No comment: tudatos fogyasztó, aki a piaci bevásárlási listára az elektronika miatt teszi fel a zöldséget és a gyümölcsöt. Avagy Teardrop, egy picit másképp.

A legtöbben talán ezt az albumot tartjuk az életmű csúcsának. A népszerűségben áttörést jelentő Music for the Masses fogadtatását látva a fiúk egyszeriben rácsodálkoztak, hogy ők már világsztárok, a Violator idején pedig már úgy is viselkedtek. Bár a gitár használatát már megpendítették (bocs) ezt megelőzően is, és majd a szakállas Dave-vel sokkoló Songs of Faith and Devotionnál fog kiteljesedni, a az elsőként kislemezre kimásolt Personal Jesus határozottan új irányt jelöl ki: az ártalmatlan szintipopot meghaladó, tradicionális műfajokkal (country, blues) kacérkodó alappal a Depeche Mode egycsapásra újraértelmezte magát. Szinte hihetetlen, de az Enjoy the Silence-t Martin egy amolyan kis prüntyögős balladának szánta, saját éneklésre, s csak Alan Wilder mutatott rá, hogy dehogyis, egy tökös, lüktető beat kell alá – és kész is lett a zenekar legnagyobb himnusza. Ez a két sláger azóta a legismertebb, az együttest legegyértelműbben beazonosító két dalává vált, a koncertek tömeghipnózist előidéző csúcspontja. Mi, az elvakultabbak persze simán elbírnánk képzelni egy show-t kizárólag másodvonalbeli, uram bocsá’ B-oldalas dalokból, a tömegeknek szóló zene azonban most már mindig ez marad, bármilyen lemezt is készítsenek a srácok a következő években. Félreértés ne essék, nem „divatmode-os”-ozni akarok itt, a Violator számomra is tökéletes album, méltán lett belőle ikonikus korong. A Policy of Truth szerintem a fenti kettő szintjére is felér, a World in My Eyes elvarázsol, a Halo titkos jelöltem a minden idők legjobb DM-dalai közé.

Minden albumra azt szokás mondani, hogy mélyebb, letisztultabb, érettebb (karcosabb) stb. anyag az előzőeknél, de a Violator esetében valóban a laikusabbak számára is észrevehető, mennyire meghaladták korukat a stúdiómunkákban. Az elektronika sejtelmesen pattogó hangjai, ellenpontként megannyi lágy dallam. Ezt követően a Depeche Mode már soha többé nem lesz az, ami volt, mert egyre jobban eluralkodik rajtuk a torz zörejek – Wilderrel még profi, később egyre inkább önismétlő – használata, egyfajta rockosodás, ahogy ’93-ban gondoltuk. Dave Gahant a Violatour koncertállomásain (amelyekből meglepő módon kimaradt Budapest) láthatta a közönség utoljára sima arcú huszonéves fiúnak. Ez persze nem baj, a Föld forog, a zenevilág azóta is változik, a Depeche Mode pedig a mai napig még feketében is a legizgalmasabb színfoltja.

Az alább halható Personal Jesus egy akusztikus verzió, semmi köze ahhoz a stadionokat széttépő himnuszhoz, amit az albumról ismerünk, én viszont ezt hallottam gyerekként először, s ezzel szerettem bele ebbe az egész őrületbe. Köszönöm, hogy elmondhattam... :)

B-oldal: Három album után vagytok, ráadásul azon szerencsések között, akik nem csak dalokkal, hanem komplex, egész lemezt megtöltő anyagokkal tudnak jelentkezni? Csőben van-e már az újabb lemez, avagy ti is inkább az EP vonal felé húztok?

Markó Ádám: Az EP-nek azt gondolom nincs értelme. Májusban kijövünk egy új dallal és egy klippel mely előszele lesz az új anyagnak. A zenekar jövő januárban kezdi felvenni 4. lemezét, melyet a 10 éves jubileumi koncerten fogunk bemutatni.

B-oldal: Az ilyen bonyolult szerkezetű zenéknél mindig kérdés, hogy születnek a dalok. Nálatok hogy zajlik a folyamat?

Markó Ádám: Alapvetően a két szerző Kertész Márton és Cséry Zoli, ők hozzák az ötleteket, témákat , riffeket és azután mi is hozzárakjuk a magunkét az Attilával, és közös jammelés, és próbálgatás után nyerik el végleges formájukat a dalok.  A legnagyobb hangsúlyt magukra dalokra, témákra és refrénekre fordítunk, mindenféle öncélú maga mutogatást alárendelve a zenének.

B-oldal: Milyen érzés itthon és miben más külföldön koncertezni?

