Már majdnem érdemes menni kiülős helyekre is, de nekem még úgy tűnt, nem nagyon pakolták ki a székeket. Szóval maradnak a zárt helyek, amik vagy úsznak, vagy nem, de jó programokat e hónapban is prezentálnak. A fesztiválszezon azért közelebb araszolt, csemegézzünk is tovább a márciusi programlehetőségek között, amelyben segít nektek a B-oldal online eseménynaptárja, amit bármikor elérhettek az oldal tetején a Naptár fülre kattintva.

Kiemelnénk az alábbi - márciusi - budapesti programokat:

Március 8. és 27.: Quimby Vízkereszt előadás - Budapest Central Színház (állítólag most már tényleg utolsó utáni előadások)
Március 9.: Soulfly - Diesel Klub
Március 12.: Goran Bregovic Wedding And Funeral Ensemble - Művészetek Palotája
Március 13.: Blind Myself - Dürer kert
Március 13.: Harcsa Veronika - A38
Március 13-14: IX.Backpackers' Spring Festival (péntek; szombat)
Március 21: Kispál és a Borz - A38
Március 23: AC/DC - Aréna - NINCS JEGYÜNK! De szívesek elfogadunk! Marad az AC/DC blog...

Még több jazz program: Budapest Jazz Club

A friss B-oldal naptárat mindig megnézhetitek a fülre kattintva.

Tessék, tessék kirajzani a szabadba, munka után koncertezni, nem búslakodni! Ha nektek is van egy jó tippetek, írjátok meg nekünk!

Szóljon Cesaria Evora, az ő MüPás koncertjére már úgysem lehet jegyet kapni...

Hét dala: Zagar - Ready for the Revolution

Album: Local Broadcast, 2002.

Miért ez? Mert Zságer Balázs és csapata lesz a DM előzenekara június 23-án a Népstadionban. És ez nem egy Drogerie Markt lesz, hanem a legendás Depeche Mode, akiknek új albuma áprilisban jelenik meg.

szólj hozzá: ZAGAR - Ready for the...

A himnusz eredeti jelentésére koncentrálva (az első időkben Istent dicsőítő énekforma volt) kicsit furának érezhetjük a rock himnusz megnevezést, bár manapság már a himnusz „bármilyen téma, eszme magasztalására íródott, szárnyaló lendületű költeményt” jelent.

Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a hit szerepét a mai korban sok esetben átveszi valami más, mondjuk a zene iránti rajongás (és így már a "rock isten" is könnyen levezethető lenne), már nem is tűnik annyira érthetetlennek, hogy miért aggatta rá a rock dalok bizonyos típusára valami nagyon okos a rock himnusz címkét.

Akárhogy is alakult ki ez a furcsa teremtmény, az biztos, hogy a rock himnusz nagyon is létezik, s bár definiálni nem könnyű, azért bizonyos jellemzőit könnyen felismerhetjük.

Mivel nem is olyan rég az MR2 Petőfi Rádió múltját és jövőjét elemezgettük, így nem árt azt is világgá kürtölni, hogy a csatorna új műsorral jelentkezik. Bár a hír nem kályhameleg, hiszen már számos híroldal beszámolt az Akusztik című műsor indulásáról, egy emlékeztetőt azért megér a történet, hiszen az első műsor MA ESTE lesz. Beharangozóóóóó:

Na, ez bréking! Július 1-én a Dream Theater Budapesten, a Papp László Sportarénában lép fel. A progresszív metálbanda iránti rajongásom - a tegnap bemutatott Queen őrülethez képest főleg - gyerekcipőben jár, ugyanakkor intő jel, hogy jobb kezem ügyében a kölcsön kapott Live at Budokan, míg polcomra pillantva a saját tulajdonú Score DVD képe villan fel.

Előző turnéjukon 1 év + 1 nap alatt 115 koncertet adtak, 105 városban, azaz 35 országban és egész pontosan 5 kontinensen. Hozzánk sem először jönnek. A hardcore rajongók nyilván picit legyintenek, hiszen a zenekar már többször tiszteletét tette hazánkban. Egész pontosan hatodszor jönnek

Áh, lehetetlen. TOP5 Queen dalt összeállítani kb. olyan nehéz, mint Freddie Mercury-t pótolni. Azaz akkor nem is nehéz, hanem lehetetlen. Mivel 8 éves korom óta rajongásig szeretem a zenekart, kimondhatom, hogy már nem is kell hallgatnom őket ahhoz, hogy halljam a zenéjüket. A CD-k, DVD-k, könyvek szépen, leltárszerűen sorakoznak a polcomon. Volt idő, mikor még az utolsó gagyi minőségű, közönség által felvett koncertfelvételeket is letöltöttem, Excel táblába felvezetve, hogy mi van meg

Brian May blogjában - két csillagászattal kapcsolatos bejegyzés között - találtam egy linket egy lányról, aki a Queen You are my best friend című dalát énekli a szobájában, ukulelén kísérve magát.

