Mondjuk ez a szám nagyon nagy, DM konszert nélkül is megérdemel egy ilyen "hét dala" plecsnit. :)

Zagar For President.

@dobákpeti: meg is kapta :)

www.clusterone.hu/mindig-viccelunk-kategoria/805-bevallalja-a-szar-zenet
Mi már őt is lelepleztük. :)

@Lamorak: :) Tényleg hasonlít Csernusra! Hogy értsem kicsit a "mindig viccelünk" rovatotokat, ez mennyire vicc? Nem a triviálisan banális álhír része, hanem a benne megfogalmazott vélemény? Mert amúgy tök jól leírtad, miből áll össze a Zagar zenéje, de ettől a "recepttől" attól még pont jó, akkor is, ha hallgattunk már hasonlót, de ez a "miénk". Ettől volt szerethető a Neoton, az Első emelet, és ez saját korában azokhoz mérten aktuális és színvonalas.

De abban is van vmi, hogy a Yonder recept is ugyanez, de szerintem az is működött. Nálam még most is ez működik, lásd az általam rendszeresen megemlített ingyenes kiadványt, ami szintén nem hoz ennél többet, és úgy kurva jó:
www.budabeats.com/bube002.htm

Díva ügyben szerintem pl. Juci (akár Anima) vagy Judy (mint Beat Dis) nem áll olyan messze ettől a műfajtól, mint amennyire Bori vagy Sena zenéje tud instrumentális lenni. Persze lehet h most hülyeséget mondok, mert mindegyikből lehet ilyen és olyan példát is hozni, de nem érzem a beszippantást. Ennek ellenére röhögtem a párhuzam állításon, de nyugtass meg, hogy te se azért jártál koncerten anno, mert úgy isten igazából utálod.

@nosferato: no offense, tényleg, de én világéletemben gyűlöltem a Neotont, az Első Emeletet 12 éves koromig tudtam meghallgatni, és általában véve úgy gondolom, a 80-as éveket (nem csak Mo.-on, mindenhol) utólag ki kéne törölni a popzene történetéből (néhány szignifikáns posztpunk kivétellel, a Birthday Party-t v Tom Waits kezdődő disszonáns korszakát mondjuk sajnálnám). Épp ezért sajnos úgy érzem, attól, h a Zagar 2007-ben (ekkor voltam a hivatkozott koncerten) Portisheadet nyúl annyira pofátlanul, az kra ciki. Nem mintha a Portishead nem lenne k jó minden fenntartás nélkül (a Harmadikról rövidesen jön is egy cikkünk, csak még BWG-nek meg kell írnia hozzá a maga részét, én az enyémet már megírtam), de 2007-ben? egy 10 éves lemezre nem "intertextuális utalást tenni", hanem prosztón, egyszerűen beépíteni igenis gáz, és ha mást nem is látok egy zenében, az igenis röhejes, nem 'aktuális'.

Az igaz, h a Beat Dis lemezről mondjuk az egyetlen hallgatható szám a Judy-s, de mondjuk Animát szintén sose tudtam kurvaanyázás nélkül hallgatni, és Neóra is csak azért járok, mert én voltam Enikő szakdolgozatának az opponense. Ez a két utóbbi csaj sztem határozottan jó lenne, ha jó zenéket csinálnának nekik. De nem csinálnak.

Szóval mindezzel együtt a Mindig viccelünk az mindig vicc, de a benne megfogalmazott vélemények általában vmilyen módon utalnak a szerzők saját véleményére. Ez persze csak a szerzők saját véleménye, tehát tök mindegy. A Zagart egyébként kétszer láttam élőben, egyszer SZIN-en, mikor a Hiperkarma előtt voltak, és mi azt vártuk, egyszer meg Szegeden nyilvános ingyenes koncerten, mikor berúgva érkeztünk a helyszínre, és ott hirtelen nagyon hozzáértők lettünk :) Bottom line: mindenkinek szíve joga szeretni a Zagart, én nem szeretem, és ezzel viccelni is hajlandó vagyok.

A Portishead Dummy 94-es, ennél mégdisznóbb, hogy a Massive Attack első album 1991-es (!). Ilyen szempontból mondhatnánk, hogy Zságerék vmiféle tribute banda már szinte, de nekem ez bejön, mert semmilyen elektronikus zene nem nyugtat meg annyira, mint ez az irányzat. Sőt, én is ezen munkálkodom, ezért sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy egy Portishead utánérzés fölött eljárt az idő, mert akkor nem fogok tudni örülni neki, ha éppen én elkapom azt a soundot.

Amúgy tök igazad van benne, ahogy kianalizálod a zenéjét, abban nem értek csak egyet, hogy ez nem elég semmire, mert én meg pont ezt a soundot keresem, élődob, megúnhatatlan Fender zongora, valami ének, samplingelt próza részletek meg szkreccselés, egy kis jazz. Legyen hátradőlős, vagy utazós, mindegy, hogy trip-hop, downtempo, vagy nu jazz, valamikor 15 éve engem a Buckshot LeFonque nevű formáció oltott be ezzel a szemplingelős élőzenével, és azóta aki ilyet játszik, annak enném a szarát is, ha aktuális, ha nem.

