Kik ők? 

Egy arizoniai négyesfogat, akik '93 óta nyomják a rock 'n' roll-t, amit hozzáértő újságírók popnak neveznének, a szüleim rocknak, de számomra az emo velük kezdődött és végződött 2001-ben. Gitároznak és énekelnek, tehetségesen.

Album:

A 2007-es Chase This Light.

Miért ez a dal?

Mert számomra nem csak ez az egyik olyan dal, ami megtestesíti a Jimmy Eat World esszenciáját, de legfőképpen azért, mert amikor a doktor úr hivatalossá tette, hogy a párom kisbabát vár, hazafelé az autóban ezt a dalt hallgattuk, ami a sors gáláns gesztusának köszönhetően tökéletes zenei aláfestése volt a hangulatunknak. Amúgy futáshoz és a csülök sütéshez történő előkészítéséhez is tökéletes.

A B-oldal egyik Red Hot Chili Peppers vonatkozású cikkének köszönhetően ismertük meg a Funkyforum nevű portált, mely a magyar Chili rajongók központi oldala. Nem nagy titok, imádjuk a Chili-t és életem egyik nagy hibájának tartom, hogy 2007-ban nem tartottam Katowicébe Rálf atyáékkal, az ottani RHCP koncertre.

Ja, és akarok egy csontvázas Flea ruhát is!

A fan club-ok bemutatása sorozat keretében az szájt indítóját (atika85) kérdezgettük a rajongói oldalról, a magyar rajongókról és nyilván a kedvenc zenekaruk iránti szerelemről.

1. B-oldal: Mikor alakult a klub, mi a története? Hányan vagytok jelenleg?
Funkyforum: Ha jól emlékszem 2004-ben dobtam össze egy oldalt, ahonnan pár koncertet lehetett letölteni, onnan indult minden. Majd 2006 környékén indítottam el a fórumot, leginkább ez volt a rajongók gyűjtőhelye. 2008 márciusában végre beruháztam egy saját tárhelyre és domainre, akkor születetett meg a mostani Funkyforum, akkor indult el a blog rész is, így most egyszerre megy a fórum és a blog. Ha csak a számokat nézzük, akkor a fórumban majdnem 500 regisztrált tag van, de ez messze van a valóságtól, rendszeresen aktív tag maximum 100 ember.

Ezen gondolkodom.

Pontosabban azon, hogy "miért nem szeretem a Rolling Stonest, de tulajdonképpen miért is ne szerethetném". Ezt át kell beszélnem magammal, mert másnapra elpusztít.

Fontos, hogy a dolgok helyükre kerüljenek.

5 ok, amiért nem szeretem a Rolling Stonest:

Ha bűnügyi filmsorozat, akkor Columbo, számomra ez nem vitás. Ha Columbo, akkor pedig Peter Falk, ez is eléggé magától értetődő. Már hetek óta készülök erre a cikkre, valami mindig közbejött, aztán a múlt hét elején végre elkezdtem megírni, mert mi a fenére a sok összegyűjtött adat meg gondolat, ha nem lesz belőle semmi. Szinte bele sem fogtam és máris az a szomorú aktualitása  lett dolognak, hogy a sorozatnak hamarosan végleg vége, ugyanis a főszereplő biztosan nem bújik többé a kamerák előtt a híres ballonkabátba. Egy teljesen másik szerepre készül, ahogy  mondani szokás, az égi színpadon. Sajnos már jobb neki így, hosszú hónapok óta nincs igazán eszénél, csak vegetál, a néhai sztár párszor mocskos bulvárlapok címlapjára került, amikor félig vagy egészen öntudatlanul kószált az utcán. Alzheimer. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki ezt sajnálja.

Péntek van, 13-adika, a farkasok vonyítanak, Freddy Krueger felveszi kedvenc csíkos pulcsiját, a farkasember éppen átváltozik, az alulméretezett szörnyecskék életre kelnek, talán még Michael Jackson is a környéken van. Mi az ördög van velünk? Megpróbáltuk összeszedni a tipikus horror filmkliséket. De előtte, csak hogy a pelus tele legyen...