Markó Ádám: A zenekar egy komoly űrt tölt be a hazai és külföldi zenei életben egyaránt . A műfaji sajátosságaink ellenére komoly közönségbázis alakult ki a banda körül itthon is , többnyire teltházas, nagysikerű koncertjeink vannak, nincs semmi okunk a panaszra. A hazai pálya mindig más érzésekkel szolgál. A külföldi karrier megint egy más dolog, határtalan és rengeteg lehetőség van benne és óriási érzés amikor a világ más pontjain ismerik a zenekar nevét és zenéjét. Mindkettőnek megvan a saját maga bája és szépsége.

B-oldal: 2012-ben és 2013 elején is nagyon sok pozitív kritikát kaptak, a világ összes pontjáról. Ezekre alapozva szerintetek hova futhat ki a 2013-as év? Mi az idei célotok?

Markó Ádám: Az 3. lemez sikerei világszerte komoly lavinát indítottak el. Ez már megmutatkozik az idei koncertek számán. Egy tavaszi és egy őszi EU turné valamint fesztivál fellépések Indiában és Izraelben ahol azelőtt még nem jártunk. Nagyon komoly év lesz. A célunk nem kevesebb mint tovább folytatni ezt a menetelést és minél többet koncertezni és megismertetni a zenénket egyre több helyen.

B-oldal: Várható-e, hogy az elektronika nagyobb szerepet kap a zenétekben?

Markó Ádám: Amilyen zenei evolúciós folyamaton mentünk keresztül, simán el tudom képzelni.

B-oldal: A jó külföldi visszajelzések alapján gondolom ti is álmodoztok és eljátszotok merészebb gondolatokkal is. Mi az álmotok, hova juthat el és hova szeretne eljutni a Special Providence?

Markó Ádám: Mi eddig mindent szép fokozatosan értünk el, egyetlen lépcsőt sem hagytunk ki a fejlődési szakaszunkból és ez egy biztos alapot nyújt. A hosszabb távú cél az, hogy a Special Providence világszerte ismert és meghatározó zenekara legyen ennek a műfajnak.

B-oldal: Gondoltatok-e már olyan albumra, mely minden dalában más énekelne? Egyáltalán a Tanka Balázzsal készült dal sikere óta gondolkodtok-e további énekes dalokon?

Markó Ádám: A zenekar lemezein már hagyomány, hogy egy énekes dal is szerepel rajtuk.  Ez így is marad. A zenekar azért sikeres mert olyan instrumentális zenét játszik mely nem igényel énekest a  sikerességéhez. Rengeteg énekes produkció van, már nem lehet megkülönböztetni őket, amit mi csinálunk és amit mi kitaláltunk magunknak abból kevés van nemcsak itthon, világszerte. A hallgatók nem tesznek különbséget instrumentális és énekes produkció között, ha az hatással van rájuk,ha valami egyedi történik a színpadon, erőt és energiát  kapnak.

B-oldal: Hogy kell elképzelni a japán koncertjeiteket? Alacsony japán progrock rajongók szorongatják a jegyeiket és toporzékolva várják a magyar progrock bandát?

Markó Ádám: Fantasztikus hangulat és rajongás a közönség részéről, akik már felkészülve érkeztek a koncertekre, rendesen énekelték a témákat és megismerték a dalokat. Elképesztő élmény volt, olyan sikeres volt a turné hogy vissza is hívtak minket 2014-ben egy nagyobb szabású turnéra.

B-oldal: Mit várhatnak a magyar rajongók? Nemsokára szerepeltek az MR2 Akusztikban, de azon kívül lesz-e valami "szpeciális" megmozdulás?

Markó Ádám: Folyamatosan koncertezünk itthon, március 15-én a Dürerben, áprilisban EU turné aztán június 5-én az A38-on koncertezünk. Mivel az MR2 Akusztikot csak 30 szerencsés ember hallhatja majd, ezért tervezzük hogy május elején csinálunk egy nyilvános akusztik koncertet. Minden infó megtalálható a zenekar Facebook oldalán majd.

B-oldal: Érdekes szinten mozogtok, hiszen ez a zenei stílus szerintem eleve nem tud mainstream lenni, viszont növekszik a rajongótáborotok és a külföldi sikerek előbb-utóbb nyilván idehaza is jobban beszűrődnek. Ráadásul gondolom ti is annak örültök, ha sok emberhez jut el a zenétek. Hogyan látjátok ezt a kettősséget? Megmaradnátok a szakmai sikerek és a hangos klubkoncertek mellett, vagy arra vártok, hogy tiétek legyen az aréna és a stadionok?

