csapatkép Pink Floyd tagokkal

Queen és az ifjú Maradona, 1981-ben Argentínában

Nem-nem. Nem Paul Scholes. Hanem Mick Hucknall a Simple Red-ből!

Robbie Williams összpontosít emelgetés közben

George Best, Elton John és a narancssárga tréningruha

Robert Plant fecskében, felhúzott zokniban

Csupán 27 évet élt, így alkotói korszaka is nagyon rövid időt ölelt fel, mégis az egyik legnagyobb hatású női énekesnek tartják Janis Joplint, aki január 19-án 70 éves lett volna. A blues-rock énekesnő teljes karrierjét (sajnos szó szerint is) átitatták szenvedélybetegségei, így ahogy a zsenikkel lenni szokott, nem bírt beilleszkedni a társadalomba (otthagyta az egyetemet, drogozott, kommunában élt, stb.). 1970-ben érte el végzete, így utolsó (Pearl című) albumának kiadását már nem is élhette meg. 

Bár szenvedélyei legyőzték, így tragikusan rövid időt kaphattunk belőle, legendája tovább ragyog, dalaiból pedig árad a erő és az odaadás, melyet 2013-ban is csak szenvedéllyel tudunk hallgatni. Születésének kerek évfordulójára, egy pótolhatatlan zenei géniuszra emlékezve összeszedtünk 10 dalt, melyek halhatatlanná teszik az énekesnőt. Micsoda ösztön, micsoda szenvedély, elképesztő időszak lehetett...

TOP10 Janis Joplin-dal EVÖR:

1. Piece of My Heart

2. Mercedes Benz

3. Cry Baby

4. Summertime

5. Me and Bobby McGree

6. Try

7. Move over

8. To Love Somebody

9. Ball and Chain

10. I need a man to love