TOP5 horror filmzene EVÖR:

1. Psycho (zene: Bernard Herrmann)
2. Az ördögűző (zene: Mike Oldfield)
3. A cápa (zene: John Williams)
4. Omen (zene: Jerry Goldsmith) 
5. Fűrész (zene: Charlie Clouser)

A Fűrész zenéjében azért pikáns 1:35-től az ABBA "don't go wasting your emotions" szövegére illeszkedő dallama (Lay all your love on me), míg a szám fennmaradó része leginkább a Live and let die.

Hét dala: Rolling Stones - Anybody seen my baby

Album: Bridges to Babylon, 1997.

Miért ez? Egyáltalán nem vagyok rajongója a Rolling Stonesnak, de ez mégis egy "bármikor meg tudom hallgatni" típusú dal, avagy maga a pusztába kiáltott szó. Egy veszélye van: utána sokáig kiabálom, hogy enibádiiiii szííííín mááááj béééébiiiii....mint most.

"...négy nagy kincsünk van Pongo Pongon: a napfény, a tenger, az öröm és a szerelem..."

Valahogy bevillant, hogy a rajongás mennyire idegesítő, ugyanakkor mennyire tisztelendő dolog. Bár sosem voltam semmilyen klub regisztrált tagja, most különböző rajongói klubokra hajítottam ki a pecabotom (nem csak a csalit, hanem az egész botot rájuk dobtam), és oknyomozó riportomban a klubok vezetőinek tettem fel kérdéseket. Mivel a B-oldal összes tagja igazi idézgetős, Bud Spencer & Terence Hill film rajongó, első kiválasztottunk a Bud Spencer és Terence Hill Fan Club lett. Elöljáróban: ha szereted e filmeket, akkor nagyon komolyan ajánljuk a www.spencerhill.hu honlapot, hihetetlen információkkal gazdagodhatsz a filmekkel, vagy akár csak a mellékszereplőkkel kapcsolatban. Ha nem is a Barracudán, de a klub egyik alapítójával, amonserrano-val beszélgettünk.

1. B-oldal: Mikor alakult a klub, mi a története? Hányan vagytok jelenleg?
amonserrano: A Magyar Bud Spencer & Terence Hill Fan Klub 2000 szeptember környékén jött létre az Index.hu fórumán, ahonnan aztán nem volt megállás. Összehoztunk egy nagyon egyszerű honlapot, mivel akkor tájt magyar viszonylatban semmi nem volt található a neten a két színészről. A fő cél akkor még, minél több életrajzi és filmográfiai adatokat összeszedni, megosztani másokkal. Ketten alapítottuk a klubot és jelenleg több mint 300 regisztrált felhasználó van az oldalunkon, de ez csak töredéke a valós rajongók számának.

Minden hölgynek boldog nőnapot kívánunk!

Anyáknak, nagymamáknak, dédnagyiknak, gyerekeknek, feleségeknek, élettársaknak, szerelmeknek, társaknak, egyéjszakás kalandoknak, forever love-oknak, alkalmi love-oknak, kedveseknek, háklisaknak, rumlisaknak, házisárkányoknak, szeretetreméltóknak, tündibündiknek, megcsaltaknak, elhagyottaknak, visszaszerzetteknek, fiataloknak, időseknek, szépnek és még szebbeknek! MINDENKINEK!

Tegnap, ma, holnap! Nélkületek senkik lennénk.

Nőnap alkalmából nőkról, avagy TOP5 nőnapi dal EVÖR:

1. John Lennon - Woman
2. Eric Clapton - Wonderful tonight
3. Joe Cocker - You're so beautiful
4. Barry White - My first, my last, my everything
5. Roy Orbison - Pretty Woman

Lenny Kravitz - I belong to You

Ha nem is EVÖR, de az egyik kedvenc filmem. Nem is tudom, mi ez a film. Szerelmes vígjáték, vagy dráma, vagy valami más, de tény, nem happy end-del végződik. Nagyon kevés ilyen film van. Most nem akarok filmtörténeti elemzésbe kezdeni, persze ziccert sem teremtek, tudom, 1966-ban Michael Caine, a ködös Albionban már eljátszotta a cinikus, érzéketlen, szívtipró gazember figuráját.