Markó Ádám: Már beszűrődtek a külföldi sikereink. Mit mondtam a hazai helyzetünk kiváló, instrumentális zenekarként 400-500 ember jár a koncertjeinkre. Ez még mainstream szinten is ritka itthon. Ez külföldön nyilván hatványozottan így működik és nagyon boldogok vagyunk ettől. Megyünk tovább azon az úton amit kijelöltünk magunknak és dolgozunk azért hogy a Special Providence a műfaj egyik meghatározó zenekara legyen világszerte.

Depeche Mode visszatekintő sorozatunk második epizódja a zenekar bemutatkozó lemeze, a Speak & Spell.

Ez az az album, amit ennyi év távlatából és a fölé magasodó életmű árnyékában már csak egy elnéző mosollyal az arcunkon szoktunk szóba hozni. Pedig bármelyik, húsz éves taknyosokból álló, éppen induló zenekar kezét lábát tenné össze a mai napig, ha egy ilyen belépőre futná nekik! A kor egyik markáns szintipop naívája, afféle időutazás újromantikába. Rajta rögtön egy Just Cant Get Enough, amit a zenekar azóta sem bír maga mögött hagyni és talán többször kellett már élőben előadniuk, mint a Personal Jesust, valamint említésre érdemes ’eighties DISCO’ táncmulatságot sem szokás rendezni nélküle. A Dreaming Of Me című bemutatkozó sláger pedig pont a napokban lépett egy év híján Krisztusi korba (32 éves volt február 20-án). Megannyi báj és sziporka.
A kis könnyed limók mellett persze azt is vegyük észre, hogy néhány valóban depesmódos dalnak nevezhető tétel is rátévedt a bemutatkozó albumra. Gondolok itt a Puppets és a legendás Photographic című darabokra. Utóbbi ugyan még csak embrionális formában, himnikus kiteljesedése néhány turnéval később, élőben következett be, de azt minden depeses megemlegette.

Végezetül vessünk egy pillantást a valaha készített legértelmezhetetlenebb (+ legrosszabb) albumborítójára is: Nils Holgersson mélyhűtött Márton gúnárja. És hallgassuk meg hozzá a világ utolsó jókedvű Depeche Mode dalát is..

Azt nem mondjuk meg, ki lesz a pápa, de azt megmondjuk, kik nyerik az Oscar-díjakat 2013-ban, a 85. díjátadón. Nem vagyok Oscar-szakértő és mindazonáltal, hogy jó muri, nem igazi értékmérőnek, inkább a film ünnepének tekintem, melyen ha előkerül pár kevésbé ismert arc, vagy kevésbé promózott történet, én már örülök. Így vagyok idén a Messzi dél vadjai-val, mely egyáltalán nem tetszett, de örülök, hogy a Sundance fesztiválról ilyen nagy utat tudott megtenni egy művészfilm. Ugyanígy vagyok Michael Haneke-vel, aki egy meg nem értett zseni, az Arany Pálma után talán most végre megkapja a megérdemelt szobrát is és a sok felszínt kapargató hírforrás utánanéz életművének és bemutatja azt az érdeklődőknek. Zseni a pali, remélem a rendezést és a legjobb film + külföldi film kombót is elviszi a Szerelem című filmje. (Álom lenne, ha még a forgatókönyvet is díjaznák, de azt csukott szemmel is a Zero Dark Thirty kapja, fel sem kell olvasni a többi jelöltet.)

Kifejezett ellendrukkere vagyok a Pí-nek és a Lincoln-nak, mely 2 direct-to-Oscar-film és az ilyeneket én nagyon nem szeretem, izzadtságszagú. Drukkolok a nagyon szórakoztató és egyben drámai Napos oldal-nak, eközben semleges vagyok a Zero Dark Thirty és az Argo filmekkel kapcsolatban, amik inkább ne nyerjék túl magukat, mert azért túlzásnak tartanám, ha ez a két film többszörös Oscar-díjas lenne... A látványvilágon, a vágáson, a zenén, a betétdalon felőlem szétmarcangolhatják magukat A hobbit, a Skyfall, vagy éppen a Zero Dark Thirty című dolgozatok, nyilvánvaló, hogy nem gyenge szakemberek dolgoztak ezeken a filmeken (is), riszpekt nekik.

Ja, és Jean-Louis Trintignant hogy nem jelölt a Legjobb férfi főszereplő kategóriában? Érthetetlen. Szóval a felhozatal véleményem szerint felemás, valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy bár voltak jó filmek, kevés volt a már megszületésekor legendásnak érezhető alkotás 2012-ben. (A Flight például tényleg jelölt, vagy csak valaki bolondozik?)