A Neoton nem életkor, hanem korfüggő, 83-ig volt "aktuális" az a diszkózene, amit toltak, Első emelet meg gondolom 88-89-ig lehetett, de mindig ezeket hozom példának, ha arról van szó, ki tudott itthon hasonló soundot produkálni, mint a világtrend. És bár utánzásról van szó, és pont azért sírunk legtöbbször, hogy túl kéne már ezen lépni, időben akkor is ők voltak a legkevésbé lemaradva a leutánzandó, magyarra fordítandó nyugati pop trendtől. Ezt KELL csinálni, és mondjuk a hangszerelő énemben kurva nagy riszpekt van azok iránt, akik 30 éve meg tudták ezt valósítani. Úgy, mint ahogy az Atlasz kurva jó patent soul zenét csinált. Ilyen szempontból tartom számon őket, teljesen mindegy, hogy most hallgatom-e. Az elmúlt 10 évben is volt egy csomó kopi, amit soha nem is fogok 5 percig se szeretni, de szép csendben azokról is megjegyzem, hogy szépen megcsinálták magukat.

Más: bármiből viccet lehet csinálni, ezt adom, sőt, valahol B-oldal policy! ;)

@nosferato: a helyzet az, h feloldhatatlan különbségeink vannak itt nekünk ezek szerint, téged ez az elektronikus zene nyugtat meg legjobban, engem a legtöbb elektronikus zene (mint pl. a Zagar, láthatólag) felbasz vmiért; szeretném ezt most vhogy úgy elmondani, h mint ilyen zenét csináló ember ne te vedd magadra, hanem vedd úgy, mint az én preferenciáimat, amiktől te még lehetsz tisztességes ember :) Nem a romantikus 'zsenit' kérem számon a zenészen, meg nem is az Ezra Pound-i modernista 'make it new' elvét, de ezek az elemek az elektronikus zenében annyira, de annyira elkoptatott, unalmas dolgok (még nekem is, aki alig hallgat olyat), h az ember hajlamos még azt sem észrevenni benne, ami érdekes (mondjuk a tök jó billentyűhangzások, nem mintha sok ilyen lenne, sőt). Összességében uaz a bajom nekem az elektronikus zenével, mint a sci-fivel v a fantasy-vel, tapasztalataim alapján mindegyiket k unalmasnak és ötlettelennek látom, és hiába mondják mindig, h de van jó is, mert mire azt a jót esetleg (pl. a Portisheadet, amit máig imádok) megtalálja az ember, egy tonna rettentő fost kell elviseljen. Az új Portishead-lemezen pl. konkrétan épp az a jó, h minden eddigi megoldást nagyon minimális hivatkozással rövidre zár, hivatkozni meg egészen meglepő módon hivatkozik (erről majd BWG ír a cikk rá eső részében). Szóval--nem az istenadta zsenit, meg nem is a mindenáronújat kérem számon, de h a Zagar kényelmes-színtelen-szagtalanjától elájuljak, az ettől nagyon messze van.

Első Emelet és Neoton ügyben azért azt is jegyezzük meg, amit mostanában szoktak a Moog--Jacked--hasonló garászszarok kapcsán, h borzasztó, h ez a jól megcsinált ötlettelen lekövetés megy: ha ezt kell csinálni, akkor tényleg Rónai kollégának van igaza (quart.hu/cikk.php?id=2545), h a magyar zene előtti egyetlen irány a világtrendek töketlen, de legalább vicces nyúlása. Most meg nem arról van szó, h kikérem én a magyar zenének (világéletemben azt gondoltam, h a magyar zene néhány szignifikáns kivételtől eltekintve szar), hanem arról, h ez mindkét oldalról egy cinikus hozzáállás, egyrészről a trendek 'minőségi' lekövetésének elismerése (mikor közben tudjuk, h az ilyen szinten 'populáris' műfajok, mint mondjuk a Neoton-féle diszkó, igazából kra mindegy, milyen minőségben vannak lekövetve, mikor az eredetik is röhejesek), másfelől pedig a trendkövetésen való fanyalgás, a lekövetés mint 'kreatív processzus' kanyázása. Egyik oldalon ti. arról beszélünk, 'elismerjük-e' ezeket a dolgokat (mint mit? mint releváns/érvényes/működő választ egy bizonyos popkulturális igényre?)--ebben nincs köztünk különbség, bár én általában nem bajlódom azzal, h elismerjem, h a Neoton profi módon alkotott meg itthon is egy olyan zenét, ami már egyébként is szar volt. A másik oldalon meg arról, h ez 'jó-e' (immár nem a Neoton, hanem a Zagar, pl.). Sztem nem, és azt gondolom, az olyan gondolatmenetek, amikkel a Neoton kap elismerést, egyáltalán nem alkalmasak bármi megvédésére :)

Végezetül BWG Cyranójából idéznék: "Mert magamat kigúnyolom, ha kell, és a k égvilágon minden mást is kigúnyolok, ha kell!"
:)