Itt van ez a fasz, azaz Alfie (Jude Law), a léhűtő, aki fékezés nélkül lép át a csajokon (Marisa Tomei, Sienna Miller), mikor az egyikkel van, a váll fölött már a másikat sasolja. Aztán mikor véletlenül összefut egy volt csajával, hitetlenkedve tárja szét karját, "ezer éve nem láttalak", mire a lány: "persze, mert nem hívtál fel.

Egy ideje nem láthattam őket élőben, tegnap az A38-on - szerintem a kihagyásnak köszönhetően is - olyat hoztak, hogy a fal adta a másikat. Tehát a Barabás Lőrinc Eklektric a színpadon. Új DJ és sampler főosztályvezető van, de Dr. Dermot is ott volt a pozanjával, és Sena is odatett, az Irie Maffia különítményre lehetett számítani. MC Kemon nem jött, ellenben nagyon kellemes meglepetés a többek számára ismert karibi születésű Kasai, akinek a megjelenésével mintha kicsit Bobby Womack vagy Al Green lépett volna a színpadra.

"A Rock örök és elpusztíthatatlan". Ahogy a magyar rockélet is! Mi sem bizonyítja ezt jobban, miszerint egy 3 éves, kínkeserves munka érik be tavasszal. Megszületett a RockTV! A szerkesztett adás várhatóan "csak" májusban indul, addig naponta frissülő próbaadást nézhettek.
Klipek, magyar és külföldi koncertanyagok, exkluzív felvételek és saját, HD minőségben gyártott műsorok lesznek láthatók a www.rocktv.hu oldalán és majd a kábelhálózatokon keresztül. Jelenleg az oldal még fejlesztés és tesztelés alatt áll, még egy picit legyetek türelmes rockerek! :)

A Rockpanoptikum című sorozatban lesz látható a Tunyóval készült utolsó interjú is, melynek részletét - amit eddig több mint 25 ezren látták már - itt a cikkben Ti is megtekinthetitek.

A sok-sok meglepetést még nem lelőve, Bölcskey "Mike" Mihállyal, a RockTV ügyvezető - főszerkesztőjével beszélgettünk.

1. B-oldal: Kérlek, mutasd be a RockTV oldalt és az egyéb hozzátok tartozó portált, melyeket indítani terveztek?
RockTV: A RockTV.hu egy több mint három éves előkészítő munka után indult el február 19-én. Mikor elkezdtük magának a magyar rocktévének az alapjait lerakni, őszintén szólva azt hittük 6-8 hónapnál több időre nem lesz szükségünk és útjára indíthatjuk. Miután eltelt ez az idő és szinte egy lépést sem jutottunk előre, újabb határidőt tűztünk ki magunknak, majd megint egy újat, és ez így ment három évig. Nem titok ennek elsősorban anyagi, másodsorban technikai okai voltak. Végül sikerült olyan hazai és külföldi partnereket találni, ami az Internetes adás továbbítás rohamos fejlődésével együtt, egy kicsit morbid módon, pont ebben a globális gazdasági válságában tette lehetővé, hogy elinduljunk. A rocktv.hu oldal mellett egy kisebb rockzenei oldalcsoport fejlesztése folyik. Ezek közül a legjobban a rockmagazin.hu, a rockradio.hu, a rocktube.hu oldalakkal állunk, de további érdekes ötleteink, és ehhez természetesen a szükséges domain neveink vannak. Ezekről a rocktv.hu hírlevelében és természetesen a B-oldalon is lehet majd olvasni, amikor aktuálissá válnak.