Megpróbáltam megtippelni, illetve kiszurkolni, hogy az egyes kategóriákban ki fog nyerni, látható, hogy én és az Akadémia pár kategóriában külön ligában játsszunk. A kategóriák címére kattintva eléritek a szavazást is, így részt vehettek a jóslásban és a drukkolásban is, aztán meglátjuk, mi válik be az okoskodásunkból.

FEKETE = az Oscar-t szerintem nyerni fogja
KÉK = neki drukkolok :) (ahol csak kék van, ott megnyeri a "kedvencem")

A legjobb film (Best Picture)

• Szerelem (Amour)
• Az Argo-akció (Argo)
• A messzi dél vadjai (Beasts of the Southern Wild)
• Django elszabadul (Django Unchained)
• A nyomorultak (Les Miserables)
• Pi élete (Life of Pi)
• Lincoln
• Napos oldal (Silver Linings Playbook)
• Zero Dark Thirty

A legjobb férfi főszereplő (Actor in a Leading Role)

• Bradley Cooper (Silver Linings Playbook)
• Daniel Day-Lewis (Lincoln)
• Hugh Jackman (Les Misérables)
• Joaquin Phoenix (The Master)
• Denzel Washington (Flight)

A legjobb női főszereplő (Actress in a Leading Role)

• Jessica Chastain (Zero Dark Thirty)
• Jennifer Lawrence (Silver Linings Playbook)
• Emmanuelle Riva (Amour)
• Quvenzhané Wallis (Beasts of the Southern Wild)
• Naomi Watts (The Impossible)

A legjobb férfi mellékszereplő (Actor in a Supporting Role)

• Alan Arkin (Argo)
• Robert De Niro (Silver Linings Playbook)
• Philip Seymour Hoffman (The Master)
• Tommy Lee Jones (Lincoln)
• Christoph Waltz (Django Unchained)

A legjobb női mellékszereplő (Actress in a Supporting Role)

• Amy Adams (The Master)
• Sally Field (Lincoln)
• Anne Hathaway (A nyomorultak (Les Miserables)
• Helen Hunt (A kezelés (The Sessions)
• Jacki Weaver (Silver Linings Playbook)

A legjobb rendező (Directing)

• Michael Haneke - Szerelem (Amour)
• Benh Zeitlin - A messzi dél vadjai (Beasts of the Southern Wild)
• Ang Lee - Pi élete (Life of Pi)
• Steven Spielberg (Lincoln)
• David O. Russell (Silver Linings Playbook)

A legjobb animációs film (Animated Feature Film)

• Merida, a bátor (Brave)
• Frankenweenie
• ParaNorman
• The Pirates! Band of Misfits
• Wreck-It Ralph

A legjobb látvány (Visual Effects)

• The Hobbit: An Unexpected Journey - Joe Letteri, Eric Saindon, David Clayton, R. Christopher White
• Life of Pi - Bill Westenhofer, Guillaume Rocheron, Erik-Jan De Boer, Donald R. Elliott
• Marvel’s The Avengers – Janek Sirrs, Jeff White, Guy Williams and Dan Sudick
• Prometheus – Richard Stammers, Trevor Wood, Charley Henley, Martin Hill
• Snow White and the Huntsman – Cedric Nicolas-Troyan, Philip Brennan, Neil Corbould and Michael Dawson

A legjobb kosztüm, jelmeztervezés (Costume Design)

• Anna Karenina (Jacqueline Durran)
• A nyomorultak (Les Miserables) (Paco Delgado)
• Lincoln (Joanna Johnston)
• Mirror Mirror (Eiko Ishioka)
• Hófehér és a vadász (Snow White and the Huntsman) (Colleen Atwood)

A legjobb smink, maszk (Makeup and Hairstyling)

• Hitchcock (Howard Berger, Peter Montagna, Martin Samuel)
• A hobbit – Váratlan utazás (The Hobbit: An Unexpected Journey) (Peter Swords King, Rick Findlater, Tami Lane)
• A nyomorultak (Les Miserables) (Lisa Westcott, Julie Dartnell)

A legjobb művészeti rendezés, látványtervezés, díszlet (Production Design)

• Anna Karenina (Sarah Greenwood (Production Design), Katie Spencer (Set Decoration)
• A hobbit – Váratlan utazás  Dan Hennah (Production Design); Ra Vincent and Simon Bright (Set Decoration)
• A nyomorultak (Les Miserables) Eve Stewart (Production Design); Anna Lynch-Robinson (Set Decoration)
• Pi élete (Life of Pi) David Gropman (Production Design); Anna Pinnock (Set Decoration)
• Lincoln Rick Carter (Production Design); Jim Erickson (Set Decoration)