Ő Julia Nunes, amerikai kiscsaj, aki klasszikus példája a "szobagitárosoknak", akiket valahogy szájára kap az Internet, majd videójuk - tartalmazzon bármit is - hihetetlen nézettséget produkál.

Ács Gábor és nosferato (B-oldal) a témáról a radiocafé 98.6 műsorában (mp3, 7:44)

A plágium és a feldolgozás között világos határ húzódik: ha az eredeti szerző kap jogdíjat, akkor feldolgozásról van szó. Ha nem, akkor lehet elkezdeni töprengeni, hogy vajon milyen fokú hasonlóságnál lehet objektíven kijelenteni, hogy a szám szerzője utánoz. Szubjektív véleményünk mindig van, szerintem bármilyen zenét mutatnék, mindenki tudna mondani néhány másikat, amire hasonlít.

Hadd beszéljek először a látszólag másokat utánzó zenészek védelmében! Bőven elképzelhető, hogy a gyanúba keveredett művész az övénél korábbi alkotást soha nem hallotta, nem is hallhatta. Ennek esélyét növeli, ha más zenei stílusról, pláne ha más ország, különösen egy kevésbé reflektorfényben pompázó ország zenéjéről van szó. Nem véletlen, hogy a szerző halála után 75 évvel a jogvédelem feloldódik, mert ha az örökkévalóságig kiterjesztenénk, az előbb-utóbb elfojtaná az emberekben a kreativitást.

A napokban felröppent a hír, amit sok online médium Copy-Paste leközölt, miszerint a Red Hot Chili Peppers még egy ideig inaktív marad.

A dobos Chad Smith-től származik a nyilatkozat, szerinte még ráhúznak ki tudja mennyit az eredetileg egy évesnek indult szünetre, addig se koncert, se lemez.

Pink Floyd. A zenekart mindenki ismeri, a teljes történetüket alig néhányan. Glenn Povey könyvét (Glenn Povey: Echoes - A Pink Floyd története) olvasva nagyon hamar kiderül, miért is nem engedhetünk sok szabadidővel rendelkező bölcsészalkatúakat bármilyen archívum közelébe. A legteljesebb, legszebb kiállítású könyv a témában, amit csak a képekért fogunk megvenni.

Tudjuk, hogy a zenék iránti rajongásból sok hülyeséget megcsinál az ember: először a kedvenc együttesének minden lemezét százszor végighallgatja, aztán kívülről megtanulja a szövegeket, az összes zeneújságból kivágja a bandáról szóló cikkeket, számaik ócska dalszövegfordításait, aztán elmegy az összes, egynapi autóúttal elérhető koncertjükre, a jegyeket albumba ragasztja, zenekaros pólót, felvarrót vesz, autogramot kér minden tagtól, többször is, rajongói klubot szervez, fanzint ír, hivatásos újságíró lesz, gitárt vesz, elkezdi pengetni a számaikat, zenekart alapít, teljesen megőrül, turnémenedzser lesz, és így tovább.

Variációk egy témára. A Freedom-mal már megtettük, most jöhet a pop-rockzene egyik legkedveltebb kliséje: bárcsak itt lennél velem. Lássuk, mit szabadított ránk a vágyat, hiányt, elvesztett szerelmet, barátot megidéző zenetörténelem.

A Laid Back formációról lesz szó, de nem leszek olyan kegyes, hogy már most eláruljam, mit jelent a cím. Ez a dán banda háromszor okozott igazi örömet, és jól elosztották az életemben, nehogy nagyon összesűrűsödjön. A laid-back, azaz "hátradőlős" kifejezés olyan nélkülözhetetlen a nyugalom, a chillout érzés és a relaxáció körülírására, hogy a nyugis downtempo zene definíciója sem tudott meglenni nélküle.

Van egy gomb az autómban, amit ha megnyomok, egyből elkezdenek szólni azok a zenék, amiket szájrángás, veszettség, dugóban kialakuló idegbaj, és általánosan szar napok kezelésére állítottam össze. 30-40 szám lehet a listán, a Laid Back közte van, ha ez másnak nem is jelent semmit, részemről az egyik legrangosabb elismerés.

Vannak olyan dalok, melyek, ha előkerülnek egy buliban (legyen az kisvárosi diszkó, házibuli, lakodalom, vagy csak rádióból jövő háttérzene) , szemeim vérben forognak, már-már farkasemberré változom, de mindenképpen kimegyek a tánctérről. Persze az aktuális társaságból / közönségből mindig van egy kör, aki ezeket 1) szereti; 2) erőlteti, sőt a dj-től kéri, 3) "olyan, hülye vagy, hogy te nem szereted" mondja.

E dalok megszólalása után - miközben az én fejemben az jár, hogy "áh, tuti lekeveri, nem játssza végig" - hirtelen robban a tánctér és teljes meglepetésre a lányok elkezdenek sikongatni