Van egy filmelőzetes, ami nekem mindennek a teteje. Sírva nevetek, akárhányszor megnézem. Már a film címe is beszédes: Blizhniy Boy: The Ultimate Fighter. A történet 2007-es és a legendásnak nem mondható Erken Ialgashev rendezte. Kazah rendező eleve? Verekedős-kumités film a 21. században eleve?

Fogalmam sincs, hol találtam rá erre a filmre, de az előzetesén kívül sajnos egy másodpercet sem láttam belőle. Pedig nagyon kéne. Hiszen minden együtt van!

Szegény fiú. Bajnok. Keleti fiú, amerikai lány szerelem. Megölték a barátját. Ő az egyetlen gyanúsított. A börtönben újabb veszélyek leselkednek rá, meg kell védenie magát. Az alvilág leselkedik rá. Az ellenség a legsötétebb maffia, de élete egyetlen értelme: a bosszú. És az edzés. A felkészülés a csatára. Ő a magányos hős, de most az élete a tét. Ismét harcolnia kell.

Nézzük a szereplőket, mindenki kapaszkodjon, mert nem mindennapi sztárparádéval állunk szemben.

Üdv mindenkinek!

Eljött az ideje a B-oldal első játékának eredményhirdetésére. Emlékeztetőül, zenekaros tetoválásokat kerestünk, kértünk. Minél jobbakat, minél többet.

Sajnos annak ellenére, hogy több, mint ezren elolvasták a felhívást, jelentkezés nemigen érkezett, vagyis alig, vagyis egy darab. Így a boldog nyertesnek nem volt szüksége nemes küzdelemre, szoros befutóra, csak ki kellett várnia a beküldések határidejének végét. Kivárta, nyert. Inni fog. Sokat. Mivel több zenekaros tetoválása is van, a különdíjat is besöpörte, így összesen 4 tálca, azaz 96 dobozt sört kell meginnia. Becsületére legyen mondva, nagyon szép mintákkal nyert, ha lett is volna több induló, fel kellett volna kötni a gatyájukat.

Szóval a nyertes a 23 éves Balázs Tatabányáról, főiskolára jár, és a zene iránti elkötelezettsége nem csak a tetoválásokban ölt testet, basszusgitározik is egy bandában, a Cadaveres-ben.

Váltottam vele pár szót, a következőket tudtam meg:

B-oldal: Pontosan milyen zenekaros tetoválások vannak rajtad?
Balázs: Hello! Az egyik egy Neck Sprain lemezcím, ”True Soul in Dead Body” szöveg. Nagyon szeretem ezt a bandát sok más magyar underground bandával együtt. Akartam egy feliratot és ezt éreztem a leginkább magaménak. Ez volt a legelső tetoválásom. Még középiskolás koromban csináltattam kb. 6 éve, persze rögtön alkarra, mindkettőre. Pár kretén tanárom ki is volt akadva, hogy majd biztos a börtönben végzem, ilyen külsővel… meg nem lesz belőlem semmi… stb. Mindegy, az évek alatt szépen összegyűltek a minták. Ha úgy veszem van, egy Cadaveres tetoválásom is, a bal alkaromon az angyal az első lemezünk borítójából lőttük. Aztán van egy Sepultura - Roots lemezborító a vállamon. Ugye ez nem kérdés abban a műfajban amit a legjobban szeretek ez az egyik alapmű. Mindig is szerettem a durvább zenéket, amikor a haverjaimmal régen kezdő metalosok voltunk, én kb. 10 perc alatt léptem túl a dallamos glam meg lovaglós metalon ami akkor ment, megtaláltam a Seputól az Arise lemezt és onnantól kezdve vége. Aztán jöttek a többiek, Machine Head, Korn, Deftones stb. Akkor tudtam, hogy ez a lesz nekem az utam. Kibaszott gyors volt, meg durva, mondtam is a haverjaimnak, ez az amit kerestünk srácok! Azok meg néztek, hogy mi a faszról beszélek :). Persze azóta sokat fejlődtem ezen a szinten, nem csak brutalizálást hallgatom egész nap:).