A legjobb zene, filmzene (Music, Original Score)

• Anna Karenina (Dario Marianelli)
• Az Argo-akció (Argo) (Alexandre Desplat)
• Pi élete (Life of Pi) (Mychael Danna)
• Lincoln (John Williams)
• 007 - Skyfall (Thomas Newman)

A legjobb hang, hangkeverés (Sound Mixing)

• Az Argo-akció (Argo) - John Reitz, Gregg Rudloff, Jose Antonio Garcia
• Les Misérables - Andy Nelson, Mark Paterson, Simon Hayes
• Pi élete (Life of Pi) - Ron Bartlett, D.M. Hemphill, Drew Kunin
• Lincoln - Andy Nelson, Gary Rydstrom, Ronald Judkins
• 007 - Skyfall - Scott Millan, Greg P. Russell, Stuart Wilson

A legjobb betétdal (Music Original Song)

• “Before My Time” Chasing Ice
• “Everybody Needs A Best Friend”  Ted
• “Pi’s Lullaby” Pi élete
• “Skyfall” 007 - Skyfall
• “Suddenly” A nyomorultak

A legjobb hangvágás, hang (Sound Editing)

• Argo – Erik Aadahl, Ethan Van der Ryn
• Django Unchained – Wylie Stateman
• Life of Pi - Eugene Gearty, Philip Stockton
• 007 - Skyfall - Per Hallberg, Karen Baker Landers
• Zero Dark Thirty - Paul N.J. Ottosson

A legjobb külföldi film (Foreign Language Film)

• Szerelem (Amour) (Ausztria)
• Kon-Tiki (Norvégia)
• No (Chile)
• A Royal Affair (Dánia)
• War Witch (Kanada)

A legjobb vágás (Film editing)

• Az Argo-akció (Argo) (William Goldenberg)
• Pi élete (Life of Pi) (Tim Squyres)
• Lincoln (Michael Kahn)
• Napos oldal (Silver Linings Playbook) (Jay Cassidy, Crispin Struthers)
• Zero Dark Thirty (Dylan Tichenor, William Goldenberg)

A legjobb fényképezés, operatőr (Cinematography)

• Anna Karenina (Seamus McGarvey)
• Django elszabadul (Django Unchained) (Robert Richardson)
• Pi élete (Life of Pi) (Claudio Miranda)
• Lincoln (Janusz Kaminski)
• 007 – Skyfall (Skyfall) (Roger Deakins)

A legjobb forgatókönyv (Writing / original screenplay)

• Amour – Michael Haneke
• Django Unchained – Quentin Tarantino
• Flight - John Gatins
• Moonrise Kingdom - Wes Anderson & Roman Coppola
• Zero Dark Thirty – Mark Boal

A legjobb adaptált forgatókönyv (Writing – Adapted Screenplay)

• Argo –  Chris Terrio
• Beasts of the Southern Wild – Lucy Alibar & Benh Zeitlin
• Life of Pi - David Magee
• Lincoln - Tony Kushner
• Silver Linings Playbook – David O. Russell

Kategóriák, melyeknél pofátlan lenne tippelni, mert fogalmam sincs az egészről:

A legjobb rövidfilm (Short Film / Live Action)

• Asad – Bryan Buckley, Mino Jarjoura
• Buzkashi Boys - Sam French, Ariel Nasr
• Curfew - Shawn Christensen
• Death of a Shadow (Dood van een Schaduw) – Tom Van Avermaet and Ellen De Waele
• Henry – Yan England

A legjobb animációs rövidfilm (Short Film Animated)

• Adam and Dog - Minkyu Lee
• Fresh Guacamole PES
• Head over Heels – Timothy Reckart, Fodhla Cronin O’Reilly
• Maggie Simpson in “The Longest Daycare” – David Silverman
• Paperman – John Kahrs

A legjobb rövid dokumentumfilm (Documentary Short)

• Inocente (Sean Fine, Andrea Nix Fine)
• Kings Point ((Sari Gilman, Jedd Wider)
• Mondays at Racine (Cynthia Wade, Robin Honan)
• Open Heart (Kief Davidson, Cori Shepherd Stern)
• Redemption (Jon Alpert, Matthew O’Neill)

A legjobb dokumentumfilm (Documentary Feature)

• 5 Broken Cameras (Emad Burnat, Guy Davidi)
• The Gatekeepers
• How to Survive a Plague
• The Invisible War
• Searching for Sugar Man

Közeleg az új Depeche Mode album, ezért ma megszegem a közel egy éve tartó Depeche Mode-ot NEM hallgatási moratóriumomat, elő fogom venni az összes korábbi albumukat újra! A legkedvesebb albummal kezdem: Some Great Reward.

Nem, nem a Black Celebration, hanem EZ az első album, ahol már komolyan kellett venni az egyre gyakrabban feketébe öltöző kefehajúakat. Az egyik legfontosabb állomás, ének, szöveg és sötét, ipari hangzásvilág olyan erőteljes detonációt okozó kombinációja, ami a mai napig indokoltan párásítja minden öreg depeses róka tekintetét. Rögzíteném: a világ legjobb albumáról beszélünk! Olyan telitalálat, amilyet maga a zenekar is „csak” megközelíteni tudott már a későbbiekben, egyéb bandák pedig egyszerűn el sem láttak még idáig soha. A korongot kísérő turné keretében a fiúk a Magyar-Osztrák határnál lépik át először a vasfüggönyt és vetik el a Volán pálya gyepén a hazai rajongás magjait.

Mutatnám, hogy ebben a pillanatban mi tetszik leginkább a lemezről, de kutya nehéz dolgom van. Something To Do, Lie To Me, Stories Of Old, If You Want, Blasphemous Rumours. Ezekből a legendákból csak úgy süvölt a hamisítatlan Depeche Mode atmoszféra és életérzés. Ugyan miféle ember tudna választani egy ilyen hibátlan menüből? És akkor még a 3, mára némileg már megkopott, de közismert slágert (a didaktikus People Are People-t, túlfűtött Master And Servant-et, ami ezen sorok írójának legelső kis kedvence volt egy korabéli rádióműsor miatt, és a Somebody-t) nem is említettem. Egy koca DM rajongónak könnyebb a dolga, ő ezek közül választana. OK, fej vagy írás! Csingg: Stories Of Old

“I couldn't sacrifice
Anything at all
To love”

Egyszerűen ellenállhatatlan, ahogyan ezt a gondolatot Dave Gahan prezentálja az 1984-es dalban:

A B-oldal mindig támogatta a zenei tehetségkutatókat, most sincs ez másként, mikor legkedvesebb testvérblogunk felhívását last minute közvetítem felétek. A Hetedik Sornak ismét nagy riszpekt, hajrá zenekarok, jelentkezzetek gyorsan, mert a február 21. az már holnap van!

Na drágáim, most van az, ami még nem volt, a Hetedik Sor Közepe zsűriként/médiatámogatóként vesz részt a Ki Mit Zúz rockzenei tehetségkutatóban, ami a 1 like Rock és a Gödör klub közös rendezvénysorozata. Előbbi egy hetente jelentkező rockzenei műsor a Music Channel műsorán, utóbbi pedig ugye a jól ismert fővárosi szórakozóhely, ami egy ideje már új helyén, a Király utcában üzemel.

Következő a menet: a rockzenekaroknak a videoklipjüket kell nevezniük, majd a Gödörben kéthetente hármasával fel is lépnek. Egy zenekarra olyan 40 percnyi idő jut, ez alatt a közönség azért már valamilyen képet kap róla, mit és hogyan is nyomják. Ez fontos, mert nyilván a népnek szavaznia kell a Facebook-oldalán kirakott poll-on.

Küldd el jelentkezésed a klipetek YouTube-linkjével az 1likerock@1music.hu e-mail címre! A jelentkezés folyamatos, az első fordulóban a február 21-ig beérkezett bandákra lehet szavazni. Itt az első három már meg is kapta a fellépési lehetőséget a március 4-i első Gödör-bulin. Itt együtt megnézzük a három klipet, valamint a zenekarok koncertjét, hogy aztán fejest ugorjunk a második fordulóba és így tovább. Az egyes fordulókban legtöbb szavazatot gyűjtőket pedig visszavárjuk a döntőbe, ahol szakmai zsűri dönt a koncertlehetőségről, míg az összességben legnépszerűbb bandáé lesz a videoklip.

Időpontok: március 4, 18., április 1, 15, illetve a döntő: 29. (mind hétfő)

Nyeremények:

- koncertlehetőség a Gödörben, ill. annak egy nagyobb fesztiválján
- interjú, megjelenés a 1 like Rock c. műsorban és a Hetedik Sor Közepén
- videoklip a közönségszavazás győztesének ingyen, a többieknek féláron a Frisk Mediától (ők csinálták a most Valentin-napon debütált Carbonfools-klipet is)

De emellett a közönséget meg várjuk hörgőversenyre, ahol ismertebb dalokat karaoke-zunk metálosítva, aki elmondja nekünk kamerába, mi a véleménye a rendezvényről, ingyen csapolhat magának sört a pultban, illetve a zsírkrétás rajzversenyen a zenekarokat is megörökíthetitek.

Idei második koncertélményem a szombati Dürer Kert buliba kalauzol vissza, mely nagyon-nagyon jól sikerült.

Tavaly óta kerülgetem a Sonar-t, de valahogy eddig sosem tudtam megnézni őket, most végre sikerült. Nagyon tetszett! Sok gitár, sok elektronika, hosszú elszállós témák, mondhatni post-rock. Vagy mégsem, tulajdonképpen mindegy, mi a műfaj, a srácok valami egyedit csinálnak. Egyik barátom a 65 daysofstatic-hoz hasonlította. Sajnos csak 45 percet játszhattak, de a közönség nagyon hálás volt érte. Következő felvonásuk február 21-én a Kuplungban, Sonar 360° címmel. Jelentsen ez bármit is, eléggé érdekel.



A Kerekes Band következett, melyet az utóbbi években inkább csak fesztiválon láttam, de mindig tetszett, mennyire meg tudnak őrülni. Ez most sem volt másképp, viszont nekem sok volt az új szám és az is feltűnt, hogy valahogy több volt az ének is. Viszont az énekhangzás nem sikerült tegnap túl jóra... Már-már kimentem sörért, mikor belekezdtek a Killing in the name of feldolgozásba, mely feltette a koronát az egészre.

Az est fénypontja - nem bántva a többieket - a Special Providence volt. A srácok már több koncertet adnak külföldön, mint itthon, viszont érezni rajtuk, nagyon örülnek a magyar közönség szeretetének. Előreszaladok és azzal kezdem, hogy ilyen vastapsot ritkán lehet rockbulin hallani. Mint egy színházban... Hihetetlen volt az összhang, ami áradt a fiúkból, a szokásos világszínvonalú produkcióban egyszerűen nem lehet hibát találni. A műsor is frissült, nem volt egy másodperc üresjárat sem. Egy nap tényleg arra fogunk ébredni, hogy a fiúk világsztárokká váltak. Már most megérdemelnék, az én szememben már azok...

Miközben a rajongók és a zenei oldalak azt elemzik, hogy az új Depeche Mode-dal, a Heaven mennyire méltó folytatása az eddigieknek, a The World Violation Tour-ról (mely anno Magyarországra nem jutott el) egy kifejezetten jó minőségű anyag került fel a Vimeo-ra, mely a rajongókat szerintem jobban beindítja, mint az új album beharangozó nótája, hiszen egy konkrét ritkaságról beszélünk.

A Dodger Stadium-beli 1990-es koncert VHS anyaga azért kifejezetten értékes, hiszen erről a turnéról jó minőségű videó és hangi anyag sem nagyon került napvilágra eddig, leszámítva a rajongók bootleg-jeit.

A teljes anyag elérhető a Vimeo-n, az íze kedvéért 3 számot idemásoltam nektek.

Depeche Mode - "Enjoy The Silence" - Archives Concert Series, The World Violation Tour, August 4th, 1990 from Depeche Mode on Vimeo.

Depeche Mode - "Stripped" - Archives Concert Series, The World Violation Tour, August 4th, 1990 from Depeche Mode on Vimeo.

Depeche Mode - "Never Let Me Down Again" - Archives Concert Series, The World Violation Tour, August 4th, 1990 from Depeche Mode on Vimeo.

A lenti kép minden film- és statisztikaimádó álma, minden rajta van, ami érdeklődésre tarthat számot a témával kapcsolatban. A készítő persze jelezte, nehéz pontosan számszerűsíteni, hogy hány náci volt a moziban, mikor az felrobbant a Becstelen Brigantyk-ban, míg az is csak becslés, hány szerencsétlen lelte halálát a Kill Bill végjátékában.

Minden idők egyik legnagyobb lopkocsiva volt Vanilla Ice (született Robert Matthew Van Winkle), hiszen egyetlen dala, melynek köszönhetően neve fennmaradt, az Ice Ice Baby pofátlanul ellopta a Queen + David Bowie Under Pressure című dalának basszusfutamát. Ez még nem lenne baj, az talán inkább, hogy ezt mindenki tudta, ellenben ő képes volt megideologizálni, sőt elénekelni a 2 riff közötti különbséget. Csodás fickó, a lenti videón is látható (1:48-tól), hogy érzi a vesztét, de tartja a frontot, hiszen "not the same bass line".

Amúgy - ha már így előkerült a téma - a legenda szerint az Under Pressure basszusfutama egy jammelgetés alatt született, majd miután a zenekar elment vacsorázni, John Deacon úgy ahogy van elfelejtette az egészet. Aztán persze valahogy újra összerakták és ez Vanilla Ice szerencséje is...

Mutatkozzatok be a B-oldal olvasóinak!

Kollaps: Mi vagyunk a Kollaps, és rock’n’rollt játszunk meglepően jól. Énekesünk, Oleg- aka Tooff- igen mesziről indult- az Amúr menti habarovszki negyedindián 1991-92 között Szentpétervárra költözött Toys for Thrills nevű dirty-glamrock zenekarával, majd pár év moszkvai zenélést követően egy jobb élet reményében 1996-ban Budapestre érkeztek. A zenekar java része hamarosan hazautazott, így Tooff jobb híján az orosz nehézfiúknak segített pénzt behajtani, utcazenélt, majd úszómesterként próbált felszínen maradni. Kb. ekkor találkozott velem, aki ekkoriban impozáns punk-himnuszok írásával múlattam az időt, ám erre semmilyen észrevehető jel nem utalt. Azonnal megéreztük, hogy semmi közös nincsen bennünk, azon felül, hogy sokat vagyunk hajlandóak zenélni, és ez pont elegendő kapocsnak bizonyult. Néhány dobos, és basszusgitáros, valamint három év eltelte után találtuk meg Golovics Ferencet, a dobost, akinek személyautója is van, és igen jól is dobol. Azóta elvagyunk mint trió, köszönjük szépen.

B-oldal: Mi a helyzet albumfronton?

Kollaps: Épp autodidakta módon tanulunk felvenni, és keverni, hogy pénz híján is tudjunk olyan minőségű anyagokat produkálni, mint a tavalyi kislemezünk, a Body Horror, ami ingyen letölthető. Szóval mondhatnám, hogy az első dupla lemezünkön dolgozunk, de nem mondom.

B-oldal: Mi a TOP5 előadó / zenekar, mely hatással volt rátok?

Kollaps: Kizárólag olyanokat említenék, akiket szinte senki nem ismer: Wipers, Seeds, Chrome, The Fall, Radio Birdman- csak hogy lássátok, hogy micsoda egzotikus ízlésünk van, valamint hátha okul valaki belőle-amúgy gyakorlatilag minden, ami underground, elbaltázott arcok csinálták, és az MC5, és a Nirvana között történt időben.

B-oldal: A közeljövőben hol láthat titeket a közönség?

Kollaps: Február 9-én a Dürer kert kistermében (ingyen), valamint Április 19-én a Gödörben. A kettő között, mint említettem, felveszünk minél több számot, és igyekszünk kihozni őket, hadd örüljön mindenki, mint majom a farkának. Amíg meg nem látnak, nézzenek minket a youtube-on otthon a fotelből, az is jobb, mint a semmi. 

B-oldal: Mutatkozzatok be a B-oldal olvasóinak!

Mangani 888: A Mangani 888 2011 végén alakult régi baráti kapcsolatokból. Régi vágyam volt egy ilyesmi rockzenekar, csak sosem jött ki úgy a lépés, hogy mindenkinek lett volna rá elég ideje. Vagy más elfoglaltság vagy távolság volt az akadály éveken keresztül. Aztán 2011-ben Pestre költözött a basszusgitárosunk (aki amúgy gitáros) és onnantól indultak el a próbák. Mindenki az "eredeti" hangszerétől elszakadva máson játszik és ez okozott azért kihívásokat.

B-oldal: Mi a helyzet albumfronton?

Mangani 888: Mivel mindenkinek van bőven más elfoglaltsága is a Manganin kívül, ezért kicsit lassan halad a "lemezkészítés", de a dalok már készen vannak, csak a stúdiómunkák vannak hátra. Remélhetőleg tavasz végére hallgatható lesz az anyag.

B-oldal: Mi a TOP5 előadó / zenekar, mely hatással volt rátok?

Mangani 888: Mivel a 90-es években voltunk tinédzserek, ezért meghatározta a zenei ízlésünket a seattle-i grunge-rock vonal az Alice in chains-től Perarl Jam-en át, Nirvanán keresztül hosszan sorolhatnánk, de emellett Led Zeppelin-t és a Beatles-t nevezném még abszolút kedvencnek.

B-oldal: A közeljövőben hol láthat titeket a közönség?

Mangani 888: Legközelebb február 9-én játszunk a Dürer-kertben, majd tavasszal lesz még pár pesti klubkoncert, aztán irány a fesztiválszezon.